Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1928-05-06 / 19. szám

XXVIlI. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, május 6.

19. szám.

RÁKOS VIDÉKE

tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. rAkosszentihihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill.

Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Válasz Krenedits Sándornak.

Irta: Lengyel Zoltán.

„A várositás akadályai“ címmel a „Rákos Vidéke“ április 22-iki számában Krenedits Sándor főjegyző ur cikke a kérdéssel igen sok jóakarattal és szeretettel foglalkozik és midőn azt elolvastam, az az érzésem, hogy a cikk tulajdonképen nem azért íródott, hogy az akadályokat feltüntesse, hanem hogy Cinkota községnek a városból leendő kikapcsolására vonatkozó rákos- szentmihályi kívánságot leszegezze. Mivel ez az utóbbi kérdés nem reánk tartozik és ebben mi, mátyásföldiek nem vagyunk érdekelve: engedje meg nekem a cikk illusztris szerzője, hogy ezzel a kérdéssel itt ne foglalkozzam. A tárgyilagosságnak eleget tettem akkor, midőn Rákosszentmihályon nyíltan elismertem annak a jogosságát, hogy Rákosszentmihály az összecsatolandó terület és igy Cinkota kérdésében is a maga érdekét és álláspontját képviselhesse és erre nézve feltételeket állíthasson fel. Másrészről ugyancsak tárgyilagosságunknak adtunk kifejezést azzal, midőn kijelentettük, hogy Mátyásföld a székhely kérdésében érdektelennek tekinti magát és ennélfogva előttünk kizárólag a magasabb közérdek a döntő, mert mi mindenképen és külön feltételek nélkül is a városi gondolat mellett vagyunk és azt a közre hasznosnak tartjuk.

A főjegyző ur a várositásnak ezidőszerint csak két akadályát látja: az egyik, hogy az egyesítendő területnek nincs a közlekedésre alkalmas gyalog- és kocsiutja; a másik, hogy kevés az adóalap. A rákos- szentmihályi álláspont tehát az volna, hogy egyébként Rákosszentmihálynak, Sashalomnak és Mátyásföldnek egyesítését örömmel látnók.

Ami az első kérdést illeti, szerintem a közlekedő útvonal megvan. Mátyásföld-Rákosszentmihály között vasúti vonal is van, csak közvetlen vonatok nem járnak rajta. Hosszában az országút vezet az uj városon keresztül. Ennél különbet nem lehet ezentúl sem építeni.

Kétségtelen azonban, hogy ez az egyedüli széles útvonal nem lesz sem elegendő, sem megfelelő. Különösen akkor nem, ha a rákosszentmihályiak kívánsága szerint az ottani községháza lesz a városháza. Ez a kérdés azonban a helytelen és tervszerűtlen telepítésből keletkezik és nem az egyedüli baj ebből folyólag és nem az egyedüli helyrehozandó hiba. Kérdezem azonban, ha várunk és nem állunk össze, ha tétlenül nézzük, hogy harántcsikokban tovább építsék be apró házakkal a szabad területeket és nyissanak az országúira merőlegesen keskeny utcákat: vájjon akkor önmagától létesül-e egy széles sugárút és teremt-e közvetlen összeköttetést Rákosszentmihály és Mátyásföld között ? Nem ebből kifolyólag is haladéktalanul meg kell-e csinálni az egységes várost, hogy az megállapíthassa az egységes városrendező tervet és azonnal kisajátítsa a

főútvonalak és közterek számára a szabad helyeket mielőtt azok beépülnének? Ez az előrelátó megjegyzés épen az ellenkező következtetésre vezető indok, mert amidőn bevalljuk kölcsönösen, hogy megértünk a városi színvonalra, ugyanekkor azt is be kell ismernünk, hogy e három közületnek egyike sem épült olyan tervszerűséggel és előrelátással, hogy már mivoltában egy igényes város központjául szolgálhatna. De egyben azt hozzá kell tennünk, hogy a folyamatban levő építkezések és parcellázások ennek mind további akadályai lesznek és nem előmozdítói. Ebből folyólag tehát gondolkozás nélkül, haladéktalanul kell cselekednünk.

Ha az építkezéseket mindhárom területen mentére hagyjuk, ha nem a városrendező terv uralkodik ezeken, hanem az apró érdek és a három közület külön-külön dolgozik: akkor a Krenedits által helyesen megjelölt célhoz nemhogy közelebb jutnánk, hanem attól mindig távolodni fogunk. Ép ez indított bennünket arra, hogy a városnak kereteit és fejlődésének tervszerű irányait ma állapítsuk meg, amikor ez még keresztülvihető. És ne engedjük tétlenül az akadályokat a szebb jövő előtt feltornyosodni, hogy aztán sok pénzzel és nagy áldozatokkal se tudjunk azon segíteni.

Ez a kérdés tehát nem akadály, hanem a legnyomósabb indok a cselekvésre.

A másik kérdés annak meggondolása, hogy el- birjuk-e egy rendezett tanácsú város terheit? Ez az elhatározásnál a leglényegesebb kérdés, úgy nálunk, mint a felsőbb hatóságoknál.

Erre nézve legyen szabad Kispest, Pesterzsébet és Rákospalota esetét megnézni. Mert, szerintem, e három város egyike sem különb, sem nem teherbíróbb a mi uj városunknál és ezek sem épültek eredetileg városoknak. Mindhárom város közönsége is körülbelül azonos életviszonyok közt levő fővárosi és környéki emberekből áll. Sőt talán Kispesten és Pesterzsébeten aránylag még több a munkáselem és kevesebb a polgárság. Szerintem, fejlődésképesség dolgában nincsenek előttünk, mégis megcsinálták a várost és elbírják annak terheit, sőt, úgy olvasom, hogy más városi színvonalukhoz méltó nagyarányú beruházások terhével is foglalkoznak. Sőt Kispestnél a mi cinkotai kérdésünkre is feleletet kapunk, amikor most Szentlőrinccel akarnak egyesülni, amit megtehettek volna korábban is, mint ahogy Cinkota azt mondja, hogy ha a város nélküle jön létre, tiz éven belül utána fogunk kéredzkedni, hogy csatlakozzék hozzánk, mert az ő nagy szabad területei nélkül nem tudnánk tovább fejlődni.

Előttem az adózás és teherbírás kérdése úgy áll, hogy ez a 30 ezer, illetve 35 ezer főnyi lakosság nemcsak elbírja a városi terheket, de jóban jön ki vele, mint a három falu igazgatásával. Ha most alakul át várossá: jobban fejlődik. Ha jobban fejlődik, nagyobb a teherbíró képessége is, mintha széttagolva, közintéz-