Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-08 / 15. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1028. vasárnap, április 8. 15. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám Ara 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Hasvét. El tudjuk-e képzelni, mit érzett az ezeregyéjszaka szegény hőse, amikor Aladdin csodalámpása megvilágította előtte a hirtelen feltáruló hatalmas barlang pazar kincseit? El tudjuk képzelni, hogy megzavarodott tekintete hogyan cikázott ide-oda a mindenünnen feléje táruló káprázatos ragyogás láttára, nem tudva azt, hogy hirtelen mihez fogjon, melyikben gyönyörködjék megittasult lénye? Dulakodhatott az idők végtelenségéig a legszebb drágakövekben és a fényözöntől elbódulva, csak dadogva szólhatott, mert egyik ékkő szebb volt a másiknál. Ilyen mesebeli kincseskamra a hivő keresztény számára az Ur Jézus sirboltja. A nagyhét a keresztény emberiség meditáló, gondolkodásra késztető hete, kutató ut ama kincses barlang felé, melyet az Ur Jézus önfeláldozó szeretete nyitott meg számunkra. Valóban nem tudjuk e sirba lépve, hogyan alázzuk meg tekintetünket, hiszen elbódulva és lenyűgözve állunk ott és mint megbüvölt lelkek, szomjasan isszuk magunkba a kiáradó fényözönt. óh, hogy tolulnak elénk a drágaságok, az Ur Jézus egész élete, jászoltól a keresztig, a tiszta gyermekkor, a csodatettek hősszu-hosszu sora, az isteni böl- cseség, az abszolút lelki béke, a végtelen szeretet, az egyedülvaló igazság, a feltétlen alázatosság, az Atya akaratában való megnyugvás, a türelem és elnézés, az isteni küldetés fenkölt tudatossága, az előre tudott és vállalt megaláztatások és szenvedések terhe. Mesebeli, földöntúli kincsekkel terhes ez a sir, mely csúcspontját és koronáját jelenti a beteljesülés világrenditő folyamatának, telve oly gazdagsággal, mely kifogyhatatlan és örökkévaló, mert nem földi halandó gyűjtötte földi kincs, hanem az Ur nyújtotta égi kegyelem. Csodálatos szimbólum az, hogy az Üdvözitő, kinek isteni gazdagságát senki e földön el nem érte, istálló jászolában született, de épen ilyen csodás szimbólum az is, hogy sir ja, mely szent testét befogadta, ellentétben minden emberi felfogással, — a reménység, a feltámadás, az örök optimizmus jelképe lett. Ebben a sirban a keresztény ember nem az elmúlást, a halált, nem a feloszlást keresi és találja meg, hanem az örökélet örökzöldjét, a sötétség helyett az örök fényességet, az enyészet férgei helyett a feltámadás angyalait, akik hangos örömmel hirdetik minden jóakaratu embernek: »Nincs itt a halott, akit kerestetek, mert itt csak életet találtok, dús életet, tiszta életörömet. Megmutatjuk nektek a kősir isteni gazdagságát, melyből annyit menthettek, amennyit emberi lelketek elbir, hogy azzal az Ur érdekében sáfárkodjatok és harcoljatok.« Mert valóban harcra hiv bennünket ő, aki a béke és szeretet megtestesülése volt, elsősorban saját bűneink ellen, hogy annál sikeresebben verekedhessünk az egész emberiség bűnei ellen. Olyan korszakban élünk és él majd az utánunk jövő nemzedék, melyet legtalálóbban fehérek és feketék harcának neveztek el Írásban és szóval. Akik ezt a jelszót a közvéleménybe dobták, elsősorban az afrikai vadak őskulturájának, szokásainak becsempészését és ezzel a fehér faj civilizációjának megfertőzését értették. Fájdalmasabb azonban az, hogy a négereket bátran helyettesíthetjük olyan fehérekkel, akik csak kívülről viselik a fehér szint, valójában pedig harcos katonái a modernség álarca alatt űzött gonoszság, rombolás, istentelenség, erkölcstelenség, szemérmetlenség, arcátlanság bűneinek, melyek ellenében a tisztaság, becsület, istenfélelem, tisztesség és szemérem hadserege áll. A mai nemzedék és fiaink, unokáink döntik el ezt a harcot, akik nem lagymatag és békés idők szerencsés korszakát élvezik, hanem a mindenfelől rájuk zúduló tengernyi probléma pokoli kereszttüzében állanak. A bomlasztó, minden harmonikus — tehát Istennel kapcsolatban lévő — szépséget feldöntő feketék tábora immár minden téren befészkelte magát és életromboló, mételyező munkáját minden téren kezdi érvényesíteni. Zene, festészet, szobrászat, irodalom stb. mind alkalmas terület azok számára, akiknek Istentől eltávolodott diszharmonikus lelke az élet legfőbb és egyedüli céljául a fenékig üritett élvezetek kelyhét megnyitja, hogy azután luciferi röhögéssel kisérje romlásba a szanatóriumok, kórházak, tébolydák lakosait és az öngyilkosok napról- napra növekedő táborát. Rajtunk áll, hogy melyik sereget segítsük diadalra. Keresztények, rajtunk áll, hogy most, e szent napokon, annyi kincset vigyünk magunkkal a feltámadás fényességének glóriájával övezett szent sírból, hogy sikerrel vihessük diadalra Krisztus lobogóját. Talán sohasem volt még szüksége a kereszténységnek annyi optimizmusra, mint most, talán sohasem volt annyira szüksége a szent sir kincseire, mint ezekben a vészterhes időkben, melyben az emberek üres frázissá sülyesztették Krisztus nevét és tanításait, amely időkben a hazugság és képmutatás, irigység és rosszakarat olyan lendülettel vetette magát a világra. Ne kicsinyeljünk le semmit abból, amit a fekete tábor végez. A hatalmas kősziklát hajszálnyi repedések kezdik ki és lassú, de állandó munkával mállasztják a viharok. Tiszta és kitörő Örömmel örvendjetek a feltámadt Krisztusnak és örvendve örvendjetek az angyalok seregével. Harsonák hangján kiáltsuk, hogy mérhetetlen kincsekkel ajándékozott meg bennünket az Ur, az ő feltámadt szent Fia által, aki elől futva menekül az egyetemes rossznak fekete hada. *— fg. —
