Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-07 / 10. szám
XXVI. évfolyam. ftákosaientmihály, 1926. vasárnap, martins 7. 1Ő. sxám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KOzIOAZGATAsI ÉS KÖZGAZDASÁGÉ HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szer^estíő: BALÁZSOVECH ZOLTÁN. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Blrdeténeket (elvesz a kiadóhivatal. Megfontolások a menetrend szerkesztésénél. (Válasz a „Rákos Vidéke" cikkére). Amióta disznótor van, azóta jó magyar szokás szerint a disznótoron takartos káposztát szokás enni. Amióta az osztrákkal közOs ügyes szomszédi viszonyba kerültünk, azóta szokás szidni az osztrákot és amióta vicinális van, azóta szokás szidni a helyiérdeküt. Régente igen sokszor azért, mert füstölt, néha azért, mert nem füstölt. Sokan ócsárolják, mert lassan jár, akinek a házfalához közel van, azért fenekedik rá, mert gyorsan jár; Rákosszentmihályon most az a baj, hogy úgy jár, mint a „Sziámi ikrek". Bizony ezeket a sziámi ikreket nagyon nehéz elválasztani egymástól, mert nagyon könnyen megtörténhetik, hogy az operációba valamelyik iker belepusztul. Csak az tudja, a ki a forgalmi szolgálatban hosszú, évtizedes gyakorlattal hozzä fog a menetrend készítéséhez, hogy a különböző relációknak Különböző színekkel megrajzolt menetrendgrafikonjábin mennyi alapos megfontolásnak, mennyi körültekintő szempontnak kell érvényesülnie, hogy minden igényt a legmegfelőbben kielégítő szerves egészet tudjon megalkotni. Ezért nem akarok kiterjeszkedni a menetrendről tépelődö cikknek a „közeledő tavasz" a ver sacrum reménységeire és „a földöntúli erők ármányos befolyására* történt elmefuttatására, hanem, mert előttem, mint a köz érdekét és a köz esetleg teljesíthető kívánságát megvizsgáló tényező előtt ez az ügy komoly fontosságú, komoly érveket akarok, a komoly közvélemény eié az alábbiakban felsorakoztatni. A Budapest-gödöllői vonalcsoport szerves menetrendjéből, amelybe be kell iktatni a gödöllői, a csömöri, a kisegitő, a rákospalotai, a rákosszentmihályi és a gyorsított gödöllői vonatokat, nem lehet különállóan kiragadni a szentmihályi és palotai vonatok menetrendjét azért sem, mert ezek a vonatok is, nem csak ennek a két községnek utazóközönségét szolgálják ki, hanem a fővonalon a Budapest- és Cinkotai Nagyitce közé eső, sűrűn lakott területet is. De ettől eltekintve is, az egész vonalcsoportnak a leghosszabb útvonalon és a legritkábban közlekedő viszonylata a budapest-gödöllői viszonylat, amelynél az utazóközönségnek, hogy azok is ne tépelődjenek a menetrend rosszasága felől, ki kell elégítenünk azt a jogos kívánságát, hogy a tanulók 7 óra és 7 óra 30 perc között beérkezzenek a fővárosba. Ha még csak ez volna, de a tisztviselőknek ennél a vonatnál egy órával később kell beérkezniük; kifelé menet pedig a tanulóknak 1 óra 30 perc táján, a tisztviselőknek 2 óra 30 perc után, a kereskedőknek az üzletek zárása után és így tovább kell vonaljuknak lenni. Igaz ugyan, hogy a szentmihályiak azt mond* hatják erre: „mit fáj nekünk a gödöllőiek feje, fontos, hogy mi jól utazhassunk", de a menetrend szerkesztöi nek kell, hogy fájjon, nem csak a gödöllőiek és szent- í mihályiak, de a csömöriek feje is. Tehát, ha már a gödöllői vonatok mindezeknek a fentemlitett szempontoknak figyelembevételével el vannak helyezve a menetrendben, akkor a csömöri vonatokat kell úgy elhelyezni, hogy a csömörieknek Gödöllö felé legyen csatlakozásuk, illetve Gödöllőről jövet haza Csömörre is legyen csatlakozó vonatuk. De ez még nem elég, hanem arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a Palotáról jövő utasok is időveszteség nélkül átszállhassanak Gödöllő vagy Csömör felé és viszont. Tehát a gödöllői, csömöri és palotai vonatoknak a helye az időrendben olyan megkötöttséget ad, hogy a szentmihályi vonatoknak a helye a menetrendben, ahol az eddig emlitett vonatok célszerű elhelyezésénél a grafikon már sürü vonalhálózat, úgyszólván magától adódó kényszerű beillesztés. Ugyebár, nagyrabecsült Tépelődö, nekünk is meg kell egyetmást fontolnunk és az a sokféle következmény a menetrendben, melyet a — nem mondjuk, hogy felületes, de a nagy áttekintésre be nem idegzett szemű megfigyelő nem láthat át — nem célnélkül való és nem ötletszerű. Az egyenletesség pedig, amint azt azonnal méltóz- tatik meglátni, „a gyarló emberi elme által nagyon is könnyen felfogható“ földi tényezők függvénye és nem „valami közlekedésügyi csoda". Mert ha csak egy kicsit tépelődünk is, be kell látnunk, hogy ha a palotai és szentmihályi vonatokat Pestről egyenesen indítjuk is, a két különböző hosszúságú és különböző menetidejü vonalrészről, nem az indulás időközével fognak visszatérni, hanem valahol kettő-kettő megint összetalálkozik. Ha pedig az egyenletességet befelé csinálnék meg, akkor, az egyenlőtlenségnek a Budapestről való indulásnál kellene mutatkoznia. Ez kétségtelenül világos. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy hogyan lehetne ezt az egyenlőtlenséget megszüntetni, de ilyent — horrl- bile dictu — még kimondani sem merünk, mert félünk az ezzel járó szörnyű következményektől és ezen azután lehetne tépelődm. A menetrendbeli egyenlőtlenséget csak úgy lehetne megszüntetni, ha ... ha .. . a vonalon, például a Rákóczi-ut és Csömöri-ut keresztezésénél a vonatokat utasaikkal együtt 10—12 percig feltartóztatnék, hogy az óhajtva óhajtott egyenletesség meglegyen. Hogy állunk most már azzal a társadalmi közösségből való kirekesztéssel, a rokonok és jóbarátok legjobb vacsora falaíainak nem tempós elfogyasztásával és azokkal a jó békebeli vonatokkal? Nem térünk ki ezelöl a kérdés elöl sem, hogy ne hiába lettek légyen a „böjti szelek szárnyára bocsájtva a sóhajok", hanem, ha mód van rá hadd öltsenek testet a vezércikkíró tollán át kifejezett kívánságai annak az utazó közönségnek, amelynek érdeke és célja egy a vasút érdekével és céljával. ______ Mapasfe mmi mémm 8 «I»
