Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-31 / 44. szám
». oldal. RÁKOS VIDÉKI 44 Mám. Hull a levél... halnak az emberek, de aki él, s örülhet az életnek, örvend. Boldog, ki jól ért a holtakból, ki Isten irgalmát kéri le reájuk. Boldog, ki az elmúlás idején egy uj életnek szentelhet ünnepet. íomcsányiné Cukrász Rozs ünneplése. Okt. hó 16-án a Pestvárm. Ált. Tanító Egyesület díszközgyűlése alkalmával ünnepelte a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége Tomcsányiné Cukrász Róza fonomimikus módszerének 25 éves alkalmazását a magyar tanügy mezején, Mátyásföldön, mint régi működése színhelyén. Ott láttuk a magyar közoktatásügy kimagasló vezértársait. Dr. Szűcs István miniszt. tanácsost, gróf Klebersberg Kunó vk. miniszter képviseletében, Fábján Jenő min. tan., Takács Béla közp. tauf., Padányi Andor Pestvárm. tanfjét, Dr. Petri Mór, Kohányi Gyula, Dr. Kontarik Gyula, Csontea Győző kir. taníket. A Szövetség és Eötvös-alap képviseletében Rákos István kir. tanácsos, az Állami Tanítok Országos Egyesülete részéről Galló Endre és Csorba Ödönt, ölveczky Pált a fővárosi tanítótestületek elnökét, a cinkotai képző tanári karát. A díszközgyűlést Rákos István kir. tanácsos a következő szavakkal nyitotta meg; Köszöntjük őt, a kiváló magyar- tanítónőt, aki büszkesége az egész magyar tanítóságnak Senki sem segítette hozzá, csak a maga erejéből egyik napról a másikra a magyar népoktatás egyik hőse és vezére lett. A magyar tanítóság leikébe élőszoborként vésődik be képe és örökké élni fog a magyar köztudatban. Elértünk a közgyűlés második nagy feladatához, Tomcsányiné Cukrász Róza ünnepléséhez. Benne a tipikus magyar nőt látom. A magyar nőnek nem kell kívánni egyenjogot, mert a magyar lovagiasság nem is engedi, hogy mellőzés érje őt. A magyar nő politikai helyzetét megteremtette a férfi, mely sorsának osztályosává tette. A magyar nemzeti erő dolgozott ebben a nőben. Dr. Szűcs István miniszteri tanácsos a Vallás közoktatás- ügyi miniszter nevében üdvözölte, mélyen átgondolt beszédben az ünnepeltet. Padányi Andor kir. tanfelügyelő: „Kedves kötelességet teljesítek, amikor a vármegye alispánja üdvözletét tolmácsolom. Olyan eseniénvt ünnepelünk, amely a magyar pedagógia körébe tartozik. Én tanúja voltam ennek a történet írásnak. De legmélyebben saját gyermekeimen tapasztaltam Cukrász Róza tanainak áldásosságát. Köszönetünket fejezzük ki, hálával és elismeréssel gondoljunk Cukrász Rózára és kívánjuk, hogy még tovább tetézhesse érdemeit.“ Ónody Gusztáv elnök a pestvárm. tanítóság nevében üdvözli: Isten különös kegyelmét látja abban, hogy megérte ezt a maradandó szép ünnepséget. Galló Endre elnök az Állami Tanitóegyesület nevében igy fejezi be meleg üdvözlő beszédét; ,,Az őszi falevelek hullása közben elfog bennünket az elmúlás gondolata, de hiszem, hogy Cukrász Róza módszere örökké élni fog. Adja Isten, hogy dicsőségét sokáig élvezze!“ Ölveczky Pál a fővárosi tanítótestületek üdvözletét tolmácsolja s a tanítót ahhoz az apostolhoz hasonlítja, ki meg fogja menteni az országot. A kecskeméti tanítóság üdvözletét Biró Ádám felügyelőigazgató és vitéz Orbán Nándor járásköri elnök meleg közvetlenséggel tolmácsolja. A mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete nevében dr. Rentmeiszter Károly mondott hálás köszönetét, hogy ismét körükben üdvözölhetik az ünnepeltet. A Református Tanítók Országos Egyesülete nevében Földes Ferenc mondott érzelmekben gazdag beszédet. Feledhetetlen szép jelenet volt, midőn a cinkotai képző növendékei nevében Moldvay Sarolta V. éves tanitóképzőintézeti növendék gondolatokban gazdag üdvözlő beszédet mondott. A hitoktatók nevében dr. Taraba József „győzelmes hadvezérként“ üdvözli, ki legszebb, legértékesebb ünneplését, mint a kisgyermekek hálájának őszinte megnyilvánulását kapta meg a mai napon. A gödöllői tanítói járáskor nevében Zagyva József igazgató mondott őszinte, keresetlen szavakkal üdvözletét s azzal fejezi be beszédét, hogy oly nagyságot és maradandóságot biztosított nevének az ünnepelt, mint amilyent a márványtábla arany betűi sem biztosítanak. Tomcsányiné Cukrász Róza mélyen meghatott szavakkal köszöni meg a nem várt ünnepeltetést, mert munkájában nem az ünnepeltetés vágya, hanem a kötelesség teljesítés vezérelte. Hálás köszönetét mond a megjelent méltóságoknak és kartársainak, valamint a cinkotai képző figyelmes növendékeinek. A díszközgyűlés után menetben vonult a tanítóság Tomcsányiné utolsó működésé helyéhez, a mátyásföldi áll. elemi iskolához, hol az ünnepélyt a képző énekkarának alkalmi éneke nyitotta meg. Utána Székely Árpád szövetségi alelnök magasszárnyalásu beszédben méltatta az ünnepelt érdemeit s átadta a táblát megőrzés végett Földváry Ferencnek, az iskola igazgatójának, ki e szavakkal vette át a táblát „Az isteni Gondviselés úgy rendelkezett, hogy ez idő szerint ez iskola vezetője és e háznak gondozója vagyok. Ez a körülmény azt, a kötelességet rójja rám, hogy az emléktáblát átvegyem. En Ígérem, hogy amig ennek a háznak lakója leszek, a táblát őrizni és gondozni fogom.“ A feledhetetlen szép ünnepélyt a cinkotai képző művészien előadott Szózat«} zárta be. —a. Halottak. A hosszú esztendőkből — egy nap az öyék. A körünkből eltávozottaké. Egy nap — a távozó ősz és a közeledő tél határmesgyéjén. Az ősz bájos, bágyadt virágait visszük nekik. Egy napra elmegyünk hozzájuk a mélabus temetőkertekbe és meggyujtjuk a kis mécseseket, hogy jelképezzék lobogó szeretetünket. Egy napot — egy kis virágot és mécsest kapnak ők akik sokszor egy egész életen keresztül adták nekünk a szeretet soha einem hervadó virágait és gyújtották fel lelkűnkben a gyönyörű érzések és a zavartalan boldogság fényét és melegségét. Á száguldó, robotos élet kavargó, zajos ösvényéből egy napra kiragadjuk magunkat és elzarándokolunk « nyugalom és béke birodalmába, ahol áhitatos csendben, szé* pen, békésen pihennek azok a földi porhüvelyek, melyei annyi kint és örömet hordoztak e földi életben váltakozó sorsfodulatok között. Szükségünk van erre a napra, hogi lelki szemeinkkel a kifürkeszhetetlen halál birodalmára vés sünk egy pillantást. Mint minden ünnepnek, úgy ennek i: mélyreható erkölcsi jelentősége van. E napon nyílnak ki bus őszi ég alatt az emlékezés gyönyörű virágai, az embei lelkek könnyek öntözte legszebb szeretet hajtásai. Akiben nine kegyeletes emlékezés — az nem is él. Az élet a multb pillantás realitásaiból táplálkozik, — mert a jövőt isteni böí csesség takarta el. E napon azokat idézzük emlékünkbe, akii kel szeretet fűzött egybe, a múlt elevenedik meg előttiül azokkal kapcsolatban, akik szivünkben helyet foglaltak, öl be sok fájdalom robban ki újból e napon, hány seb szaka fel a sirhantok mellett, hogy e könnyáztatta ugaron, mely tegtermőbb talaj, felfakadjon az isteni szeretet és az Iste akaratában való megnyugvás gyönyörű virága. A szenvedi és a fájdalom, ott a nyugalom birodalmában közelebb vií az 'Istenhez és eleven életté kelti az Ur imájában foglí mondatot: „Legyen meg a te akaratod!“ Súlyos mondá súlyos feladat, de aki teljes egészében átérzi, annak a sz mára nincs többé fájdalom, nincs kétségbeesés és jajveszéke pokoli kin, annak a szivébe beköltözik az az isteni béli mely elveszi á halál zord élét és pajzsot tartva eléje, bátri kiált: Halál, nem retteglek, hiszen megmondotta a Megvált! „Aki énbennem hisz, ha meghal is, él!“ Megenyhülnek teli a szivek és simogató kéz hüsiti és szárítja az égő könnyek Az isteni bölcsesség a szomorúságot édes megnyugvássá, kétségbeesést reménnyé változtatta. Hiszen egykor mindannyi találkozunk. Boldogok, ezerszer boldogok és áldottak, aj hisznek, akiknek birtokában van ez a ragyogó gyémánt. F ha valaki elköltözik körünkből. Az emberi szív gyenge a * dalom legyőzésére. Könnyezünk, sírunk, mert fizikailag n nincs itt az, akivel nap-nap után szeretetben együtt voltul — de aki e kiapadhatatlan fényű gyémánt, az erős birtokában van, — annak a számára van vigasztalás, anj a könnyei csak a kegyeletes emlékezés virágait táplálják. Ki.finö fehérbor „O“ 1 liier 12 000 kor. Kerneméi, Rákosi-ut 45 • •. jf* _ .. ,n,"í HÍREK.
