Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-15 / 33. szám
XXVI. évfolyam. Rákosszentmihály, ÍÖ26. vasárnap, augusztus 15. 33. szám. TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000.K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal A gyermek a jövő. Irta: Danszky Mária szfőv. tanítónő. A nemzet nagy költője, kinek géniuszát ünnepelte az egész világ, az i8á8. év háborús, véres zivatarai között is boldogan énekelte gyermeke születésekor: Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorítsam a szivemhez öt, Mintha volnék újólag teremtve, Hogy életemnek ifjú lombja nőtt. Üdvözöllek lelkem szép kis ága, Üdvözöllek szép kis magzatom, Sírásodnak bánatos zajába Beleolvad örvendő dalom. Nincs is szebb, boldogitóbb érzés, mint a szülő szeretet© gyermeke iránt, akiben fogyó élete uj életre támad, akire nevét, emlékét hagyja, hogy jövendő sorsát biztosítsa. Az állatvilág gondoskodása utódaival szemben színié csodálatos. Minden madárfészek hatalmas tanúbizonysága annak, tanúbizonysága/: milyen körűitekül léssel, odaadással végzi a madárszülő kicsinyeinek táplálását, nevelését. A galamb begyében puha pépet készít, azzal eteti sok gondot igénylő fiait. A rovaroknak nagyrésze meghal, mielőtt az uj nemzedék életre kelne, nem végezheti tehát maga az uj generáció táplálását s mégis szinte csodálatos előrelátással és önfeláldozással igyekszik annak életfeltételeit biztosítani. A méh, a szorgalomnak mintaképe, munkája legnagyobb részét a fiatalok felnevelésére fordítja. A levélsodró bogár valóságos bölcsőt és pólyát készít fiainak. A hangya, a termesz hatalmas palotákat épit fiai számára. Az ivadékok gondozása, nevelése az állatvilág elsőrendű hivatása. A nemesen érző s gondolkodó ember is kell, hogy legfontosabb kötelességének tartsa: a jelen szomorú, gond terhes viszonyai közepette is biztosítani önmaga s utódai számára a boldogabb, jobb jövőt. Mi biztosítja ezt a jobb jövőt az egyén, a család és nemzet számára? A gyermek... Az teremti meg hát a jobb jövőt, aki egészségesebbé, nemesebbé, munkabíróbbá, munkaképesebbé teszi gyermekét. Csak a testileg s lelkileg egészséges gyermek- világból nőhet ki a testileg, lelkileg egészséges, nemes ifjúság s csak az biztosítja a felnőttkor boldogságát. Akinek lelkében ott él a jobb jövő vágya, annak mindent meg kell tenni a gyermekvilág érdekében, hogy az testileg, lelkileg fejlett, nemes, becsületes gondolkozásu legyen. Színes, szép, illatos virág legyen a nemzet fáján. Megteszi-e e tekintetben minden szülő a kötelességét? Sajnos, nem. Ha Petőfi szive élne, még több joggal kérdezhetné: »Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága, avagy virág vagy se, hazám ifjúsága?« Hiszen a legtöbb szülő szeretné gyermekét minél jobban felnevelni, de a mostoha körülmények gátolják törekvéseiben. Szeretne kis gyermekének melegebb szobát s nem adhat, szeretne tejet, tápláló eledelt s nem engedi 1 a nyomor, amelyben tengődik. Szeretne neki adni tisztességes jó nevelést, de nincs reá ideje, mert robotolni kell az élet nagy taposó malmában. Áldott legyen az olyan egyesület, amely pótolni igyekszik ezen mulasztásokat, mely jóvá akarja tenni egyrészt a rossz szülők gondatlanságát, hanyagságát, másrészt segíteni akar azokon, akik szívesen teljesítenék gyermekeik nevelésének szent kötelességét, de a mostoha viszonyok miatt erre képtelenek. Ilyen egyesületek közé sorolhatjuk az Isteni Megváltóból nevezett tisztelendő nővérek jótékonycél u intézetét községünkben, kik részint a kisdedek tanításával, részint anyagi segítséggel törekszenek arra, hogy a nevelés és gondozás nagy munkájában támogassák az arra szoruló szülőket s ezzel megalapozzák a nemzet jobb jövőjét. Nemesebb érzést, mély vallásosságot, nagyobb hazaszeretetei akarnak bele plántálni nagyokba, kicsinyekbe egyaránt, hogy kevesebb legyen a bűn, kevesebb legyen a bánat s több legyen az öröm, a boldogság a világon. Mindenki, aki. csak egy kissé is tehetős, tartsa, erkölcsi kötelességének tehát, hogy ezen nemes célból alakult intézményt anyagilag támogassa, önmagának ád, aki a gyermek nevelésére ad, az ország és a saját jobb jövőjét biztosítja vele. Shorn Tivadar, a nagy német költő, írja »Karácsonyest« című költeményében, hogy a szent estén a nagy város utcáin ballagott. Útja egy gyermek mellett vezetett, aki valami silány játékfélét nyújtott feléje s vékonyka hangon könyörgött. Vegye meg jó Uram!... Ö azonban gondolataiba mélyedve, nem vetett ügyet rá s a síró vékony hang elveszett meghallgatatlanul a sivitó szélben. lapunk m»I mvÁmm 8 oldal. RÁKOS VIDÉKE
