Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-08 / 32. szám
XXVl. évfolyam. Rákosszentmihály, 1926. vasárnap, augusztus 8. 32. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI É$ KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkor on a~ufca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős azeikesztö: BALÁZSOVBCH ZOLTÁN. Előfizetés! ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. w - Epés szám ára 3060 korona Hirdetéseket felvesz a kladóh!v»lal. Villamos közlekedésünk. Irta! M. J. A Rákos Vidéke mait száma már általános érdeklődéssel fogadott tudósítással lepte meg közönségünket azokról az eredményekről, amelyeket a Rákosszent- mihályi és sashalmi postatisztviselők egyesülete kezdeményezésére a két község elöljáróságának és társadalmi egyesületeinek mozgalma mindnyájunk örömére kivívott. Ennek a közleménynek mintegy kiegészítéséül kívánok még néhány adatot közönségünk elé tárni, hogy a mi munkánknak teljes képe rajzolódjék elébe és további törekvéseink irányát illetően az egységes közhangulat kellőképen érvényesülhessen. A reggeli és esti menetrend javítás főbb részeiben figyelembe vette sérelmeinket. Emlékiratunknak azonban nem csekély mértékben jelentős második részében rámutattunk a viteldij- szabás elviselhetetlenségére és (pl. sashalmi vonatkozásban és gödöllői viszonylatban) kimutattuk a vitel- dij tarifális lehetetlenségeit. Díjmérséklést és rendezést kértünk. Megvilágítottuk, hogy a kombinált átszállójegyek érvényesítése Sashalom—Nagyítóéig csak helyzetfelismerés és méltányosság kérdése lehet, tehát az a kérésünk is megérett a teljesítésre. Kiterjeszkedtünk végül arra a messzevágó szükségességre, melyet a zuglói 19. sz. Beszkárvonal községünkig való meghosszabbítása jelent, kértük tehát ezt a mielőbbi vonalkiegészitést is. Reggel olyan korán indított vonatot kaptunk, amellyel már reggel 5 órakor érkezhetünk a fővárosba, ami —- előzetes megállapításaink szerint — sok köz- alkalmazott (postás stb.) és a munkásság érdekeit szolgálja. Ha azonban két heti forgalomba helyezés után a kért vonat szükségessége nem bizonyulna megokolt- nak; másként: ha nem volna elég utasa ennek a korai vonatnak, — beszüntethetik azt. E napokban dől el tehát, hogy nekünk volt-e igazunk, midőn a hajnali vonatot nélkülözhetetlennek mondottuk? ígéretet kaptunk arra nézve is, hogy a vonatok menetsebességét a lehetőséghez képest növebii fogják úgy, hogy a vonatok tartózkodása idejét az egyes állomásokon a minimumra csökkentik. A minisztériumban tartott értekezleten, amelyen mi is résztvettünk és döntő csatát vívtunk a Hév. vezetőségével a dijszabás (viteldijak) drágasága, a kombinált átszállójegyek érvényesítése a Nagyitcéig, — olyan gordiusi csomót jelentett, melyei egyelőre — sajnos — nem sikerült átvágnunk. Olyan körülbástyázottságra találtunk, melyet a legmeggyőzőbb érveléssel, a leg- megdönthetetlenebb bizonyítással sem sikerült egyelőre bevennünk, mert: — ahogy mondották — a mai díjszabás a HÉV üzemképességének sine qua non ja, érinthetetlen előfeltétele. A HÉV összeomlását vonná maga után, — mondották — ha a mai díjszabást az összes vonalain leszállítaná, mert hiszen gondolatnak sem fogadható el, hogy a viteldijmérséklés csak a mi vonalunkra terjesztessék ki. Meg vallj uk, hogy erre a végvonaglás-bejelentésre nem számítottunk. A csődlehetőségnek ez a falrafestése nem tévesztette el hatását az elnöklő miniszteri exponensre sem, tehát meg kellett értenünk, hogy mi sem akarhatjuk a HÉV romlását, legalább egyelőre nem. Nem, ezt a jövőben sem fogjuk akarni, de szeretnők, ha a HÉV együtt vallaná velünk: Leben und leben lassen!... A tarifális lehetetlenségek körül is összemértük pengéinket. Talán itt volt legkritikusabb a HÉV képviselők helyzete. Hát hogyne!? Tessék például elfogadhatóan megokolni, hogy miért fizet valaki kevesebbet, ha Budapestről utazik Gödöllőre, mint hogyha innen tőlünk kíván Gödöllőre jutni?! Nos, ez a magyarázat a HÉV kiküldötteinek sem sikerült; még azzal sem, hogy ez a Budapestről való olcsóbb utazás a fővárosnak nyújtott kedvezmény!... Vájjon elhiszi ezt a MÁV is?... Mindegy, igy marad továbbra is. A másik tarifális lecke, hogy miért nem fizetnek a sashalmiak egyforma összegű viteldijat községük bármely állomására, — ugyancsak beható polémiára vezetett. Végeredményben ígéretet kaptunk, hogy ezt a — szerintünk való — rendellenességet megvizsgálják és kiküszöbölik. Meg is történt. Rövid lélegzetű volt a 19. sz. Beszkárt vonal ügye. Megállapítást nyert, hogy ez Beszkárt ügye (t. i. a miénk is, de nem a HÉV-é) s mert képviselve nem volt (vájjon ineghivták-e?), a zuglói vonalkiegészités nem volt letárgyalható, — pont. Rövid tömörséggel még néhány sor: Ha munkánk csak féleredménnyel járt is, úgy érezzük, hogy egész munkát végeztünk. Egyik fele ennek az egésznek az elért eredmény, másik fele pedig az a felismerés, sőt tanulság, hogy igazságos ügyben csak együttműködésre van szükség, hogy az igazság, a méltányosság felülkerekedjék. A mát ki fogja egészíteni a holnap. Sashalmiak!... együtt maradunk!... kapunk mmí m&émm H
