Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1926-07-25 / 30. szám

30 szám RÁKOS VIDÉKE 3 oldal. Diákmulatság A Turul Mote Lehel-gárda Szt László törzse julius hó 31-iki mulatságának műsora a következő : 1. Kertesy Ignác megnyitó beszéde. 2. Kachnitz Nándor szaval. 3. Matheidesz Alice énekel. 4. Tarantella tánc. Tán­colják : Hanaszek Manci, Kachnitz Olga, Matheidesz Olga, Vuts Anna, Kachnitz Nándor, Mentes Ferenc, Schwarcz Gyula, Demjén Gyula. 5. Dr. Ungár Gyuláné kuplézik. 6. Forth Ferenc kuplézik. 7. Szánthó Mária táncol. 8. Novotpy Miklós száma. 9. Samuka, 1 felvonásos vígjáték. Az estélyt a Vén fiuk ven- í déglőben tartják Kezdete féikilenc órakor. Az „Annabál" Mátyásföldön. A Mátyásföldi j Park szállóban levő tánciskola vizsgálatán julius 24-én j a gyermekeknek d. u. 5 órakor, felnőtteknek este 9 , órakor az ottani műkedvelők előadják az Annabál cimíi j 3 felvonásos operettet. Belépődíj nincsen. Ping-pong verseny. Sok kellemes órát töltenek el úgy a fiú, mint a lány kongregáció tagjai a ping­pong játékkal. A kongregáció helységében levő ping­pong asztal nagy keresettségnek örvend. Tekintve, hogy kongregánisták e játékban nagy haladást tettek, most ver­senyt tartanak, amelyre plébánosunk dijjakat is tűzött ki. Vígan tekézünk. A Rákosszentmihályi Nagykaszinó társaséletében a reméltnél is nagyobb élénkséget teremtett a kuglipálya. Minden nap vidám társaság szórakozik a kuglizó- ban és a pártok buzgón vetélkednek a diadalért, mert ezen a játékon csak dicsőséget lehet nyerni, de kár nem esik egyik játékosban sem, Most szerdán este különösen népes és zajos volt a kaszinó kuglizója. Két mecénás is akadt, akik a mulat­ságot megfűszerezték. Pintér Gyula pörköltet készített a társaság megvendégelésére, Lantos András pedig a bort ren­delte hozzá így aztán különösen jól élt a társaság s miközben ős hollandusok módjára vigan tekéztek, buzgón éltették a két gavallér jóbarátot. Riporterünk sikere. Fájdalom,- a szép Fiume egy időre elszakadt hazánktól és a júliusi nyúlfarknyi kánikula nem hozza meg a hagyományos cápát, a magyar sajtó év­tizedes nyári szenzációját. De merjük állítani, h^gy a boldog időkben, a mikor az újdonságok rovatában legelőször jelent meg a félelmes tengeri ragadozó, nem keltett akkora szenzá­ciót, mint a mikor a múlt hét egyik nyájas reggelén a szent- mihályi lakosok a villamosra igyekezetükben a Szentkorona és Rákosi-utca szegletére érkeztek és a Szentháromság kép tövében csinos, zöldre festett falócát találtak, mely úgy nőtt ki a földből egyik napról a másikra, mint eső után a gomba A ki meglátta, megcsóválta a fejét, megtapogatta a szívesen látott jövevényt és meggyőződvén róla, hogy nem káprázat, " nem üdére, hanem szitárd valóság, ráült, megpróbálta, végül pedig helyeslőén bólongatott. Kicsit magas a kurtalábu em­berek számára, egy kissé rövid is, alig három ember fér el rajta, de jóravaló, derék, erős, komoly pad, a mely a tikkadt várakozót üdítő pihenéssel kecsegteti. Akad is vendége állan­dóan. Nincs olyan vonat, a melynek érkezését üresen várná és a hálás utasok nem sajnálnak tőle néhány elismerő szót. Meg is indult a találgatás, hogy ki lehetett a jótékony nemtő, a ki ilyen kedves meglepetéssel örvendezteti meg községün­ket, mely a túlságos elkényezfetés miatt nem igen panasz- kodhatik. A villamoson egyébről sem tárgyaltak, mint a nagy kérdésről, vájjon ki állíttatta a Szentháromság alá a zöldre- festett lócát? Talán a'"Hév? Nem kendőzzük a valóságot, hanem nyíltan megvalljuk, hogy bár számos tanú jelentkezett, a ki bizonyítgatta, hogy Mátyásföldön és a vonal egyéb külső állomásain is állítottak padokat, — még sem akadt senki ebben a határban, aki erre a kérdésre igennel felelt volna és ennyi gyengéd figyelmet feltételezett volna arról a részről. Már olyanok inkább akadtak, akik a község javára könyvelték el i a jó cselekedetet, de viszont nem akadt kielégítő magyarázat | ebben az esetben árra nézve, hogy miért éppen ezt az egyet- ; len egy padot «létesítette“ gondviselő hatóságunk. A szives j olvasó bizonyára nem minősít minket szerényteleneknek, ha j őszintén megvalljuk, hogy a vitatkozók között olyan is akadt, ' aki a lóca odahelyezését szerkesztőségünk tényének minősí­tette, kiindulva abból a kétségtelenül logikus feltevésből, hogy szerkesztőnk ismeri, sőt követi a török közmondást: „ha ülhetsz, ne állj 1* — ezen a megállóhelyen szokott felülni a villamosra, testi méretei is hajlamossá teszik arra, hogy lehetőleg ülőhelyzetben várakozzék a vonatra, végül úgy ismeretes, hogy a kellemest lehetőség szerint nem sajnálja se magától, se felebarátjától, tehát világos, hogy ... De nem, csalódni méltóztatnak, ez ügyben mi ártatlanok vagyunk. Ellen­ben a tömeg kíváncsisága nőttön-nőtt, mint a dagadó ár és már Jevelek ostromolták a „Rákos Vidékét“, felszólítván, hogy mint minden helyi esemény hü krónikása, vegyen tudomást a titokzatos pádról és leplezze le a titkos jóltevőt, hadd szakít­hassa gátját a közhála és hömpölyögjön lába elé. Ilyen körül­mények között sietve kiküldöttük munkatársunkat, hogy nyomozza ki a való tényállást. Költséget, fáradságot ilyenkor nem szokás kímélni. Hü munkatársunk teljes egy hétig éjjelt nappallá téve nyomozott, kutatott, szaglászott, interjúvolt eredmény nélkül, mígnem az utolsó, verejtékes munkával át­virrasztott éjszaka után hajnalban a rejtelmes pádon meg­pihent s midőn felemelkednék helyéről, bal nadrágszára kissé megakad a pad szélén. A jelenség okát kutatva megvizsgálja a kritikus helyet s ime, mit talál ott: egy kis fémtáblát, rajta ez a szöveg: „Décsy Jenő tulajdona.“ Hurrá, kiált a riporter és öt perc múlva libegve érkezik a tudósítással: a lócát Décsy Jenő községi tisztviselő, menekült felsőmagyarországi jegyző készíttette, aki súlyos betegségéből felépülve mostanában foglalta el ismét hivatalát a községházán, de még mindig fájós lábú lévén, két bottal jár és maga is pihenő helyül használja az árnyas helyet és embertársainak is örömöt akart szerezni Isten éltesse 1 Kerékpárosok kirándulása. A Rákosszentmihályi kerékpáros kör jól sikerült turakirándulást rendezett mult- vasárnap. Vagy huszonöt-harminc rákosszentmihályi kerék­páros vidám kedvben hatalmas utat tett meg, aminek során Veresegyházat is érintette. A fürdőjéről hires községben fel­keresték kerékpárosaink ott üdülő főjegyzőnket, Krenedifs Sándort, kit a kirándulók nevében Heimovits Márton lelkes szavakban üdvözölt. A főjegyző szeretettel mondott köszöne­tét a kedves meglepetésért. A kerékpárosok néhány negyed­órái kellemes szórakozás és pihenés után folytatták túrájukat. Mesedélután. A Magyar Vöröskereszt egylet X. kér. fiókja csütörtökön az előljárósági épület étkező helysé­geiben a kőbányai és környékbeli tüdőbeteg gyermekek javára mesedélutánt rendezett, melyen a rádió mese­délutánjairól is jól ismert Oszkár bác^ mondott a gyer­mekeknek természetesen óriási hatással érdekes meséket. Előzőleg a gyermekek meguzsonnáztak, mely alkalommal mintegy 150 adag kakaót osztotlak ki a megfelelő számú zsemlék kíséretében. A mesedélután végeztével Oszkár bácsi minden egyes gyermeknek egy-egy csomag cukor­kát adott a Vörösöereszt jóvoltából. A mesedélutánokat egyébként a Magyar Vöröskereszt egylet havonként rendszeresíteni akarja. A kerület különböző helyein hetenként szokásos csoportos ingyenebéd kiosztások változatlanul tovább tartanak. Marton Elemér elnök és Rotter ,René titkárnő önzetlen és buzgó tevékenységükkel méltán érdemelnek elismerés*. Miska regényt olvas. Napokon át nem jelentkezett Szentmihályi Miska a szerkesztőségben. Elmaradása okát kutatva, lombos fa tövé­ben akadtunk rá. Szörnyen elmélyedve újságot olvasott. — Mr érdekel annyira, Miska fiam, hogy se látsz, se hallasz? — kérdeztük. — A „Kamboa titka“ folytatásos regényt olvasom. Tetszik tudni, ki irta ? — Leleszy Béla, uj magyar iró. — De azt nem tudja, szerkesztő bácsi, hogy miért hivja magát „ Leleszy“-nek ? — Bolond beszéd, mert az a neve. — Áh, dehogy. Azért, mert folytatásos regényt ir amelyből az ember le-le-szí egy-egy részletet naponta. Miskát két hétre kitiltottuk. Kimutatás a rákosszentmihályi Levente-egyesületnek adományozott zászlószegmegváltó dijakról. (Folytatás.) 40— 40.0C0 koronával Ewoldt Béla, Ritz Gyula, Schuszter Károly kertész, Dr. Szentmiklósy Aladár, Vájná Vince 35.000 koro­nával. Nyerges Pál, 30-30(00 koronával Adamy Oszkár, Adler Jakab, Alexi Rezső, Árvay Imre, Auguszt Béla, Baka József, Baka Mátyás, Balogh Zsigmond, Baricza György, Killing asztali fehérbor ,Kerneméi, Rákosi-ut 45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom