Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-16 / 20. szám
XXVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1926. vasárnap, május 16. 20. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár j Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kladóblvatau Magyar asszonyok. Irta: dr. Réthey Ferencné. Nagy magyar éjszakában, midőn a nemzet energiája vesztett háború után már-már elfogyott, — lelke a forradalmak és kommunizmus borzalmai után a kétségbeesés kínjában vergődött, — kigyultak az égen a csillagok. Nem véletlen müve volt ez. A magyarok Istene, — akinek elhatározásából őseink megteremthették az ezeréves Magyarországot, -- aki úgy látta jónak, hogy e nép még nem bünhődte meg a múltat és jövendőt, — ő gyújtotta fel vergődő, szomorú magyar lelkűnkben az emlékezés fényes csillagát, hogy hinni tudjunk a nemzet jövőjében, hitért, reményért a múlthoz menekülünk! Felnéztünk az égre, a nagy magyar éjszaka fényes csillagaira, Széchenyi István, Petőfi, Madách, Jókai centennáriuma megihlette a lelkünket. Megindította a lelkűnkben azt a folyamatot, mely a halódó nemzetet visszarántja a külső és belső ellenségei részére ásott sir széléről és megtanítja újra bizni a saját erejében. Azután jött ismét egy ünnepnap. Megirta Herczeg Ferenc „A „ hidat“. Büszke okunk és jogunk van ünnepelni. És ez az ünnep a lelkűnkben megindult folyamatot, a nemzet erejébe vetett bizodalmát meg- j erősiti. De úgy érezzük, ez a lelki folyamat még mindig nem elég erős arra, hogy a nemzet jövőjébe vetett hit, | — saját erejébe vetett bizodalom helyét újból a csügge- 1 dés fel ne válthassa. Ismét nem a véletlen müve, de aki nemzetek életét vagy elmúlását meghatározza, Ő irányította tekintetünket a magyar éjszaka legfényesebb csillagára, — aki nemcsak legnagyobb történelmi alakunk, — de a magyar nemzet lelkében: eszme. A magyar nemzet élni akaró érzéseinek szimbóluma, akit a földi életében igy neveztek: II. Rákóczi Ferenc! A történelem feljegyezte róla, hogy 1676. március 27-én született Bozsiban, mint I. Rákóci Ferenc és Zrinyi Ilona fia. - ó volt a magyar szabadságharcok legnagyobb alakja és az utolsó magyar fejedelem. Nevének puszta említése lelkesedésre, tettre, lángra lobbantja a magyar nemzet vérét és úgy érezzük e név említésénél magyarabbak akarunk lenni minden idők magyarjánál! De ha a nagyok legnagyobbika volt is Rákóczi Ferenc, — legnagyobb emberi tulajdonságaira anyja, — magyar anya nevelte: Zrinyi Ilona. És ha Rákóczi Ferenc nevének említésénél úgy érezzük, hogy szeretnénk magyarabbak lenni minden idők magyarjainál, — Zrinyi Ilona nevének említésénél úgy érezzük mi magyar asszonyok, szeretnénk jók lenni, mint az ő korának asszonyai, nevelni olyan hazafiakat, mit ők, — a Nagyasszonyok neveltek. A történelem feljegyezte, hogy II. Rákóczi Ferenc nagy lelkét 1735. április 8-án, nagypénteken lehelte ki, Lapuink műi 9 — hűséges Íródeákja, Mikes Kelemen és a fejedelemért rajongó hűséges kis magyar bujdosó csapat, kemény kurucok mélységes fájdalma és keserű könnyhullatások közepette. Holttestét rendelkezéséhez képest felboncolták, a konstantinápolyi lazaristák St. Benoit templomának kápolnájában anyja mellé temették, szivét pedig Francia- országba küldték, Grosbois nevű község zárdájába. 1906. októberben teljesült a magyar nemzet régi, hő vágya és királyi engedelemmel hazahozattuk ii. Rákóczi Ferenc, Zrinyi Ilona, Thökölyi Imre, gr. Bercsényi Miklós és Bercsényiné Csáky Krisztina hamvait. Mit érzett a szivünk, midőn a hazájukat legjobban, leghívebben szerető magyarok hamvait harangzúgás és százezrek könnyes szemeitől kisérve, honi földbe temettük, azt közülünk,sokan végigélték, akik a nagy temetésen ott voltunk. Én mint kicsi leány ott voltam és öntudatlanul az az érzésem volt, hogy mi ottan valamennyien fogadást, szent esküvést tettünk a fejedelemnek. Ez a gyermekkori érzésem egész életemen át elkísért, ha Rákóczi nevét kiejtettem. Ma tudom, hogy ez az érzés minden magyar lelkében él, és az az öntudatlan fogadalom, — az a szent esküvés igy szólt: „utolsó magyar fejedelem, haza hoztunk, hogy honi földben, imádott hazánk, felvidékünk földjében legyen örök nyugodalmad, — fogadjuk, -- hogy az a föld, hazánk földje.“ A jövőbe vetett hittel, — a saját erőnkbe, dolgozni- akarásunkba vetett bizalommal. Magyar nemzet, Rákóczi szelleme éljen közöttetek magyar asszonyok 1 Zrinyi Ilona példáját kövessétek I Magyar anyák, dolgozzunk azon, hogy a jövő nemzedék anyáit olyanokká neveljük, hogy ők azt a generációt, amely hivatva lesz Rákóczi Ferencnek tett fogadalmunkat megvalósítani, — nevelni tudják. Nevelni önzetlen, lelkes hazaszeretetre és törhetetlen jellemre. A mai anyák nevelését, hogy nevelni tudjanak és a mai leánynemzedék, a jövő nagyra hivatott nemzedék anyáinak nevelését óhajtja a sashalmi MANSZ is az ő kis körében ; elősegíteni azzal, hogy kölcsönkönyvtár létesítésével, keresztény és nemzeti irányú jó könyvek olvasását részükre lehetővé teszi. Ezt a példát kövessék szerte az országban a magyar asszonyoki IIIIIIlHHHmilHIHlHIIIIIHIIUIUIHIIIIIIIIIIIHI« Színház. Szivet sajgató szomorúság szakadt csütörtökön és pénteken színtársulatunkra. „A névtelen asszony“ cimü izgalmas drámát alig nézte néhány ember, pedig színészeink igyekezete és élvezetes produkciója a legnagyobb érdeklődést és méltánylást érdemelte volna. Ivanovics Hermin igen nagy sikert aratott a nehéz főszerepben. Méltó partnere volt Szőke Imre és dicséretet érdemel Áldory, Salyné, Pelsőczy, Rácz vezetésével az egész együttes. Ugyanilyen szomorú volt a nézőtér pénteken ixánia 8 oMftal»
