Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-09 / 19. szám

XXVf. évfolyam. Rákosszentmihály, Í926. vasárnap, május 9. 19. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős 8zeike3ztö: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Segíteni kell! A rákosszentmihályi színi évad ugyanolyan szomorú tapasztalatokat hoz, mint aminők az ősz óta mindenütt jelentkeznek szerte az országban. Pedig a sziatársulat jó, az előadások élvezetesek, a műsor kifogástalan. Az országos bajjal szemben tehát a nagyratartott Rákosszentmihály sem kivétel. A magyar színészet válsága egyre fokozódik és most már tüzet kell kiáltani. Még ha jóravaló vásári komédiásokra sújtana is le ilyen fájdalmas sors, akkor se marad­hatnának az emberek szívtelenül közömbösek. De a magyar színész a magyar szó apostola, irók tolmácsa, a szép kultuszának papja, a hazafiság katonája. A magyar színészet nem némulhat el, segítségére kell sietni minden becsületes magyar embernek. Magára a közönségre úgy látszik, most nem lehet számítani. Valami kábulat tarthatja hatalmá­ban, hogy nem ébred öntudatra. Meg kell tehát szervezni a szinpártolást. A városok kongresszusa legutóbbi gyűlésén határozatot hozott, hogy az egyes helységek erejükhöz mérten támogassák a színtársu­latukat. Ez is valami, de bizonyára csak csepp a tengerben. A községek újabban némi jövedelem forrásokhoz jutottak. Ha a háztartás egyensúlya meg­engedi, méltányos kívánság, hogy lehetőség szerint részesítsék bizonyos szubvencióban a színtársulatot. Nem tudjuk, hogy az idén nálunk mennyiben lehet­séges ez, mert hiszen első sorban az a kérdés, hogy van-e olyan forrás, ahonnan a község meríthet ? Ha van, mindenesetre meg kell enyhíteni színi évadunk szomorú eredményét ezen az utón is. Ámde ez nem elég. Intézményesen kell biztosítani a jövőben színi évadunk sikerét. Vegyék kezükbe a szinpártolást a helybeli egyesületek és szervezzék a saját kebelükben. Mennyit tehetnének e téren a sportegyesületek, iparosok egyesületei és a többi mind l Hol van nálunk a színházi ifjúság, a mi fiatalságunk idején a színészet leglelkesebb közönsége? Szégyen, hogy nyomát se találjuk soha az előadásokon. Akik vezetik, tereljék oda: csak szépet fognak tanulni. A polgári iskolák — pedagógiai szempontból kétségtelenül tisz­teletreméltó — merev szabályainak keretén belül is lehetne módot lelni talán a szinpártolásra. A kivé­teles viszonyok között meg lehetne engedni, hogy a jobb darabokba elvihessék a szülők a növendé­keket. Tiz óra után vége az előadásnak, nem nagy veszedelem tehát, ha az iskola segítségére siet test­vérének, a színháznak. Hány családot tart vissza a színházlátogatástól éppen az a körülmény, hogy gyermekeiket nem akarják magukra hagyni. Ha pedig ez nem lehetséges, .rendezzenek külön előadásokat az iskolásoknak. Rákosszentmihályon működik vagy féltucat mű­kedvelő társulat. Munkájuk becsülésre méltó, de a mükedvelés nem lehet a színészet ellensége, csak kiegészítője, csatlósa, segítője, A lelkes műkedvelők mutassák meg a művészet iránt tanúsított lelkesedé­süket a színészet támogatásával és ne kerüljék el a színházat akkor, amikor a hivatásos színészek szere­pelnek, akiktől bizony nagyon-nagyon sokat tanul­hatnak is. Ne beszéljünk pénztelenségről. Ha minden szentmihályi család — mondotta a minap egy szak­ember — egy héten csak egyszer elmenne a szín­házunkba, akkor minden este zsúfolásig megtelnék a terem. Annyi mindenkinek jut, hogy egy-egy elő­adást megnézzen. De vegyenek az egyesületek, testü­letek, csoportok bérletszelvényeket és használják azt a tagjaik felváltva. Száz-százötven bérlet játszva kikerülne igy és a színház fényesen megélne. Szervezkedjék a szinpártolásra a kaszinó is. Fizessenek a szinpártoló csoport tagjai hónaponként | bizonyos összeget a pénztárba és a színi évad kez­detére kinek-kinek együtt lesz ott a bérletjegye ára, anélkül, hogy megérezné. Ahol baj van, ott rend­kívüli eszközökhöz kell folyamodni és keresni a mentés módjait. A mozi és színház viszonyában is kellene valami megoldást keresni, még pedig testvéri alapon, mindegyik fél sérelme nélkül. Nem mondjuk azt, hogy minden keresztül­vihető, amiket itt a hevenyében felsoroltunk, de arra mindenesetre alkalmas, hogy az embereket fel­ébressze és gondolkozásra késztesse. Aki tud valami okosat, mondja meg, mert az bizonyos, hogy színé­szetünk válságán segíteni kell. lEaBaBBBBBBBBaBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBflflBBBBflaflBBBBBaaBBflBBaEt Színház. Igen szép, meleg estéje volt színházi évadunknak a múlt csütörtöki. Először láttunk meglehetős számú közönséget a színházteremben. „A régi jó Budapest“ itt is igazolta, hogy nagyon ügyes, kedves zenéjü, hatásos és mulattató operett, mely látványos hatásaitól megfősz- tottan is érvényesült és minden jelenetével a tetszés hangos zaját váltotta ki a közönségből. Meglepően jól játszották. F. Peéry Illus minden kedvességét és mókás jókedvét belevitte szerepébe és Ízléses, szép toalettjeivel Lapisaik naal izámsi 8 Hidal«

Next

/
Oldalképek
Tartalom