Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-04 / 14. szám
HU I,/Éir, -• -ír --------8, o ldal. ________RÁKOS VIDÉKE_______'____________________14. szám. földön). Még pedig az, hogy egy kicsinyt bandzsított a jobb szeme. Volt neki egy félkegyelmű marha erős fia, aki egyszer a vágóhídon, tartván a lebunkózandó ökör szarvát, odaszólt a sújtani készülő apjának: „Édes apám, kij°d mindég oda üt, ahova néz?“ „Igen én fiam I“ „No akkor tartsa más az ökröt, mert én nem tartom, ha kijed üt.“ Amiből kitűnik az is, hogy nem is volt olyan bolond, mint a milyennek mondták. A toronyóra elütötte szép lassú kongással a 6 órát. Az idő tehát elérkezett. A menet megindult a város északkeleti irányban húzódó Szent Imre-utcáján fölfelé, mely egyenesen a várost környező fensikra vezetett. Itt már kirobbant az első durranás, melyet nyomon kötetett a többi. Lassan elmaradoznak a házak, már csak egy-egy viskó tűnik fel itt-ott. Végre kiérnek a hegytetőre, melyről a kelő nap világításában gyönyörű képet nyújt a völgyben fekvő városka. A természet immár felvette tavaszi ünneplő ruháját, messziről a Hargita hófödte magaslatai csillognak. A mezei ut mentén kereszt. Itt megállanak. Rövid imát mondanak, külön az elhalt „vezetőkért“. Menetközben állandóan éneklik „Feltámadt Krisztus e napon, alleluja...“ Tovább mennek és megkerülik a város határát (innen e szokás neve) nyugati irányban. Az imákat és menetelés közben az egész rózsafüzért a jámbor életű Miklósi János uram mondja el. Ö az előimádkozó. Midőn megkerülték a város határát, a fensik azon részén ereszkednek le, melynél az országút közelében az úgynevezett Jézus kápolna áll. Itt a pihenő. Előkerül az iszákból a jó húsvéti sonka, tojás stb. és a kápolna körül jóízűen falatoznak. Az óra már nyolcat mutat, midőn betérnek a kápolnába, ahol egy káplán misézik. Amikor a mise megkezdődik, erre a célra kiválasztott 6 legügyesebb, legdelibb legény lórakap és megindul, a város felé vezető országúton. Táncol a ló a legények alatt, a város széles főutcáján pedig már szájról-szájra adják: Jönnek az előhírnökök ! De hiszen hallani is őket! Válogatott legények ezek, válogatott karabélyokkal. Hol a levegőbe, hol a ló hasa alá durran egy-egy lövés, miközben lassan felrúgtalak a Fő uccán és jobbra kanyarodva, ellovagolnak a plébánia elé. A plébános már várja őket belépnek tisztességgel és hivatkozva „ősi szokásukra,“ kérik az apátpiébánost, küldjön processiót az „Áleluja elejibe" (Alelujának nevezik azt a fából készített szobrot, mely a feltámadt Jézust ábrázolja és amelyet már reggel magukkal vittek). A legények egy kis papramorgót isznak és szentelt kalácsot esznek, végre a plébános beleegyező válaszával, ugyanazon az utón visszatérnek. A menet eközben elindult a Jézus kápolnától és a visszatérő lovas hirnökök helyükre állanak. A processio uija innen az országúiba torkolló, igen széles Fő utcán keresztül, a plébánia templom előtti nagy térig vezet. Nézzük meg őket abban a pillanatban, amikor a Fő ucta derekán vannak. A széles aszfalton a város apraja-nagyja hömpölyög a tavaszi napsütésben. A menet az egész úttestet elfoglalja. Kétoldalt közvetlen a gyalogjáró mellett, egy- egy vezér háta mögött, libasorban a gyalogosok. Baloldali gyalogos vezér Simó János timármester, a jobboldaliaké Szeles Laji bá’ irgalmatlan nagy mordállyal. A karabélyosok után a kis pisztolyosok, utánuk a ser- dültebb gyerekek, akik a bot végére erősített kis vasdarabra kapszlit helyeznek és azt ütögetik a kövezethez. A két gyalogos vezérrel egyvonalban, az úttest .közepén Biró József uram viszi nagy tisztességgel az „Áléluját.“ Mellette Blájer Balázs káníortanitó énekli: „Feltámadt Krisztus e napon alleluja...“ Utánuk, az úttest közepén a lovasok, élükön a fehér lovon Szabó Feri, délcegen, a lobogó selymét meglibegteti a friss tavaszi szél. Körülötte fiai. Utánuk a lovas legények, födetlen fővel, csapzott hajjal, lovaik virágokkal borítva. Töltenek és lőnek. A lovak egy-egy szokatlanul erős detonációra ugrálnak, rajtuk ilyenkor nem könnyű nyeregben maradni, mert mind a két kéz állandóan el van foglalva a puskacső u. n. „lerostokolásával.“ Minél erősebb a fojtás, annál nagyobbat szól a puska és ez a virtus! A lövések immár oly sűrűn és erősen esnek, hogy saját hangját nem hallja az ember. A töltényekből még elegendőt hagytak meg, csak itt érdemes igazán virtuskodni, ahol az egész város látja és „hallja.“ Mintha Csaba vitézei szálltak volna le a tejutról, a csapzotthaju legények, fiatalok és öregek tavaszi mámora, melyet még a vallásos érzés is fütött, itt elérte tetőpontját. A harangok mély bugásu hangjai el-elsu- hantak a tömeg fölött és csodálatos hangszinnel bővitették a zsolozsmát és a csattanó, fülsiketítő dörrenéseket, melyektől megrezzentek a házak ablakai. A postaépület földszinti ablakai is kitárultak, mindenki odatódult, hogy Szeles Laji bá’t élvezze. )Áz öreg erre az alkalomra külön készített magának töltést, amelyet már úgy 20 lépésről kezdett a csőbe rostokolni. Oda ér az épület elé, mosolyog, felhúzza a kakast, ráilleszti a kapszlit... eltartja messzire magától a mordályt és elsüti. A hang olyan szörnyű, mintha bunkós bottal jól fej bevágnák az embert, hatalmas füstfelhő száll, amelynek közepéből Laji bá’ kopasz, izzadó tartója tűnik elő. Jobb szemével odakacsint. „No, ez aztán az eresztés!“ Erre a pillanatra mindig egy teljes esztendeig várt az öreg, el lehet képzelni az ő tökéletes, kielégített boldogságát. A sürü füstfelhő lassan oszladozik szét, a menet a templom felől bekanyarodó és egy káplán által vezetett szent zászlós processzióval egyesül és igy az egész tömeg felvonul a plébániatemplomba. Töltény már kevés maradt, de azt is kár hazavinni. A fegyveresek körbe felállanak a templom téren, mindegyik megtölti még egyszer a puskáját, Szabó Feri uram kirugtat a középre és egy adott jelre egyszerre dördül el 150—200 karabély. Ezt még a város túlsó végén is lehet hallani. A templomban pedig már megkezdődött a húsvéti nagy mise és a zsúfolásig megtelt templomban megharsant az orgonán: „Feltámadt Krisztus e napon, alleluja, hála legyen az Istennek.“ Múltak az évek, viharok tépázták meg az ősi terebélyes fát, a vezérek immár a mennyben kerülik a határt. A nagy harcok után pihenni tértek. Az uj uralom alatt pihennek a karabélyok, csak a lelkekben ujul meg minden husvét vasárnapján az ujjongás, mint parázs alatt a hamu. Feltámadt Krisztus e napon, mi is feltámadunk! Fehérnemű varrást, mindenféle női kézimunkát, nyak- lf kendő készítését, monogramm és mindenféle divatos előnyomtatásokat vállal Szende Sándorné Piactér és Fürdő-utca* sarok. Ifarti narinlrat keresek megvételre. Ajánlatokat: Kertipad IVCl II |ldUUIUII jeligével a kiadóhivatalba kérek. if nm ni fitt ha In ebédlő, leányszoba és konyhabútor KUIll|Jlcll IIŰIU Rákosszentmihályon, villában eladó. Bővebbet Városház-utca 16. 1. em. 2. szám. Telket keresek megvételre részén. Előnyösyárajánlatot kérek. Rákosszentmihály, Batthyány-utca 45. szám. Igen szép bútorozott szoba, nvoralÁ lakáéul méltányos konyha, kerthasználattal IljuluíU IQ Adóul áron kiadó. Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 8. szám. Löwy kalapgyár. A legújabb tavaszi modellek női és férfi kalapokban Budapest IV., Párisi-utca 3. Gyártelep és áruház; VIII. Teleky-tér 7. Ugyanott divatáruk, legjobb minőségű cipők dús raktára a legolcsóbb árakon.
