Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-11 / 2. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925. vasárnap, január. 11 2. szám RÁKOS vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár c Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket (elvesz a kiadóhivatal. Vizkereszt után. . . . Mikor a fényes csillag felragyogott Betlehemien s az emberiség tudatára jött a Megváltó születése ilágra szóló fontosságának, a napkeleti bölcsek elin- jultak Betlehembe — megrakva sok sok drágasággal — nogy hódoljanak az isteni gyermeknek, akinek hivatása nagyon az emberiség megváltása. . . Elmúlt Vizkereszt ünnepe . . . Kifelé megyünk a télből! mondják örömmel az emberek, a napok is hosszabbak, s a tél unalmas szomorúságát vidámmá teszi a farsang. Megérkezett a vidámság tajtékzó paripáján Karneval herceg, hogy kacajával, könnyelmű mámorával felrázza a gondtól és nyomorúságtól meggyötört lelkeket . . . Kezdődik a farsang ... Az újságok, falihirdetések hetek óta harsogják a különféle bálok, mulatságok idejét, s társaságok, egyesületek bálrendezői hetek óta lázas buzgalommal dolgoznak, hogy minél szebb és nagyszerűbb táncestéllyel, mulatsággal lepjék meg a szórakozásra vágyókat. Sajnos azonban, hogy bármilyen körültekintéssel végzik is a bálrendezők munkájukat, mégsem fektetnek elég súlyt arra, hogy a mulatságoknak legalább némi magyar jelleget adjanak. Ha az ember megjelenik a mostani bálokon, mulatságokon, azt tapasztalja, hogy a fiatalság leginkább a nyugatról jövő ostoba, erkölcstelen táncoknak, a blues-nak, a különféle fox-oknak, a vad- i embereket utánzó hupa-hupának, shimmynek s az ég tudja miféle táncoknak hódol és csak a legritkább esetr ben fordul elő, hogy a gyönyörű magyar táncot, a csárdást járnák. S ha járják is, minden az, csak nem csárdás 1 A legfurcsább ostoba figurákkal csúfítják el a „modern“ tánctudósok. Szomorú, hogy a mai fiatalság nagy része egyáltalán nem szereti, sőt nem is tudja az igazi magyar csárdást. Ellenben annál nagyobb mohósággal lepi el a tánciskolákat, hogy a divatos táncokat megtanulja, mert bizony lenézik azt, aki nincs tisztában e nagyszerű ugrándozások lelket nemesítő művészetével! Es hol vannak a régi, mámoros, bóditó keringők és a Unom,elegáns francia négyes?, nem is beszélve a szép palotásról és körmagyarról ? Sajnos, ez a „müveit nyugatról“ tanult pesti táncőrület a falusi bálokat is megmételyezte, s ott is majmolják tovább a vademberek ugrándozásait. A nyugat örjöngő ruha divatja jó ’talajra talál a kifáradt idegzetű emberekben, akik hihetetlen vággyal szívják fel a modern badarságokat. Végig nézve a báltermek közönségét, hihetetlen öltözékek furcsa vegyü- léket látni. Az ingszerü selyem ruháktól kezdve, az elefánt ormánnyal és fülel kei diszitett tollruhákig mindent megtalálhatunk, de valami kedves biedermeyer- szerü, vagy más csinos, elegáns, szerény toilettet még véletlenül sem látni. Ebben is a külföldi példát követiK, még manapság is, a nyomorúság és verejtékezés e keserves idejében. Aki bírja, sőt aki nem is bírja, járja a bolond táncot, tombol a vad mulatság, amelyből végképen kiveszett az élet méltósága, az ember megbecsülése, az anyagi jólétből fakadó nyugodtság, a tiszta, üde jókedv, szóval a régi idők levegője, szelleme, Ízlése. Farsang van... a fiatalság várva-várt farsangja, a vidámság, a jókedv, a tánc ideje. Mikor az ifjúság elfelejti a már számára is eléggé nehéz élet nyomasztó terheit s örül a maga fiatalságának. Jól is teszi, az ifjúság úgy is elrohan felette. Táncoljon, kacagjon a fiatalság, — hiszen ez életük legvidámabb és soha vissza nem térő korszaka — de mulatságaiban, vidámságában is magyar legyen, ne a külföld majmolója. Ne kövesse a léha gondolkodás könnyelműségét, kövesse apáink úri, gavallér példáját. Ha nem is zárkózunk el légmentesen mindentől, a mit „modernnek“ mondanak és divatosnak tartanak, tartson mértéket a jóizlés korlátáival és vigyen erkölcsöt, tisztességtudást a mulatságába is. Vérlázitó látvány régi illemet és társadalmi erkölcsöt tanult emberpek, hogy például a mai mulatságokon a fiatal emberek egész csapata nem törődik a tánccal, vagy fitymálva birálgatja a lányokat, vagy az ivásban keresi mulatságát. A szegény, jóhiszemű leányok pedig petrezselymet árulhatnak egész éjjel, ha nincs személyes gavallérjuk, a kutya 6em törődik velük. A mulatság rendezősége ma már nem tartja kötelességének, hogy arra vigyázzon, hogy minden hölgyvendég jól szórakozzék. Valaha ez tisztesség becsület kérdése volt. % Vizkereszt után megkezdődött a farsang. A szegény magyar nemzet szomorú farsangja. De ne legyen szomorú: tegye vidámmá az ifjúság lelke és a jó reménység, mely szivünk mélyén ott dereng. A vigadozó fiatalság pedig tegye önmagához — a nemzet reményéhez — méltóvá azzal, hogy a magyarságát ott sem tagadja meg és visszaidézi belé a múlt szebb idők nemesebb szellemét, tisztább erkölcseit. Danis Győző, hírek. ssjwasffisaa Credo ünnepély. Gyönyörű ünnepély folyt le múlt vasárnap templomunkban. A díszes szentmisét Varázséji Béla dr. újpesti prépost plébános mondotta Pichler István plébános és Taraba József dr. hitoktató segédletével. Böhie Kornél szent-domonkosrendi atya, a Credo egyesület fővezetője nagyszerű beszédet intézett á templomot szorongásig megtöltő hívekhez, akik között csaknem teljes számban megjelentek a hitbuzgalmi egyesület tagjai. A beszéd végén a páter feleskette őket az egyesület hü katonáiul, majd pedig jelvényeket és igazolványokat osztott ki közöttük. A szentmise alatt megkapóan szép, magyaros stilusu egyházi dalokat énekelt Pornói kántor és kara, végűi pedig a Hymnusszal fejezték be a megható és lélekemelő istentiszteletet A külső telepek világítása. A Phőbus részvénytársasága múlt hétfőn terjesztette a községi eiöljáióság és a második választókerületi érdekeltség elé a külső részek vill.amosvilá- gitásának berendezésére vonatkozó terveket és költségvetéL&jgmsiJk mai gsáina 8 oldal.
