Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-29 / 48. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925. vasárnap, november 29. 48. szám, RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÄN. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket (elvesz a kladóhlvatn . Sashalom ünnepe. Feledhetetlen szép ünnepe volt Pestsashalomnak november hó 25-én. — Pósa Lajos emlékének áldozott a MANSz. Az ünnepély fényét és nívóját emelte, hogy belekapcsolódott a Petőfi Társaság, a Mansz központi vezetősége és kiváló nevű fővárosi művészek csoportja. Az ünnepély a sashalmi mozgóban zajlott le, melyet ez alkalomból a Mansz hölgyei valóságos télikertté varázsoltak. Az előkelő vendégeket Reinhardt Rezső főjegyző fogadta. A család képviseleteképen a vendégek sorában ott láttuk özv. Pósa Lajosnét, Pósa Sárikát férjével dr. Kiss István rendőrtanácsossal, Szávay Gyulát a Petőfi- társaság nagytudásu főtitkárát, a Mansz Országos Egyesületet Szederkényi Anna, a kiváló Írónő képviselte. Megjelenésükkel emelték az ünnepély fényét dr. Mosdóssy Imre székesfővárosi és Padányi Andor pestvármegyei kir. tanfelügyelők, kiknek kíséretében megjelentek dr. Ósz Béla kir. tanf. és dr. Kontorák Gyula, dr. Fejes Kálmán s. tantelügyelők, Móricz Pál, Sebők Gyula a Petőfi társaság jeles tagjai, Kiss Károly a Mansz főtitkára, Joó István miniszteri tanácsos, Mülbeck Károly művész, Krenedits Sándor főjegyző. Külön ki kell emelnünk a rákosszentmihályi Manszot, kik lelkes elnök- nőjük, Krenedits Sándorné vezetése alatt igen szép számmal, díszruhájukban hatásosan emelték az ünnepély fényét. Az ünnepélyt Szederkényi Anna nyitotta meg, eszmékben gazdag, tömör beszéddel: „Követkép jöttem a vezér, Tormay Cecil nevében, ki lélekben itt van, mert a szerető magyar szivek ide vonzák. Nagy ünnep előestéjét ünnepeljük, valakinek, ki eltávozott, lelkét idézzük vissza. Olyan időket élünk, hogy meg kell ny lniok a siroknak is. Hogy ki volt Pósa Lajos, itt kell legjobban tudni, hol ily magasztos ünnepélyt szentelnek emlékének. Pósa a magyar irodalom szentlétek kápolnáját építette a magyar ifjúság szivébe. Itt Pósa Lajost méltatnom felesleges, hisz itt talált meiedéket bus özvegységében felesége. A Manszban született meg a gondolat : Pósa emlékét kőben, ércben megörökíteni. A Mansz a jelenben a jövőt építi. A szentlélek kápolnáját a gyermekek szivében. Az eszme jászolánál állunk. Bevilágít az egész országba a nemes gondolat, melynek szüie- tésekép fogjuk látni az eszme megvalósítását, Pósa Lajos emlékszobrát. Meleg szeretettel üdvözli a sashalmi Mansz helyicsoportját és annak lelkes tagjait. Példájuk találjon követésre.“ Szávay Gyula beszédét a következő szavakkal kezdte: „Idegen helyen, de jó járatban vagyok. Pósa, a radnóti fiú, áll lelki szemeim előtt, kin már gyermekkorában meglátszott nagy tehetsége. Szellemének itt kell lennie, mert itt van Lydike. Dicsőségének siri párnáját őrzi, keresi, mint a Pósa Asztaltársaság, mint a Petőfi Társaság tagja. Ha édes anyjára gondolt, könny fakadt szemében; ha gyermeket látott, nevetett. Köböl és ércből van a halott ruhája, azért jöttünk ide, hogy ezt a ruhát megszabjuk. Kőben, ércben örökítsük meg emlékét. A költők a szív talajából kikelő növények, ilyen volt Pósa Lajos. Ő megjelenteti, megszólaltatja. Mint ministráns fiú, rázza a csengőt és csóválja a füstölőt emlékének. Bemutatja Galambos Lydiről irt első, rövid, érzelmes verseit. A közönség látja, hogy itt uj irányzatú költővel áll szemben. De Pósa ezekkel szakított, kibontotta bensőjét s úgy énekelt, mint magyar fiú a Petőfiek családjából. Egyszerűség, természetesség, Istenadta szinesség az iránya és irálya. Az igazi költők sorában az utolsó évtizedben a legnagyobb voit. Ideálja lett a Haza, szükebb hazája Radnót, édes anyja s Lydikéje. A gyermekek lettek az ő szerettei. Kedvesen idéz verseiből. Idézi utolsó dalát, melyben felesége életéért aggódik. Költeményei leikéből fakadtak, a magyaros hangulat érzéseinek kifejezői. Feleleveníti szegedi szereplését. Dankó, Békeffy és Szávayhoz való viszonyát. Dankóhoz meleg baráti viszony fűzi, legszebb dalait Dankó zenésiti meg. Bemutatja Pósa és Pósáné debreceni mese-napjainak szin- lapját, mely alkalommal egész Debrecen lázasan várta a mesekirályt, A fogadás feledhetetlen. A színpadon szives verssel Szávay Gyula fogadta s a két mesenap jövedelme a Dankó szoborra és a debreceni vakok intézetére szolgált. Ilyen nagy szív, ilyen nemes lélek volt a Pósa pár. A poéták, mint egy nagy család, ő helyette énekelnek. Temetésén nem lehetett jelen. Dicsőségének áldozni fog azzal, hogy emlékét szoborban fogják megörökíteni. A magas szárnyalásu lelkes beszédek után jött a felejthetetlenül szép műsor. Dr. Farkasné Szalontay Ferike szinmüvésznő, ki férjével fáradságot nem ismerve az egész ünnepély rendezésében vezetőszerepet vitt, mély érzéssel szavalt Pósa-verseket. Dr. Molnár Imre zenefőiskolai tanár Antony Károly zongoraművész kísérete mellett énekelt kellemes, szép hangján Pósa-dalokat. A „Gyermekkert“ cimü virágos daljáték általános tetszést keltett, különösen gyönyörűek voltak Fejes Juliska szép magyar táncai, melyet viharos taps után ismételni kellett. Liszt rapszódiáját művészi játékkal előadta Némethy Ferenc hegedűművész, Antony Károly zongoraművész kísérete mellett. Most jött az est egyik legélvezetesebb száma. Michó Ida operaénekesnő a „Traviata“-ból énekelt minden figyelmet lekötő és lebilincselő érdeklődés mellett. Halmóczky Anna polgári iskolai tanárnő művészi készültséggel szavalta Pósa Lajos „Szeresd a gyermeket" cimü gyönyörű költeményét. _____ La punk mai száma 8 ©Mai.
