Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-05 / 27. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, Í925. vasárnap, Julius 5. 27. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal!; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÄZSOVICH zoltAn. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hlridetéeteket felvesz a kiadóhivatal. Tizenotéves a takarékpénztárunk. A Rákosszentmihályi Takarékpénztár részvénytársaság julius elsején töltötte be működésének tizenötödik §vét. Megérdemli ez a nap, hogy elismeréssel, megbecsüléssel, hálásszivvel köszöntse Rákosszentmihály lakossága azt a néhány kiváló polgárát, kik önzetlen munkával, helyes üzleti érzékkel és puritán gazdálkodásukkal ezt a virágzó, naggyá fejlődött gazdasági in- :ézményt ajándékozták községünknek. A különféle áru- )sztályokkal meggyarapodott és működését széles kör- aen kiterjesztett, anyagi erőben megizmosodott intézet mmár nélkülözhetetlen és jelentőségében kellőképen fel tem becsülhető tényezője lett gazdasági életünknek s midőn az évfordulót zajtalanul és szerényen megünnepli, /ezetőeége másfél évtized tiszteletreméltó és gazdag eredményére nyugodt lelkiismerettel, felemelő érzéssel tekinthet vissza és fogadhatja a jól megérdemelt elismerés megnyilvánulásait. Milyen szerény kis magból nőtt ez a terebélyes fa! A régi szentmihályi módszer érvényesült itt is, mint a lóvasuttal annak idején magunk erejéből megteremtett közlekedésünk és községfejlesztésünk, mint a vasárnapi söröző társaság hetenként összegyűjtött misepénzeiből kivirágoztatott hatalmas egyházközségünk, mint a jókedvű szombati vacsorázó kompánia önzetlen munkájával megalapozott községi berendezkedés és minden egyéb közügyünk terén egyaránt. Sejtelme sincs mindezekről a mai Szentmiháiynak, de a krónikák híven őrzik a kedves és tiszteletreméltó emlékeket. Takarékpénztárunk alapításának évfordulója alkalmából kaptuk az alábbi érdekes visszaemlékezéseket. Tizenöt évvel ezelőtt a „Rákosszentmihály és Vidéke Első Takarék és Hitelszövetkezetéinek akkori igazgatósaga, névszerint: Schwarczl József elnök, Pálfi János alelnök, Krenedits Sándor tigyvezeiő és Egerzeiger József, Hauser Gyula, Keller Gyula, Poros István igazgatósagi tagok hosz- szabb megbeszélés és előmunkálatok után elhatározták, hogy a helybeli lakosság érdekében, a mind sűrűbben nyilvánuló hiteligények kielégítésére takarékpénztárt alapítanak, mert a hitelszövetkezet már nem volt képes annak eleget tenni, a lakosság pedig kölcsönért a távoli községekben, városokban müködö takarékpénztárakat kereste fel. Az esetleges magasabb kamat mellé hozzáadva az útiköltséget és időveszteséget, a szövetkezet igazgatósága csakugyan a község lakosainak anyagi érdekét szolgálta elhatározásával, — saját anyagi érdekeinek feláldozásával — a takarékpénztár megalapítását, mit fáradságot nem ismerő munkával valósított meg. Az 1910. évi április hó folyamán részvénytőke aláírásra iveket bocsáj- tottak ki, mégpedig 1600 darab 100 korona (arany) névértékű részvényre A részvénytőkét rövid időn belül főleg a helybeli lakosság és az igazgatóság budapesti ismerősei jegyezték. A takarékpénztár megalakult és 1910. évi julius hó 1-én megkezdette működését. Hivatalos órákat hetenként kedden, pénteken és szombaton d. u. tartott, az igazgatóság pedig üléseit minden szombaton délután tartotta, melyre az igazgatósági tagok mindenkor kivétel nélkül megjelentek. Az igazgatóság tagjai önzetlenül, fáradhatatlanul, minden anyagi érdek nélkül, vezéreik: Schwarczl elnök és Krenedits ügyvezető igazgató útmutatása szerint, tisztán a helybeli lakosság érdekét szem előtt tartva, csendben dolgoztak. A lakosság egyrésze felesleges pénzét a megalakult intézetnél helyezte el, másik része pedig kölcsönügyletét itt bonyolította le. Az első számú betevő nagyobb összeggel az elnök volt. A kölcsőnügyeket az igazgatóság előzetesen beadott kérvények alapján tárgyalta, tárgyalás előtt azonban az igazgatóság két tagja a kölcsön alapjául szolgáló ingatlant megbecsülte, miért az illetők a becslés helyességéért felelőséggel tartoztak. Az igazgatóság tagjai felváltva egy hónapig tartó napi biztosi munkálatért egyikük sem vett fel egy fillért sem, mert különben vagy a kölcsön kamatlábát kellett volna felemelni, vagy a betét kamatát leszállítani, vagy pedig a részvényeseknek kevesebb osztalék jutott volna, Az igazgatóság minden egyes tagjának dédelgetett gyermeke volt az intézet, minden gondolatuk az intézet volt, talán egyike sem féltette l saját vagyonát annyira, mint a részvényesek és a takarék- I betétesek által az intézetre bízott vagyont. A lakosság anyagi ! érdekét a vezetőség mennyire szivén viselte, jellemzi a következő eset: egy alkalommal egyik igazgatósági tag olyan javaslatot tett, hogy a kölcsönkamatot emeljek fel 1%-al (6-ról 7-re), az ügyvezető igazgató legerélyesebb tiltakozására : „Az intézet nem azért alakult, hogy a lakosságot ki- uzsorázza“, az indítványt elvetették. Az intézet rövid időn belül annyira megerősödött és oly hírnévre tett szert, hogy Sashalomról, Czinkotáról, Csömörről jöttek hitelért, az igazgatóság azonban elsősorban a helybeli lakosság hiteligényét vette figyelembe és csak másod- sorbnn tárgyalta a szomszéd községbeliek kölcsönkérvényét. Az intézet vezetősége csendben dolgozott, minden anyagi érdek nélkül. Önzetlen munkából a maga részét kivette a feí- ügyelőbizottság is, Urbányi János elnökkel az élén. A negyedévi rovancsot pontosan elvégezték, mikor a készpénz-készletet állapították meg, a betétállományt, kötvénykölcsönöket és váltótartozásokat, felülvizsgálás után észrevételeiket közölték az igazgatósággal. Az intézet első könyvelője Záborszky Zoltán, pénztárosa pedig Melcsok Béni volt, kik tisztüket inkább barátságból töltötték be, mint a fizetésért. Ez volna a tizenöt év előtt megalapított iakarékpénztár első félévi működésének története. Egy alapitó. Színház. A bucsuhét jó ómennel kezdődött. Ács Jóska kimagaslóan én ékes tagja a társulatnak és népszerűségét meg- \ mutatta a zsúfolt terem és a szakadatlan ünneplés, amelyben 1 egész este részesítették. „Az elnémult harangok“ pópáját j adta mesteri jellemzésben, kitűnő maszkban és nagy drámai ä erővel. Műélvezet volt, amelyben hálás közönségét részesi- ’ tette Rakovszky Margit őszinte, meleg hangokat talált a Florica ábrázolására. Kertay, Chapó és Szakács Rózsi szintén jól oldották meg feladatukat. Az iparosok műkedvelő csapatának egyik buzgó tagja, Mészáros József volt az est vendége és érzelmes szavalata jól érvényesült a református pap szerepében. „A kevesebb több lett volna* elvét kell azonban magáévá tennie és nem egyszer plasztikus mozdulataiban természetességre törekednie. Déry és Bakos a legmelegebb dicséretet érdemlik. Bognár Janos nagy mondókáját mesterien Lagma< nI s^ádana 8 oldal*
