Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-21 / 25. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925, vasárnap, június 2l. 25. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICK ZOLTÁN. Előfizetési ár t Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket lelvesz a kiadóhivatal. Váljunk el! Az Anna- és Árpád-telepen, úgy látszik, felülkere- dett az a törekvés, hogy közigazgatási szempontból kosszentmihálytól elszakadjanak és Cinkotához csatázzanak. Mint értesülünk, a felsőbb hatóságok az en irányban előterjesztett kérelem teljesítése elől nem, 'koznak el és már útban van az intézkedés, amely érdekelt telepek adófizető polgárságának megszavazását elrendeli. így legközelebb megtörténik az érdekes ^szavazás mely e kérdésben a törvényszerű döntést ghozza és a váljunk el kérdésében határoz. Azt is j juk, hogy a szavazás nem lesz egyhangú, mert a í osság egy része a rákosszentmihályi kapcsolat fen- j ása mellett kardoskodik és a két párt a szavazás ] almával méri össze erejét. Tökéletesen érthető, hogy a lelkiismeretes polgár ! :i tusát viv, mielőtt magát az állásfoglalásra elszánná, ; elepekre nézve nem kis jelentőségű és szinte sors- \ itő pillanat ez, s őszintén kívánjuk, hogy a határozat annyi sok nélkülözést szenvedett telepek javára váljék, i idkét pártnak vannak komoly és figyelemreméltó \ ;i s mindegyik teljes jóhiszeműséggel védi az igazát, j szomorú igazság azonban mindegyik megett ott enkedik: Rákosszentmihály évek hosszú sora óta áldozhatott a telepekre valamivel többet a semmi- p Cinkota pedig — nem igér nekik semmit, sőt eleve irozottan kijelentette, hogy az anyaközség jövedelmé- egy fillérre sem tarthatnak számot. Ez tehát azt iti, hogy a telepek így is — úgy is csak a maguk he támaszkodhatnak, amely fájdalmas körülmény te elő elsősorban azt a több évtizedes pangást, ami iborus esztendőkkel súlyosbítva hátravetette fejlőiket. Mikor Rákosszentmihályt Csömör községéből ki- tották, a földrajzilag természetes megoldás bizonyára ítt volna, hogyne a távolfekvő Anna-Árpád telepet, Jm a vele egy tagban fekvő Ehmann telepet csatolják j községhez. Ez azonban Cinkotához tartozott, az biek pedig Csömörhöz, tehát egyszerűbb volt óta kikapcsolása az osztozkodásból. Akkoriban )gó reményeket fűzött Szentmihály az ő szép pom- levegőjü, pormentes, csendes es kellemes külső eihez és sokáig komolyan vette azt a feladatot, a község középpontjával szoros kapcsolatba hozza. Jzségi élet vezetői, akik a lóvasut élén is állottak, i gondoskodtak is a jövőről, amidőn vállalatukat I a feltétellel adták át a helyiérdekű vasuttársaság- hogy a villamos vasúti forgalom létesítésén kívül vasutat is köteles fentartani és azzal a község jét a vágóhíd és temető irányában az Anna és i teleppel összekötni. Amint megteremtette a lóvasut mihály községét és előkészítette a talajt a villamos kedés számára, ugyanúgy éreztette volna hatását '.ség részeinek egybeforrasztása és telepek fejlesztése terén is. Ámde akkoriban az Anna és Árpád telep lakosságának nem kellett a lóvasut. Nem a fejlődés alapját, hanem kerékkötőjét látták benne és ridegen elutasították. így azután kisiklott kezünkből az eszköz, hogy a szerves kapcsolatot létrehozhassuk és a község szivétől elkülönítve, a községi élet vérkeringésében részt nem véve mindjobban elidegenkedtek tőlünk ami sok időn át olyan kedves telepeink. Ilyen körülmények között való igaz, hogy a távoli középpontból a telepek megfelelő közigazgatása csaknem lehetetlen és Rákosszentmihály képviselőtestülete önzetlenül és gavallérosan ennek az igazságnak a megismerésében határozta el, hogy az elszakadás ellen akadályt nem támaszt. Bár érzelmi és históriai szempontból fájdalmas lenne ránk nézve az elválás, ilyen körülmények között megnyugszunk benne, ha a szavazás amellett dönt, kérdés azonban, hogy a telepek elérik-e vele álmodott céljukat és hozzájutnak-e az uj kötelékben mindazokhoz, amiknek nélkülözését a mai helyzetben méltán panaszolják? Erre nézve nem dicsekedhetünk alaposabb tájékozottsággal és alig hisszük, hogy azok is nagyobb bizonysággal rendelkezhessenek, akik a váljunk el jelszavát kiadták és Cinkota kebelén vissza akarnak térni a főváros felé kapcsoló központi járásból a gödöllői járás területébe. Érdemes ezeken a kérdéseken mostanság egy kissé tépelődni, mert rohamosan közeledik a sorsdöntő óra. amikor a telepeknek a maguk jövőjéről határozniok kell, BBBBBBBBBBBBBBDBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBBBBBBBMBBB Színház. Múlt pénteken Kövesi Albert egykor annyira hires énekes életképe, „Goldstein Számi, az uj honpolgár“ került szinre gyéren látogatott ház előtt. A régi darab még mindig őszinte derültséget kelt s aki megnézte, jól mulatott rajta. Déry Béla igen sikerült alakítást nyújtott a címszerepben és sok tapsot kapott. Csaknem az egész társulat részt vett az egyébként eléggé pongyola előadásban. Szombaton végre-valahára telt ház szerzett őszinte örömöt mindenkinek, aki derék színészeink munkáját becsülni tudja és sorsukat szivén viseli. Erkölcsi tartalomban és irodalmi értékben különb darab érdemelte volna meg ezt az érdeklődést, de a fontos csak az, hogy a nézőtér megtelt. A Louis Verneuil léha és vaskos szövege tagadhatatlanul mulatságos és ez sok mindent ment, — az Ivan Caryll zenéje pedig üde, kellemes és vidám. így hát jól mulattak a „Rózsaleány“ operetten és hangos volt a pótszékes nézőtér a kacagástól és tapsoktól. Az előadás pompás volt. F. Peéry llus hódított és vezetett, mint mindig Lándori Mária sok megérdemelt tapsot kapott. Rácz kedves és ügyes, Pelsőczy pompás, Kertay Ilkával együtt harsogó kacagást támasztották. Ács, Déry, Horváth János, Sáli, Bakos, sikeresen látták el a mellékszerepeket. Vasárnap súlyos balszerencse élte a társulatot. Közvetlenül az előadás kezdete előtt megeredtek az ég csatornái és öntötték magukból az áldásos erőt — a színház azonban bárha vasárnap volt, — csaknem üres maradt. Az elszánt kis csapat, amely a Piros bugyelláris elévülhetetlen Lapunk inai a%áxn*i 8 »Mal.
