Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-18 / 3. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925 vasárnap, jantiár. 18 3. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona fürdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A farkas vére. Az ősi vér erejéről érdekes tanúságot tett a napokban Rákosszentmiháiyon egy — farkaskutya. Ennek a szép példánynak a nagyapja még egészen komoly, vad farkas volt, úgy tenyésztették a német rendszer szerint, amely elárasztotta a világot ezzel az újabb kutyafajjal. A derék állat hosszú időn át kifogástalanul viselte magát és valósággal büszkesége volt gazdájának. Félelmes, vad házőrző volt, de gazdájával és családtagjaival szemben jámbor, engedelmes. Egy napon azonban furcsa változás történt a kutyán. Kitört rajta a farkas természete és legyőzte a kutyavér hatását. A „kultúra* máza egyszerre lehullott az állatról, s megjelent a maga kendőzetlen meztelenségében az erdők veszedelmes vadja, a farkas. A dühös állat sorra megtámadta, megölte, szétmarcangolta a háznál levő aprómarhát, megtépte kutyatársait, — előbb még jó pajtásait, — s midőn belemelegedett a vérengzésbe, megtámadta a saját gazdáját és a házbelieket is. Megfékezhetetlenné vált. úgy, hogy végre is agyon kellett lőni. Hitelesen megállapították, hogy az állat teljesen egészséges volt, s megvadulásának egyetlen magyarázata, hogy kitört rajta az őstermészet, a farkasvér győzött a beleoltott szelídségen s a háziállatból ismét vérengző vad lett. A német farkaskutyáról egyébként sok tagadhatat- | lan értéke mellett is hovatovább máskülönban is bebizonyosodik, hogy nem az a páratlan kitűnő faj, aminek a németek üzleti ügyessége és a divat szeszélye avatták. A nemes magyar komondor és kuvasz mindenesetre toronymagasságban áll felette. Nemcsak nemzeti dicsőség, hanem kiválóan hasznos vállalkozás lenne tehát, ha ezt a sajnálatosan veszendőbe indult fajt uj életre keltenék és divatba hoznák. Igazán megbizható, komoly, becsületes házőrzőt és nemes barátot nyerne benne mindenki és meg lehetne vele hóditani egész Európát. De hát igy vagyunk mi, magyarok nemcsak ebben, hanem minden dologban. A magunkét mindig lenézzük, az idegent ellenben csodáljuk és a keserves pénzünket ráfecséreljük. A legsúlyosabb nyomorúság közepette élünk, olyan viszonyok között, aminőkre példa alig volt és — ime— alig vártuk, hogy borzalmas vámadóért megnyissák a sorompókat, s valóságos nemzeti örömmel üdvözöljük a pilzeni sört, a svájci sajtot és sok egyéb más kültöldi hírességet. Még ha arról vau szó, hogy olyasvalamihez jutunk, amit nélkülöznünk kellett, ami nálunk nem terem, nem készül, nem kapható, még csak hagyján, bár a magyar hazafiság itt is a példaadó lemondást, a nemes önmegtagadást követelné meg, de nálunk nemcsak ezek az erények nem divatosak, hanem a könnyelműségünk esztelenségig fokozódik és akkor is léhák és lelkiismeretlenek vagyunk, amikor semmi különös hasznunk vagy gyönyörűségünk 8em származik belőle. Ki meri állítani, hogy a kőbánya^ magyar sör nem jó, nem élvezhető, nem pótolja a drága idegent I Manapság különösen, amikor annyi kiváló sörkülönlegesség dicséri a magyar söripar fejlődését I Vagy a sajtjainkkal nem érhetjük-e be, amikor úgyszólván hetenként újabb, kitűnő készítménnyel lepik meg a piacot. Talán ennyi megpróbáltatás, katasztrófa, sinylŐdés elég lecke lenne az okulásra? A „szanálás“ keserű gyógymódja itt fojtogatja mindnyájunk torkát. Vergődünk, panaszkodunk, veszekedünk — és prédikálunk. Gyönyörű szónoklatokat tartunk a gazdasági talpraállásról, amelynek alapját akarja megvetni a keserű orvosság, melyet éppen most élvezünk legteljesebben. Az eredményt azonban mástól várjuk, saját magunk mit sem teszünk érdekében. Még csak annyit sem, hogy okulnánk a sóját balsorsunkon és a nemzeti öntudat, a kötelesség- érzet és a lelkiismeretesség megedződnék bensőnkben. Mintha a farkasvér venne erőt mi bennünk is, csak marakodunk oktalanul, csak vicsorgunk, csak verekedünk, és megmarjuk még azt a kezet is, amely esetleg jót akar velünk cselekedni. Pedig az ősi magyar vér, ha tüzes, meleg, vakmerő, sőt vad volt is, mint az erdők farkasáé, de nemes és tiszta, amely becsületes emberek, derék hazafiak ereiben hordozta az életet. De ha nem gondolunk a lélek nemes tartalmára, legalább fejlődött-e bennünk szorongattatásaink közepette helyes, józan üzleti érzék, számitó belátás, mely anyagi érdekeink istápolásában tenne hasznos szolgálatot? A farkassá visszafejlődött háziállat a jólétet marta szét, a melybe szerencséje helyezte és a pusztulásba rohant. Bennünk a jólétnek már jóformán csak emléke él, — mégis — farkaskodunk. Rákosszentmihály—Kiskecskemét. Irta: Kecskemétiig Vince. Talajok előkészítése. A talajok előkészítésének dolgával már többször foglalkoztunk, de ez olyan fontos kérdés a gazdálkodás terén, a mivel sokat lehet foglalkozni, de eleget sohasem, különösen nem a mi vidékünkön, ahol a jó tanácsokat nem igen szokták megfogadni. Hogy ez igy van, azt tapasztalatból mondhatom. Mindjárt rámutatok eszleleteim eredményére: A múlt napokban kint jártam az Anna- és Árpádtelepen, ott a csömöri határban egy akácqg erdőt pusztítottak ki és a legnagyobb sajnálatunkra a helyén már gyümölcsfákat láttam kiültetve, anélkül, hogy a talajt az ültetvények alá csak részben is elkészítették volna. Hát igy kérem, nem lehet semmi eredményt elérni és ilyen körülmények között ne a földben keressék az okokat, hanem keressék az emberek önmagukban azokat. Ha egy ilyen erdőirtásban kertészetet akarunk telepíteni, vagy gyümölcsöst akarunk teremteni, akkor a munkát nem szabad sajnálni. Azt a részt, ahova gyümölcsöst akarunk ültetni, minden esetre meg kell legalább hatvan centiméterre fordítani. Fordítás közben minden idegen gyökértől ki kell a talajt kapunk mai száma 8 oldal.