Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-17 / 20. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925. vasárnap, május 17. 20. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÄZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár 3 Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. il „Rákos Vidéke“ jubileumi estéivé. Lezajlott végre múlt szombaton a „Rákos Vidéke“ huszonötéves fennállása alkalmából rendezett estély. Talán már kissé sok szó is esett erről az ügyről, de ezúttal még be kell számolnunk az estély lefolyásáról, sőt, mielőtt átadnánk a teret lapunk szives barátjának, hogy reánk nézve megtisztelő módon önként vállalt krónikási tisztének eleget tegyen, — még néhány szóval vissza kell térnünk az estély jubileumi részére. Köztudomású dolog, hogy Krenedits Sándor főjegyző szép és gyöngéd ötlete volt, hogy az estélyt szerkesztőségünk rendezze, közönségünk pedig használja fel a huszonötéves forduló megünneplésére. Az előbbire örömmel vállalkoztunk, az utóbbit a mi jó közönségünk készségesen tette magáévá és szeretetének, ragaszkodásának olyan megható módon adott kifejezést, hogy hálatelt szívvel kell érette e helyen is köszönetét mondanunk. Hálás köszönettel adózunk Krenedits Sándor főjegyzőnek igaz baráti és nemes gondolkozásának megfelelő nagyarányú ténykedéséért, amellyel a mi napunkat igazi örömünneppé avatta. Hálás köszönetét mondunk valamennyi testületnek és egyesületnek, amely szóval vagy Írásban szives üdvözleteivel, elismerő nyilatkozataival és biztatásaival minket megtisztelt és nekünk boldog örömöt szerzett. Forró, hálás köszönetét Gergely György dr. rendőrtanácsosnak és tisztikarának azért a gyönyörű levélért, amellyel szerény munkánkat érdemén felül jutalmazta és felemelő, nemes szeretettel megbecsülte. Távol állott tőlünk az a gondolat, hogy az ünneplésbe személyi mozzanatokat keverjünk, vagy ezt csak lehetővé is tegyük; a mi jó közönségünk ment túl a tervezett kereteken, midőn szives elismeréseivel és méltánylásával lapunk szerkesztőjét kegyesen kitüntette, de hát a Rákos Vidéke és annak szerkesztője annyira egybeforrtak, hogy szinte lehetetlen különválasztani. Talán túlságosan sokat foglalkoznánk a magunk ügyével, ha felsorolnánk az üdvözlésben részt vett valamennyi testületet és idéznénk azt a sok megkapó levelet, mely szerkesztőségünket megörvendeztette. Most pedig még egyszer köszönet és hála, amelyhez azt a fogadalmat füzzük hozzá ma is csakúgy, mint az első napon azt, hogy ujult erővel fogunk uj munkába Isten nevében, hazánk és nemzetünk, minden szép és nemes ügy és ennek a vidéknek minden közügyé becsületes és odaadó szolgálatában. Az estélyről a következő tudósítás számol be: Gyönyörű, zsúfolt ház. A rákosszentmihályi társadalom krémje. Az igazi Rákosszentmihály. Valamennyi számottevő helybeli egyesület és testület képviseltette magát. A Mansz hölgyei ismert uj ruhájukban vonultak fel testületileg. De itt a környék is. Cinkota, Pestsashalom, Mátyásföld, Rákosfalva, sőt Budapestről is a régi, hű szentmihályiak. A függöny előtt megjelenik Krenedits Sándor főjegyző és néhány szóval megvilágítja, hogy az estély programja szerint nincs idő és alkalom a külön-külön üdvözlésre, hanem valamennyi testület és egyesület nevében ő intéz néhány szót a Rákos Vidéke szerkesztőjéhez, akit maga elé idéz, majd pedig működését meleg szavakkal méltányolja, s a jubiláris napon tolmácsolja a közönség üdvözleteit. A szerkesztő komolyan meghatva válaszol. Nem kereste, nem is óhajtotta az ünneplést, mely Krenedits főjegyző baráti szeretetéből sarjadt ki, de hálás köszönettel fogadja, mert a méltánylás jól esik. Az ilyen jubileum öröm is, szomorú is, mert temetése a múló fiatalságnak, a valóra nem vált ábrándoknak, elporladt ambícióknak. Nagy boldogság, ha elismerés és méltánylás kárpótol érte. Mindig az volt az óhajtása : higyje el mindenki, hogy mindig becsületes meggyőződéssel, őszinte lélekkel irt le minden sort és soha hátsó gondolat nem lappangott mellettük. Nagyszerű elégtétel, hogy ilyen díszes, ilyen értékes közönség tesz tanúságot mellette és tiszteli mega jelenlétével. Ha ért el valami eredményt, csak azért lehetett, mert ez a közönség híven támogatta és mert a gondviselés kegyelméből olyan megértő, nemes barátokra talált, a kikkel együtt dolgozhatott önzetlenül a közérdek szolgálatában. Ez a harmónia az eredmény, a siker biztosítéka és ad erőt a további munkára, melyet a főjegyzővel és a többi vezető tényezővel együtt kell végezni. A jégverés, mely mindnyájunkat meglátogatott, elvitte ugyan régi ambíciónkat, megfosztott sok szép reménytől és meghiúsította sok törekvésünket, mégsem fáj, mert nemcsak egyénekre sújtott, hanem édes hazánkat zúzta össze. Most már uj tartalommal telt meg életünk, uj cél vezeti ennek a nemzetnek minden fiát: a haza ügye, a régi dicsőség visszaszerzése. Ebben a nemzeti munkában kell minden törekvésünknek kimerülni és ezért fog Isten nevében munkához újra, hogy csekély erejéhez képest köteleségét teljesítse. Ebben a munkában egybeforr azokkal, akik eddig is megértő testvérei voltak és kéri közönségének erőt adó támogatását s melyért ezúttal is újból forró köszönetét mond. A közönség tapsvihara felelt a két beszédre, majd felcsendült a zenekarban Offenbach örökszép Orfeusz nyitánya. Weinzierl Aurél kitünően vezényelt, a művészekből össze- toborzott zenekar pompásan játszott, Folberth Gusztáv, a hangversenymester híréhez méltó művészettel hegedült. Művészi élmény volt ez a zeneszám. Csehov kacagtató tréfája egészen szokatlan, eredeti, különleges darab. A „Háztűznéző“ — ez a címe — nálunk sem tévesztette el hatását és bár a három műkedvelő szelidebb formában tolmácsolta, mint a minő burleszk, karrikaturás alakban szerepel a színpadi hagyományokban, mégis nagy sikert aratott vele. A közönség állandó derültséggel kisérte és ez a jókedv a darab folyamán szüntelenül fokozódott. Veszprémy Márta most már sokoldalúságát is bebizonyította az egyéniségéről és eddigi szerepeitől távol eső alakban. Igen nagy sikere volt, mit szépsége, immár kibontakozó temperamentuma, megkapó kedvessége és jókedve biztosítottak számára. Klimkó István nagyon jó alakot formált a képzelt beteg kérőből. Sok kacagást váltott ki és játéka logikus és finom volt, bár komikus ötletekben sem szűkölködött. A apát Balázsovich Zoltán széles komikummal, vidám kedvvel játszotta és bőséges méltánylásra talált. Az eredeti orosz jelmezek fokozták a darab hatását. Taps bőségesen. Szünet után következett az est főnevezetessége: A leánykérés a fellegvárban című operett „melynek szövegét Labiche vigjátékából Balázsovich Zoltán irta, zenéjét pedig Weinzierl Aurél és Gitta szerzették. Már az első percekben kiderült, hogy komoly bírálatot követelő munkáról, nem pedig Lapnuräs ni®.! ®%émm 8 oldal»
