Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-13 / 2. szám
XXIV. évfolyam. Rákosszentmihály. 1924. vasárnap, január 13. 2. szóm RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSV1DÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőséj; és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 25000. K Fél évre: . . 13000. „ Negyed évre: 7000. „ Egyes szám ára 500 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal* Mentő gondolat. Nem lehet letagadni, se nem lehet szépíteni, mert való igaz, hogy a villamos közlekedésünk dolgában súlyos bajok vannak. Mióta megfehéredtek utaink, a villamos motorok egymásután sorra csődöt mondanak és közlekedésünk nem csak megbízhatatlanná vált, hanem gyakorta órákon át megfeneklik. A közönségen még soha nem tapasztalt izgatottság vesz erőt, mindenki elégedetlen, zug és panaszkodik és egész sereg munkaóra vész el naponta a nemzeti vagyon kárára. Súlyosbítja a helyzetet a különben is megritkitott forgalom, amelynek következtében ha egy vonat műszaki akadály miatt kimarad, a következő félórában a menetrendből törölt vonatot nem indítják, s igy órahosszat nincs közlekedő eszközünk, amikor pedig végre megjelenik a látóhatáron egy mentő villamos kocsi, az a „havas ut okozta nehézségek miatt“ pótkocsi nélkül közlekedik, tehát az ut elején annyira megtelik utasokkal, hogy a közönség jó része megint újabb félórás várakozásra kényszerül. Így történt, hogy a minap egynegyed tiz órától tizenkét óráig tartott a reggeli beutazás a Rákosidról a Baross-térig és közönségünk türelmetlenebb részét a végső elkeseredés keríti hatalmába. Akadtak utasok, akik a fagyos télben, a metsző hidegtől meggémberedve, gyalogszerrel útnak eredtek és elgyalogoltak a Nagy itcéig, abban a reményben, hogy onnan mégis csak hamarabb bevergődhetnek a fővárosba. Akadt is gödöllői, csömöri vonat, de az előbbi nem akart megállani a Nagy itcénél (egy idő óta a menetrend igy szabja meg a rendjét) és csak akkor állapodott meg, amikor vagy harminc utas elébe állott a sínekre és igy kényszeritette, ami felettébb veszedelmes és tűrhetetlen jelenség, mivel a közrend érdekében nem szabad megengedni és alkalmat szolgáltatni, hogy a közönség maga, önkényesen intézkedjék, de viszont elitélni sem lehet eljárását, amikor kívánságát jogosnak és méltányosnak kell elismerni. Az utazóközönség közhivatalnok részét azonban más meglepetés is érte. Ugyancsak újabb, kegyetlen és méltánytalan szabály szerint nem Ismerték el a bérletjegye érvényességét, mert a rideg szabályok értelmében a rákosszentmihályi tisztviselő bérlet csakis rákosszentmihályi vonatokra érvényes és útközben azzal felszállani nem lehet. Bajos volna kitalálni, hogy miféle kicsinyes és lelketlen számítás hozta létre ezt a megszorítást, amely annyi jogos keserűséget olt amúgy is eleget szenvedő közönségünkbe, de bizonyos, hogy fennáll, érvényben van és még a forgalmi zavarok napjaiban is szigorúan ragaszkodott hozzá a vonatok személyzete. Az utóbbi hetekben tapasztalt bajok miatt közönségünk tür.imes és belátó részérői is számos panasz £-_h£Íytéro£kÜ^\r££mi£l^s^g igazgatóságát, ahol azonban minden esetben az volt a felelet, hogy a zavarok oka merőben műszaki természetű és a rendel" kezésre álló eszközökkel meg nem szüntethető, bárha a társaság minden lehetőt elkövet, hogy azokat kiküszöbölje. A fő bajt a körforgalmi villamos pályája okozza, amely kedvezőtlen időjárás esetén a motorokat tönkre teszi és ezzel az egész forgalmat megzavarja. Az igazgatóság kijelentése szerint a forgalmi akadályokat ki lehetne küszöbölni, ha ez a kényes és merész körpálya útját nem állaná törekvéseiknek, ez idő szerint azonban a körvonalon felmerülő műszaki nehézségeket leküzdeni nem lehet. Ezeket az előzményeket bevezetésül mondottuk el ahhoz a levélhez, amelyet egyik érdemes olvasónk intézett szerkesztőségünkhöz s amely mentő ötletül jelentkező indítványt tesz abban a reményben, hogy annak segítségével helyre lehetne állítani, egykor általános megelégedésünkre szolgáló villamos vasúti közlekedésünket. A levél tartalma igen érdekes és már csak azért is nyilvánosság elé való, hogy ezen a réven kikémlelhessük, vájjon mit szól hozzá utazóközönségünk ? A levél érdemleges részei a következők: \ „Ma már a Hév. igazgatóságánál nyert felvilágosi- ! tásaink szerint is kétségtelen, hogy a vállalat a körforgalmi pálya nehézségeivel nem tud megküzdeni és emiatt nem képes számunkra megfelelő forgalmat biztosítani. Mit tegyünk tehát, hogy az elviselhetetlen állapotokon segítsünk? Anélkül, hogy ez bárminő jogfeladást jelentene, a rendkívüli helyzet miatt egyezzünk meg a vasúttársasággal. A rossz időjárás idejére engedjük el neki a körforgalmi közlekedést s ezzel szemben a vállalat összes szerelvényét egész nap, negyedórás időközökben járassa a rákospalotai egyenes vonalon, még pedig az eddigi rákospalotai vonatokat a rákos- palotai Szabadság-térig, a többit pedig Nádastóig. De úgy ám, hogy minden negyedórában legyen a Rákóczi- ; utcán elegendő pótkocsival felszerelt vonat, ide is — 1 oda is, reggel és este pedig legyen annyi pótkocsi, í illetve vonat, amennyi az egész közönség zavartalan szálíitására feltétlenül eiegendő. Nem hiszem, hogy szívesebben le ne mondana közönségünk néhány héten át a közforgalmi nyújtotta „kényelemről“, ha ezzel szemben gyors, megbízható és sürü forgalom kárpótolná s mindenki nyugodtan gyalogolhatna el a Rákóczi-utcai megállóhelyekhez, abban a tudatban, hogy ott perceken belül megfelelő vonatot talál, a mely fennakadás nélkül céljához viszi. Azt hiszem, jó szolgálatot teszek ezzel az ötlettel közönségünknek, mely, ha magáévá teszi ezt a tervet, I ugy bizonyára a vállalatnál is könnyű szerrel célt érünk és kölcsönös jóakarattal véget vethetünk ennek az áldatlan állapotnak. A Rákos Vidéke nyivánosságához fordulok tehát ötletemmel és kérem hozzá a szerkesztőB'&punk mai si&insi 8 «Mal.
