Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-14 / 50. szám
XXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1924. vasárnap, december 14. 50. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. HÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 1200C0. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. Több bitéletet! Irta: Taraba József dr. Az elmúlt évtizedekben olyan időket éltünk, mikor a vallásosságot iparkodtak lehetően minden becsétől megfosztani. A sarokba tolták, mint valami régi divatu sublód-ot, melynek alakja, divatja nem egyezett a többi modern betendezéssel. Az úgynevezett bölcsek^ azt bizonyítgatták, hogy a műveltség csak ott kezdődik, ahol a vallás megszűnik, a kevés bbé bölcsek, de hangosak azt kiabáltak, hogy a vallásosság nem más, mint bigottság, egyházhataimi törekvések istápolása. A liberális korszakban iábrakapott az a szokás, hogy senkinek vallása iránt nem érdeklődtek. A közéletben, különösen az iparban, kereskedelemben és pénzgazdaságban felelet nélkül hagyták azt a rovatot, mely úgy kezdődik: „milyen vallásu?“ S amikép a kereskedő szabálya, hogy azt a cikket, amelyet nem keresnek, nem tartja, — úgy a közéletben is, minthogy a vallást nem keresték, — lassan-lassan az emberek nem is tartották. Távol legyen tőlem annak helyeslése, hogy uton- utfélen faggassak az embert vallása miatt, ez sem a felekezetközi békének, sem az egyéni vallásosságnak nem válik előnyére, — de hangsúlyozom azt a tényt, hogy egyesek és tömegek a vallásnélküli irányzatban valóban is vallásnélküliek lettek, — aminek pedig nem | lett volna szabad megtörténnie. A háború, s a fórra- i daimak még jobban kiforgatták az embereket jóérzésük- > bői s az általános anyagi és szellemi ziláltság, társadalmi egyenetlenkedés és erkölcstelenség, szóval mindaz, ami a helyes és igaz vallásossággal ellenkezik — megtanított arra, hogy az igazi műveltség a vallásosságot nemhogy kizárja, hanem igenis magában foglalja. Kit nevezünk azonban vallásos embernek? Azt, aki értékeli vallását és hite szerint iparkodik élni, vagyis van benne hitélet. Ennek a szónak azonban mintha ismeretlen csengése volna. Vallásosságról sokat hallunk, de a hitélet szöban mintha uj fogalom rejtőznék. Ugyanis az emberek jó része azon a nézeten van, hogy szive mélyén szereti az istent, ha a hangulata megkívánja, akkor imádkozik is titokban, vallását elvben nagyon becsüli, de a vallás előírásait, szokásait és szertartásait nern tartja olyan fontosaknak. Megtartja és becsüli a benső érzést, de nem mutatja azt külsőleg. Ezt a felfogást cáfolja meg legjobban a Szent- irás, mikor azt olvassuk: „Ha öcsénk vagy hugunk mezítelenek és szűkölködnek mindennapi élelemben, mondja pedig valamelyitek azoknak: Menjetek békével, melegedjetek meg és lakjatok jól, — de nem adtok nekik testi szükségre valókat, mit használ az? Úgy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában.“ (Jak. 2, 15—17). Ez azt jelenti, hogy ha az ember lát az életben szükölködőket és nyomorultakat, önként, ösztönszerüen felébred az emberben a szánakozás érzése. Mit érne azonban ez a benső érzés, ha azt nem követné a külső segítség? Lennének-e így árvák, szegények, aggok és betegek részére házaink? Kapna így egy szegény csak egyetlenegy fillért is? E hasonlat értelmében a vallás is nem maradhat a szív rejtett kincse, s nem maradhat, mint belső érzelem, hanem szóban és cselekedetben is kifelé kívánkozik. Mit ér a puszta rejtett hit, mit ér, ha elismerem Isten létezését, tudom, hogy Istent teljes szivemből, egész erőmből, felebarátomat pedig, mint önmagamat szeretnem kell, — de mellettem embertársaim szenvedésben, könnyben, anyagi nélkülözésben, lelki fájdalmakban vonagla- nak a vallás vigasztalása és erősítése nélkül és én közömbösen nem törődöm velük. Ezek után érthető, ha sokszor kitör belőlünk az igazság, hogy bárcsak vallásosabbak lennének az emberek, megtartanák vallásuk Istentől rendelt és hagyományoktól szentesitelt szabályait s igy önmagukban tökéletesebbekké, megelégedettebbekké válnának, ami önmaguknak, de a társadalomnak is hasznára szolgálna. Az elmúlt világégés, az anyagi és lelki lerongyolódás után, a hitélet, a vallásosság fokozottabb ápolása nem lekicsiny- lendő, sőt fontos eszköz lesz a jobb jövő előkészítésében. JMMBa—BSBBXaSSIMUMflMM——C55aSjE-iTi ■■"m li "<l =3B—■■— 1 HÍREK. Ili Kigázsiai levelek. Mai számunkban megkezdjük György János nagyérdektí leveleinek közlését és most már a népszerű „Norvégiái levelek“ és Pettkó Béla érdekfeszitö történelmi közleményei váltakozva fogják díszíteni lapunkat es szórakoztatni t. olvasóinkat. lit említjük meg, hogy idegenbe szakadt kedves barátunkat hétfőn követte felesege Pragay Böske és testvéröccse, György József, akik szintén útra kelteké kisázsiai Adanába, hogy kinttartózkodásának évei alatt György János sorsában osztozkodhassanak. A villamos világítás kiterjesztése. A rákosszentmihályi villamos világítás hálózatának kiterjesztése végre megvalósulás elé jutott. Nagy örömet visz ez a hír a község külső részeibe, melyeknek lakossága évek óta epedve várja a pillanatot, mely megváltja e térén is hosszú nélkülözéseitől. Kedden délu’án a Phőbus igazgatója és főmérnöke tárgyalt ebben az ügyben a község elöljáróságával és a második választókerületi polgári kör vezetőségével Az előzetes tárgyalás kielégítő eredménnyel Járt. A vállalat képviselői kijelentették, hogy Herzfeld Dezső vezérigazgató a legteljesebb jóakarattal foglalkozik az üggyel és személyes ambíciójának tekinti, hogy a rákosszentmihályi teljes közvilágítást biztosítsa és a közönség óhajtásának eleget tegyen. A vállalat tehát minden tőle telhetőt megtesz az ügy érdekében és a lehető legkedvazőbb ajánlatot teszi. Ezt az ajánlatot már a napokban hivatalos formában eljuttatják a községhez, úgy, hogy már a december 18-iki képviselőtestületi közgyűlés érdemben letárgyalhassa. Az uj hálózat keretébe bevont terület közvilágítása ügyében a vállalat kiküldöttei a község elöljáróságával együtt helyszíni eljárás utján megállapodtak abban, hogy mely pontokon szükségesek az utcai lámpák felszerelése I^HLpnnk asa&S «xáma $ oiilaL
