Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-23 / 47. szám
XXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1924. vasárnap, november 23. 47 s£áni. RÁKOS VIDÉKÉ társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAP.YA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész evre 120000.11 Fél évre: . . 60000- „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket (elvesz a kladótitta>a>. Krisztus utján. (A rákosszentmihályi kath. nap.) „Ha szárnyaimul veszem a hajnalt és a tenger legvégsőbb hataráig szállók, ott is a te jobbod tart engem.“ így beszél a zsoltáros. De ki köthetné föl a hajnal szárnyait ? Merész a gondolat, de valósaggá változott, mert van valami a földön, mi a hajnal szárnyain körüljárja a földet és ez: a szentmiseáldozat. A szentmisére kongató kicsiny harangocska össz- hangzatos zenéje melegítette össze lelkünket a kath. nap alkalmával, amikor a Gyermekszö' etseg, Szivgarda és Kongregáció tagjai Blaskó Mária „Szentmisédét oly gyönyörűen interpretálta, hogy örömünket széthordta az ánitat és lelkesedés hangja s öntudatos büszkeseggel telt el lelkünk, hogy kath. keresztények vagyunk. A kicsiny zászlók angyalkezekben örömtancot járták a levegőben, a gyertyák fényei fellobogtak, az oltár virágdíszbe öltözött és mi leiekben a keresztet hordozó Jézussal fölériünk a Golgota ormára s magunkban Csendesen csak ennyit mondtunk: „mea culpa". Majd György Kató hangos eirnélkedesei folytan lelkűnkben a haia fel- ujult a Megváltó iránt, úgy erezven, mintha a haiat- lanság töobe sohasem térne vissza szivünkbe. Az orgona lágy akkordja mellett, csodalatot kellően szép volt az evangélisták, a nagy egynáztanitók és az első magyar király föivonulása mellett a Magyarok Nagyasszonyának megjelenése. Szűz Mária, a Kongregáció és minden kath. nő örökke modern eszménykepe, ki időben lett ugyan, de az idővel el nem muuk soha. Aki ideális, mint az ébredő hajnal, de a zsoltáros szerint rettenetes is a Nagyasszony, mint a hadseregek jól elrendezett tabora. Éppen ezert mi is Blaskó Maria Szentmiséjének zárűénekevel a Te oltalmod aia futunk s „Rád szögezzük könytelt szemeink, mert veszni indult István öröksége". A szentmise jelenetei után a halotti csendet, mely a meghatoitsagtol az egesz termen uralkodott, Holló Ágoston szavai törték meg. Községünk éleiéből 12 év történetének töredékét vázolta niven es érzessél, rámutatván azokra a szép telkekre, ak.k időt, fáradtságot nem kiméivé önzetlen, áldozatkész munkájukkal naponként hasznára vannak az egynaznak s az embertársaiknak. S mint kagyló a dragagyöngyöt, úgy hordjak magukoazárva jocselekedetek egesz füzérét, a vnag nem tud róla, de tudja a jó Isten. Tovaboi munkára buzditia a hit eme bátor harcosait és ken a hallgatóságot, hogyha istenének templomot épített, akkor annak közelében minél előbb fejezze be az Ur szolgájának lakasat is, mert bizonyos, hogy itt a környékért egy nép sem vezettetett oly közei Istenéhez, mint a milyen közel mi vezettettünk. A hatásos beszéd végeztével szinre került Wisemann Fabiolaja, a keresztényüldözés idejéből. A címszerepet Nagy Piroska játszotta, ki úgy kellemes megjelenésével, mint biztos, szép játékával nagyszerűen vezette a cselekményt, mind az 5 felvonáson keresztül. Méltó társa volt Holler Erzsébet, Jézus arájának, szent Ágnesnek szerepében. Hófehér ruhájában olyan volt, mint egy szép liliom, mely az örök tavaszban állva, szemeink előtt fejlődik ki, virágzik s elhervad, játékának erőt, bájt adott. Fabiola barátnői: Szira György Kató, Afra Németh Rózsi, Grája Siegl Mária, Fruzina Majer Jolán szere- tetreméltóan, precízen es kuünő alakítással játszották nehéz drámai szerepüket. Szép összjátekukért kiérdemelték a közönség elismerését. NagyOan hozzájárult az est sikeréhez Papp llcsi, ki a nemesszivü romai századost személyesítene olyan tökéletesen, hogy neki különösen is dicséretet kell mondanunk. Igen jó volt még Maiz Edith, mint ázsiai kalandor és Szanyi Margit Dénes pap személyében. Itt meg kell még említenünk, hogy elsőrangú művész ecsetjére lett volna méltó az a kép, amikor Szira (György Kató) búcsúzik uinőjétől Fabioiától, (Nagy P.ri) vagy amikor Ágnes (Holler Bozsi) a börtönben éli utolsó perceit s az angyal (Korinihus Joian) vigasztalja, bátorítja. Ez a megható jelenet sok könnyet váltott ki mtndannyiunk léikéből, ami szintén a kis müveszuő jeles játékának tudnató be. A föivonások közét zeneszámok és szavalások tarkították. Hogy a kath. nap ilyen fényesen sikerült, abban nagy érdeme van Tichy Etelkának, Halász Irénnek, Erdős Margitnak, mint egyesületi vezetőknek, továbbá Szlavkorszky Sándor rendezőnek, Ker- tessy Ignác súgónak, kik igazan odaadással buzgói- kodtak az előaoas sikere érdekeoen. Az ő érdemük a szép díszlet, az előadás tecnnikai rendezése és az a sok lelki gyönyör, melyben a nézőközönséget részesítették. A látottak és hallottak nyomán önkénytelenül is analógiát von a lelkem a keresztényüldözés kora és a jelenkor között... Akkor üldöztek bennünket. Tanuk erre Umbiia zárdái, a liiiomos szüzek, a vértanuk miliiói, a rettenthetetlen lelkek, a h tvailók égbenyuló sora, a tüzes lelkű, nagyszivü emberek. Akkor abban a hullámzásban az ember emberre, a keresztény keresztényre ismert Krisztusban. Ma nem üldöznek bennünket é3 megsem ismerjük föl egymást. Ma elismerik a kereszténységet és mégsem becsű jük kellőn. A gyűlölet, harc, az uszított lélek utjain járunk, mely sekélyes, iszapos, egyoldalú irányzat, mely ellenségeskedést ápol magaoan és nem érti meg felebarátját. Ma sonan nem azt az evangéliumot hirdetik, amit a római rabszolgák lopva vittek be a keresztény asszonyaiknak a palatiumba s ha kellett, meg is haliak érte. Hiaoal A kereszténység reneszánsza manapság sem lehet más, mint ismét a keresztfa. Álljunk alá; de egyenként. A szent kereszt fényénél megtalálhatjuk ««apuul* ma! rnmámm <9 ui<l«U.
