Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-10-05 / 40. szám
XXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, Í924. vasárnap, október 5. 40. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. Rákosszentmihály nagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH zoltAn. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám Ara 3000 korona Hirdetéseket felvess a kiadóhivatal. Október hatodika. Ünnepiünk, fájó kegyelettel, nemzeti érzéssel ünnep- , lünk e napon. Elszáll lelkünk az aradi várba, az aradi sáncokba, j a tizenhárom vértanú sírjához, emlékoszlopához, amelyet ; ugyan lerombolt a bitorlók haragja, de a szivünkben álló emléket le nem döntheti, össze nem törheti. Ha azok a szivek, amelyek hazájukat oly forrón szerették, érezni tudnának, ha még el nem porladtak volna, a fájdalomtól újból elporladnának. Ha azok a hősök éltek volna, ha azok a hősök élnének, kik hazájukért feláldozták családjukat, vagyonukat, szabadságukat, életüket, a válságos időben egyesítették volna a nemzet gyermekeit, hogy mindent elkövessenek hazájuk megmentésére, hazájuk ujjáalkotására. Magasztos élet, hősi önfeláldozás ; a hazának mérhetlen szeretetéről szólnak, beszélnek hozzánk a néma sirok. Méltó, hogy minden templomban felhangozzanak a zsolozsmák érettük; méltó, hogy minden iskola ünnepeljen e napon; tartson gyászünnepet e napon, hogy szép, nemes példájuk mélyen vésődjék a magyar gyermekek, a magyar ifjúság szivébe. E napot nem a törvény, de a nemzeti érzés tette ünneppé. Túl-tíz orgonák hangjain, túl a tömjénfüstön, feltűnnek a hősök alakjai mártirkoszoruval megdicsőülten. Nagyok voltak ők életükben, nagyok halálukban. Többen ifjú nőt, gyermeket hagytak itt, életük legszebb szakában kellett meghalniok, szenvedésük fel az égig ért, hogy ott fenn az angyalok megkoszorúzzák. Szomorú őszi nap volt az ő haláluk napja. Négy napi tanácskozás után a haditörvényszék halálra Ítélte őket. Négyet golyó általi halálra, kilenc tábornokot, főtisztet kötél általi halálra. Még halálukban is meg akarta őket gyalázni a szégyenteljes gyávaság. De az a bitófa ereklye lett, a nemzet drága ereklyéje ... Azok a sirok oltárok lettek, ahol kegyelettel áldozik a nemzet; oltárok lettek, hol a hazaszeretet vesztatüze ég ... Ledönthették a hősök dicsőségét hirdető oszlopot, de azt a maradandó emléket, amelyet a nemzet szivében állítottak, földi halandó el nem viheti. Az idő a poraik fölé állított emlék betűit mohával betakarhatja, eltörölheti, de a magyar nemzet szivéből el nem viheti. Monumentális országos ünneplések közepette állították azt az emlékszobrot, amely Zala György vésője alul került ki. Arad városa megvásárolta a kivégzés helyét, hogy a nemzetnek ajándékozza... A m. kir. kormány gyászünnepül fogadta el e napot,... de tiszteletünket, igaz hálánkat hirdetni magasztos példájuk követése fogja. A vértanuk neveinek kezdőbetűiből foglalta össze haláluk után Varga Ottó szerint egy osztrák tiszttől származó nomasztikon azt: „Pannónia, ne felejtsd el halottaidat, mint vádlók élnek ők.“ Igen, élnek ők, élnek sziveinkben, élnek ők, mint magasztos példaképek. „Hol sirjaik domborulnak, Unokáink leborulnak,“ mondja Petőfi szép költeményében a honvédsirokról... Nem kell a nemzetet figyelmeztetni arra, hogy ne feledje nagy halottait. Szikra kél, lángszikra a hősök sírjánál, amely felgyújtja a késő unokák szivét, s meggyujtja az áldozat tüzét ... De hiszen áldozott már e nemzet eleget, áldozott életben, vérben eleget... de mégis meg kell még hozni mind azt az áldozatot, amit a nemzet meghozhat, a kitartás, munka és igazság áldozatát. Meleg szeretettel kell csüggenünk a haza sorsán I A megértéssel, szeretette), kitartó munkássággal kel) gyógyítanunk a háború által ütött sebeket. Erős hittel kell haladnunk a Gondviselés utján. Nemzetünk múltja megtanit, hogy sokszor el akarták temetni már ezt a nemzetet, sokszor volt már e nemzet sirja szélén. Török, tatár pusztította ... Nyelvében, lelkében támadták meg, de erős nemzeti lélekkel győzte le az akadályokat s phönixként újból feltámadt sírjából. Igaz, szomorú időben ül e nemzet nemzeti gyászünnepet, de itt is talál erőt, erőforrást, bátorítást, lelkesítést, hogy azért a hazáért élnie, halnia kell, amelyért oly sokan annyiszor szenvedtek. Emeljen fel a tudat, hogy a hősök előtt, honvédeink előtt nem állott meg a pusztító ellenség... s amint a szabadságáért megmutatta az ország határát az idegennek, úgy most is eljön az idő, midőn minden bitorló j sietve tér vissza erdős hazájába. Sz. L. Színház. Érdekes különlegessége a Fehér Vilmos színtársulatának, hogy a karmestere, Lónyai Sándor maga is ügyes színész és széphangu énekes, ki éveken át működött nagy társulatoknál 8 legutóbb Kolozsváron volt lenorista. Ott azonban az történt vele, hogy kávéházban, éjjel irredenta nótát énekelt, amiért letartóztatták, majd pedig kiutasították. Színpadi ruháitól megfosztva és meggyötörve került haza s így lett a nálunk működő társulat karmestere. Bravúrosan zongorázik, pompásan kisér és mint alapos zeneértő és szinészember, kitűnő hasznát veszik az énekes darabok betanításában is. Viszont könnyű azonban elképzelni, hogy vissza-vissza vágyik a tapsot, sikert jelentő deszkákra és ez óhajtása kielégítéséül kapta meg a csütörtök estét, amikor övé volt a színpad s felhelyezték reá a zongorát. Lónyai Sándor daleatélyén csakugyan bebizonyította, hogy széphangu, kulturált énekes és ügyes színész. Tartalmas műsora keretében opera és operett áriákat, mü- és népdalokat énekelt, hol cigány kísérettel, hol pedig önmagát kísérve zongorán, sőt az egyik számát az ügyes és kedves Csapó Ildikó kisérte ugyancsak zongorán. Lapunk mai száma & oldal«
