Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-21 / 38. szám
XXIV. évfolyam Háfeosszeafmifttály, 1924. vasárnap, szeptember 21. 38. iÉáiü RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ári Egész évié 120G60.K Fél évre: . . 60080. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona HlrdetéHeket felvess a kladóblvatai. Hadúr átka. Hadúr, a pogány magyarok ősi Istene évezredekkel ezelőtt még az ősi hazában felbőszülve népe viszálykodásán, megátkozta nemzetünket, hogy saját fajával se tudjon soha békességben élni s az örökös viszálykodás legyen büntetése, mely ezen a földi életen állandóan végig kisérje, mint testeket az árnyék. Hogy mily szörnyű volt ez az átok, mennyire megfogant, s hogy mennyire végig kisérte nemzetünket az ázsiai régi hazától Csonka Magyarországig, azt napjainkban is érezzük. A magyar ember úgyszólván már születésétől kezdve ellensége minden egyetértésnek, minden jóaka- ratu együttműködésnek. Alaptermészetévé vált az uralkodó vágy, saját énjének fölénybe helyezése s legyen valamely eszme bármily magasztos, dicsőséges; legyen az bármily mértékben előnyös és hasznos nemzetünkre, a társadalomra; ha más, nem pedig a nagy „Én“ kezdeményezte, vagy találta ki: az mindjárt átkos, hasznavehetetlen, elvetni való. Nálunk ritkán ismerik el a más testi, vagy lelki kiválóságait; senki sem ismeri el, hogy egyik, vagy másik alkalmasabb egy — avagy más oknál fogva az irányításra, vezetésre; éppen kicsinyes okoknál fogva, nehogy az illetők félreértett nagyságnak, vagy mártírnak képzeljék magukat, a magasabb szempontokat gyakran I mellőzzük. Hitelt adunk felelőtlen egyének komolytalan fecsegéseinek, képesek vagyunk jó véleményeinket le- ' szállítani, meggyőződéseinket változtatni, csak azért, mert egyes körök, esetleg egy ember úgy akarja, nem törődve azzal, hogy ennek a közérdek, az eszme szenvedi kárát, sokszor olyat, amit igen nehezen, avagy sohasem lehet pótolni. Ez volt a magyarnak baja évezredek óta, mert mindig akadtak olyanok, kik önös hatalmi vágyból a mindenkori hatalom ellen törtek és saját személyüket akarták előtérbe tolni s önös érdeküket keresték ahelyett, hogy azt vizsgálták volna: mi hasznos a hazámnak, mi hasznos a köznek, mi van Isten nagyobb dicsőségére ? Még jó szerencse, hogy legtöbbször meg lehetett fékezni ezeket az akaratokat, erőlködéseikkel csak kisebb körökben árthattak s a hazának csak igen keveset. De viszont mi lett volna a magyar hazából, ha a Koppány-féle lázadás idején nem Szt. István kezében van az ország gyeplője, avagy Hollós Mátyáson kivül, ki birkózott volna meg olyan eréllyel a lázongó fő- urakkal, mint Ő ? Úgy látszik, még az ezredik esztendő körül a hatalmas keresztény Frank király szelleme járta át az agyvelőket, kinek birodalmában az ész, tudás, tapasztalat, Ur félelme számított és nem a befolyás, a pártfogó. S azóta, de sokat felejtettünk, a turáni átok odajuttatta hazánkat, ahol most állunk, hogy a szó szoros értelmében vett betevő falatunkon kivül abszolúte semLupniik mai « mink sines. Elszegényedett, lerongyolódott ország vagyunk, testvér, barát nélkül. Építenünk, alkotnunk kellene közös jóakarattal, de a tehetséget más felé helyezzük, az akció és reakció törvénye alatt állunk. Hiába! a szép és békés életet nem lehet üzleti szempontok szerint kimérni, még hazánk szükebb határái között sem. Necsak több kenyeret, rangot adjunk embertársainknak, hanem legyünk azon is, hogy odaállítsuk, ahová Isten hívta, akarta. Nagyon sok ellentét simulna el Így az életben, ha az élet minden körülményei között a legjobbat, a legmegfelelőbbet választanánk kellő igazságérzettel, nem adva az emberi gyarlóságokból származó érzékeny kedésekre. —■ Az érdem azonban jelentsen mindenkor kivételt, itt meg kell hódolnia még a lángésznek is. Az erényes élet, hivatásos, munkás, dolgos múlt meg éppen posztulatuma a megérdemelt jutalomnak. — És akinek módjában áll a lelki élet magaslatairól szemlélni az élet eme kisebb-nagyobb csatározásait, azon nem fog még a legnagyobb magyar betegség sem a „Turáni átok.“ Csongor. Kérelem. A rákosszentmihályi római kafholikus egyháztanács községünk iparosságához és katholikus közönségéhez a következő kérelmet intézi: Múlt vasárnap szentelte fel föpásztorunk, Hanauer István váczi püspök az újonnan épült felsőgödi róm. kath. templomot, melyet a község lakossága saját fizikai munkájával állított fel Dolgozott ott a társadalomnak minden egyes mpnkabiró keze. A példás áldozatkészség remek produktumának fölszentelését országos ünneppé avatták az ott megjelent előkelőségek. Jelen volt a pápai nuncius is, ki a nemes célért dolgozó közönségnek szent beszédet mondott, oda állitván a derék gödieket a magasztos célokért dolgozók országos példájának. Mert a gödiek megmutatták, hogy jóaka- ratu sokaság mily nagyot képes teremteni. Templomuk ezrek befogadására készült. A mi plébániánk csak egyszerű lakóház és másfél éri í munka után addig jutottunk, hogy az épület tető alatt áll s a í többi munkára majdnem minden anyagot beszereztünk; de í ezzel aztán minden anyagi forrás kimerült. A hátralevő mun* kára hiányzik a szakképzett munkáskéz. Mi, fenti egyház- \ tanács — Isten után — bízunk községünk építő iparosságában í és a katholikus közönség jóindulatában, hogy a gödiek példája * nyomán plébániánk — közös vagyonunk — építésének befe- i jezését felajánlandó munkájukkal eiősegitendik. Leginkább kömives-munkásra van égető szükség. De más ipari es kézimunkára is. Sok polgári uriasszony es kisasszony is kapott 1 Gödön munkájáért püspöki elismerést 1 Bár adná az ég ura, Í hogy a gödiek példája nálunk is teremtene csodát. A felajánlandó munkákat a sekrestyében mindenkor mise után lehet bejelenteni. _____________________________A rom, kath. egyháztanács. mámm 8 ©Mni*
