Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-20 / 3. szám

XXlV évfofjrüíft. Rákosszentmihály. 1924. vasárnap, január 20. 3. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. számos rAkosszentmihAlyi és rAkosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség é% kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 17. Megjelenik minden vasárnap Felelő* szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ér: Egész évre 25000. K Fél évre: . . 13000. „ Negyedévre: 7000. n Egyes szám ára 500 korona. Hirdetéseket felvess • kladóhlvutal. Közlekedésünk kérdése — A Rákos Vidéke ankétje. — Villamos közlekedésünk suiyos bajai közepette készségesen adtunk helyt múlt számunkban annak a közérdekű és feltétlenül jóhiszemű felszólalásnak, mely egy ötletet vetett fel. a melynek segítségével megfenek­lett forgalmunkat legalábo a körülményekhez képest valamennyire meg lehetne Javítani. Közleményünk be­fejezéséül a közönségre utaltunk s a közhangulat meg­nyilatkozását kértük arra nézve, hogy az érdekelt utazó­közönség milyen álláspontot foglal ei a felvetett ötlettel szemben. Abban a pillanatban bizonyára nem jutott eszünkbe a közmondás, hogy a ki szelet vet, vihart arat, azóta azonban alaposan megtanultuk, hogjr ez a bölcs mondat milyen nagy igazságot jelent. Csöstól zúdultak ránk a legkülönbözőbb véleménynyilvánítások, a melyeknek nagy többsége azonban az elfogultságig feszülő elkeseredettség hangulatában született és aug akar a komoly és higgadt targyaiasba belebocsájtkozni. Pedig bizony, e nélkül komoly eredményre semmikép sem juthatunk s a harag, a keserű gúnyolódás, sót go­rombáskodás még akkor sem célravezető, ha bizonyos mértékig meg is lehet érteni és meg lehet okolni. Ezek­kel a kedély megnyilvánulásokkal tehát nem foglalko­zunk, mert komoiy munkát aaarunk a közjó érdekében végezni. Ellenben a hozzánk érkezett véleménynyilvánítá­sok között van egesz sereg komoly és figyelemreméltód állásfoglalás, a melyek nagyobb részé helyteleníti, más­része pedig életrevalónak tartja a felvetett ötletet. Ez utóbbiak, ertheto módón az utazóközönségnek abból a táborából kerülnek ki, a kik a raaospaiotai villamos vasúti vonalhoz elég közel laknak, míg a távolabbi lakosok nem fogadjak szívesen a körforgalmi járatok bárminő megcsOkkentéset sem. Abban mindenki meg­egyezik — es ez igen tonlos — hogy nem lehet nekünk magunknak megcsonkítani szerzett jogainkat és alkal­mat es módot adni a vasuuarsasagnak, hogy vállalt kötelezettségeitől menekülhessen. E tekintetben ki keli emelnünk, nogy ezt az álláspontot már a múlt héten mi magunk hangoztattuk, midőn az egyenes pálya hasz­nálatai csak vegsó szükség eseten, ideiglenesen tartot­tuk megengedhetőnek, úgy azonban, hogy abból jog- feladas ne származhassek es annak ehenénekéül sűrűbb, gyorsabb, állandóan, egesz napon át negyedórás forgal­mat kívántunk. Ezeket a telteleieket igen sokan szem eloi tévesztették és ennek igen nagy előnyeit számításon kívül hagytak. A kiknek figyelme erre ráirányult, azok szívesen oeiemennenek az alkuba, de biztosítékot Óhaj­tanak arra nézve, hogy a vasuuarsaság ezeket az elö- nyóket valóban nyújtsa is._____________________________ A rendelkezésünkre álló kézirathalom egyébként valami különösen okos, uj tanácsot nem igen tartalmaz. Mutatóban azonban az érdekesebbek közül néhányat ide iktatunk. Íme, egy higgadt ellenzéki nyilatkozat ér­demleges részei: „... A felvetett terv veszedelmes precedens, mely még tágabb terei nyújt arra, hogy a vállalat a közönséggel elbánjék. A kommunizmus sötét napjaiban keservesen kipróbáltuk az egyenes pályára redukált forgalmat, mely a közönség nagy részenek érdekét térti. A menetrend- j bői eltörölt vonatokat adják vissza és tartsák rendben a motorokat. Hol van a hóeke? Mért nem tisztogatják rendszeresen a pályát, akkor nem akadnának el a vonatok. A mi egy esztendőben egyszer-kétszer elő­forduló hófúvás esetén értnetó vis major, azt ne tegyük rendszerré. Az indítvány nem szolgaija a közönség érdekét. 1. P.“ Másik: „... Az úgynevezett műszaki akadály-mese a varógépról. Szakértő mérnökök építették a körforgalmi pályát és szakértők vizsgáltak felül. Mindenki jónak tartotta és elfogadta. Miért leit hát most egyszerre járha­tatlan. Vagy nern áll ez, vagy pedig — ha igaz, akkor a vasuttarsasag hibája, amelyet kötelessége, hogy jóvá tegyen. Teljesítse a Kötelességet, mert ezt a teruietnasz- naiati szeizódes is megszabja. Ezen az alapon kapta meg az engedélyt s ha jugot szerzett, a közönség jogait ; is tiszteiéiben keli tartama. V. Gy.u I Egy békés utas igy nyilatkozik: „Ha utasnak jó, nekem jo, de csak egyelőre, mig : havas az ut, a Rakoct-utcai vonal használata. De, szer- í kesztó ur, ne csak maga ígérje, hogy negyed, iánként i találunk vonatot, hanem a vasút is vallaija. Én nem ; hiszek benne, pedig en békés es tüiehnes pasasér vagyok. Am, na megajandékoznanak vele, én i^en boldog emberré lennék és mii sem panaszkodnám. De, kerem, még egyszer, minden negyeüoiabau. Semmi citra menet­rend. Ma rendkívüli állapotok varrnak, tegyenek ebben is rendkivüt.ek. így megkötöm az egyezséget s ha a toboi uiastarsarn is tapasztalni fogja, hogy így történik, — minden negyedoraoan! — akkor bizonyosan ök is aláírjak. Szentkorona-utcai lakos." Egy ötletes férfiú: „A terv, megmondom ószintén, nem tetszik nekem. A motorromiasbaii ninni nem tudok. Romlik, romlik, de isten tudja, hogy’ s miért? Nekem is van ötletem: tűzzön ki a tar&asag értékes jutalumdijat, — nem öt garast — annak a vonatvezetónek, akinek motoija soha sem romlik el. Olyan Összegű legyen a jutaiomdij, amelyért érdemes a motornak ei nem lotnlania. Próbálják meg s meglátják nem lesz annyi baj. Akkor azután a motorromlaséri viszont büntethetik is a vezetőket, ha Upniik mai száma H oldal*

Next

/
Oldalképek
Tartalom