Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-01 / 22. szám
XXIV. évfolyam Háftosszenímlhály, 1924, vasárnap, junius 1. 22. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszontmlhály, SzentkoroDa*níea 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szeír^ esztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár s Egész évre 12Ö060. K. Fél évre: . . 60600. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvess a kladAblvata»« JBzérDeki megjegyzések egy névtelen levélre. „Szép és jó az, ami a kulturlaikusnak ösztönszertileg visszatetszik.“ Concourt-Fieberth. Egy „banktisztviselő* panaszkodik a Rákos Vidéke egyik számában. Bár az akkori vezércikk — amelyért a mélyen tisztelt szerkesztő urnák e helyen is hálás köszö- netemet fejezem ki — a lehető legjobban megmagyarázza a dolgot és felvilágosítja a tájékozatlan levélírót, én csak a levél tartalma és az ilyen irányú s ily modorú érdeklődés ellen szólok néhány szót s kérdem, mi volt a tulajdonképpeni célja: panasz vagy érdeklődés ? Ha a névtelen levél csak érdeklődés akart lenni, úgy tudomásul adom, hogy a tanári testület bármely tagja készséggel ad felvilágosítást bármelyik szülőnek vagy helyettesének, s ez az egyenes ut, mely feleslegessé teszi azt, hogy az érdeklődő az ismeretlenség kényelmes homályába burkolva várja a választ. Ha pedig a névtelen levél panasz akart lenni, úgy csak illetéktelen beleavatkozásnak minősíthetem, mivel azt mondja : „Hiszen én is jártam iskolába, de ezt még seholsem tapasztaltam, hogy a polgári fiúiskolák egyikében is követelték volna a kézimunkát.“ S ez mutatja legjobban az illető teljes tájékozatlanságát, mert feltételezi, mintha a rákosszentmihályi polgári fiúiskolában a tantervet, az egyes tantárgyak óraszámát a tanárok kényük-kedvük szenlnt állapítanák meg. Megnyugtatásul közölhetem, hogy a polg. fiúiskola tantervét a legfelsőbb hatóságunk, a vallás- és közoktatásügyi miniszter írja elő s a kézimunkát nemcsak a helyi polgári fiúiskolában tanítják, mint kötelező tantárgyat, hanem kivétel nélkül az egész ország valamennyi polgári fiúiskolájában. Ez egységes tantervhez minden tanárnak ragaszkodnia kell s az abban előirt anyagot nekünk is el kell végeznünk, mikor tehát Thomán tanár olyan dolgokat követel, a mik nemcsak, hogy pénzbe, hanem még időbe is kerülnek, akkor csak a kötelességét teljesiti, s ha ezt nem tette volna és nem tenné, felsőbb tanügyi hatóságai vonnák őt, méltán, felelősségre. Nagy tévedés tehát, hogy én rovok felesleges terheket az ifjúságra. Ugyancsak téved a tisztelt tájékozatlan, mikor az ugyancsak nem rózsás anyagi helyzetben éló, ennélfogva megértő tanárnak tulajdonítja, hogy súlyosan megterhelni kívánja a szülőket, mert éppen a kiszerkesztett volt az, aki még a tanév elején jelentette tanfelügyelőségének, hogy a kézimunka tanításánál a miniszteri tantervnek annyiban igyekszik eleget tenni, „amennyire azt a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a szülők anyagi ereje megbirja.* Ennek megfelelően állapítottam meg azt a h követelhető minimumot, mely minden tanulóra föltétlenül kötelező. Ez a minimum azonban ha, éppen a szülőket tekintve, lejebb szállította is az igényeket, — bármely szakember megállapíthatja, — épp oly kevéssé száll le az ovoda szintjéig, mint, ahogy a polgári iskola első osztálya sem egyenlő nivoju az elemi első osztályával, azért, mert ott hasonló alapismereíeket is tanítanak, mint pl. az irás és olvasás gyakorlását és az egyszer- ? egyet. Ehhez csak még egy szavát kivánom intézni a polgári iskolai hivatalos tantervnek, mely előírja, hogy a kézimunka bevezető gyakorlatai „játékszernek“ legyenek I A most elmondottakkal kapcsolatban rá kell mutatnom a tisztelt laikus levélíró egy nagy ellentmondására, mert mig az egyik mondatában (anyagiak, idő) sokalja, a következőben (ovoda) már kevesli a követelményeket. ; Vájjon melyikben őszintébb?! A polgári fiúiskola a kézimunkát nem mint külön szaktudást akarja elsajátíttatni, hanem, mint általános i nevelő eszközt kivánja érvényre juttatni. A névtelen levélhez fűzött és igazság mélyén járó vezércikk meg- I állapításai teljesen feleslegessé teszik, hogy a fiukézi- j munka tanitásának értékét újból kiemeljem, általános > kulturális, művészeti, szociális és főképpen technikai j vovatkozásait itt fejtegessem, de talán mégis helyénvaló l röviden rámutatnom arra, hogy tanitásának kötelező j voltát a müveit nyugati, úgynevezett kuliurállamok isko- { Iáiban már régen előttünk eredménnyel bevezették. (Sőt l még Romániában is 1893. óta kötelező tantárgy.) A nagy . pedagógusok fényes névsorának egész légiójára utalhat- I nék, akik a fiukézimunka tanitásának szükségességét hirdették és kötelezővé tételét kiharcolták. Úgy hiszem azonban elég csak két nagy névre utalnom, ez: Pestalozzi és Fröbel. A kézimánkának, mint nevelő eszköznek kívánt mellőzése tehát csakis pedagógiai jelentőségének nem ismeitéséből származik s kiáltó bevallása annak, hogy a tisztelt névtelen nem látja úgy a saját volt nevelő iskolájának, mint saját magának hiányait sem. A tanterv- i változtató javaslatával (kézimunka" helyett több német) j pedig ne hozzánk, hanem direkt az egyedül illetéke» ; helyhez méltóztassék fordulni és az a közoktatásügyi miniszter, mert egyedül őneki áll módjában ily változ- ; tatásokat a tanterven — azt is törvényes utón — végez- í nie. (Példa a nemzetgyűlésen most tárgyalt középiskolai ; reform.) Végül egy röpke tanulság: Hogy ha az ember | valamiről kritikát ir, arról előbb alaposan tájékozódjék, vegyen fáradságot magának a tárgy megismerésére, kellő felvilágosítások megszerzésére, nehogy hamis állítások kerüljenek a nyilvánosság elé. Mi, tanárok viszont, ha nehéz oktató és nevelő munkánkban a gyermekek hozzátartozói részéről megértésre és jóindulatra nem is számíthatunk, annyit legalább mégis elvárunk, hogy erkölcsi támogatás helyett, hátbatámadásban ne legyen részünk. | Thomán Rezső. | polg. isk, tanár.- Lapuink mai száma H «Mal, M
