Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1924-05-18 / 20. szám

&X1V» évfolyam. ítAkok&sentmiftáíy, I$24, fssárnap, május 18. 20. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. • RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁK05VIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, SzentkoroBS'Uka 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: EALÁZSOVICH ZOLTÁN, Előfizetési ár: Egész évre 12QG0O.R Fél évre: . . 60060. „ Negyedévre: 30000.1 „ Egyes szám ára 3000 herona Hirdetéseket felvesz a kladdhivatal. Rákosszentmiháiyatorténetmegvilágitásában. Irta: Pettkó Béla. VI. Utolsó közleményünkben láttuk, hogy a királynői jobbágyaknak milyen jó soruk volt, de hogy nemcsak a királyné, hanem mások is erélyesen oltalmazták jobbá­gyaikat, erre most Szenlmihály jobbágyi életéből veszünk egy kis korképet. Megjegyzéseinket a végén fogjuk megtenni. Az okmány kelt 1359. febr. 22-én, papírra van Írva, zárlatán a káptalan pecsétjének töredéke látható, jelzete Dl. 4829. A legkitűnőbb fejedelemurunknak, Lajosnak, Isten kegyelméből Magyarország hires királyának a budai egyház káptalanja alázatos könyörgéseit küldi. Fenséged levelét a köteles tisztelettel vettük ezen szavakban. Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya az ő híveinek, a budai egyház káptalanjának üdvöt és kegyelmet. Mondják nekünk a Nyulakszigeti ájtatos apáczaurasszo- nyok, hogy Lukachy (igyl) fia János a felhévizi keresz­tesek (johanniták) tisztviselője (régi szóval: tiszttartója) a most legközelebb muH Szent Bálint véitanu napja utáni szombaton (február 16) az ő egyik jobbágyukat Scenthmihaliól (így) névleg Kelement, a kit a nevezett keresztesek felhévizi (ma Császárfürdő) falujában talált, halálosan megsebezte félholtan otthagyván. Továbbá Kovács László és Kovács János ugyanazon keresztesek felhévizi jobbágyai ugyanazon apáczák fentnevezett Scenthmihalról való jobbágyát, Pált három halálos sebbel megsebezték. Továbbá a nevezett keresztesek ugyanazon tiszttartója, János ugyanazon apáczák egyik jobbágyát a fentnevezett Scenthmihalról és három révjenöí jobbágyu­kat és az ö borosjenöi falubirájukat Miklós elfogta, a kik közül némelyeket kezességre kibocsátott, némelyeket azonban még most is abban a rabságban tart, azoknak semmi bűne nem lévén. A miért is, mivel mi a fentirt módon elkövetett effajta hatalmaskodási hallatlan csele­kedetekről biztosságot akarunk szerezni, Hüségtcknek a jelen levéllel szigorúan megparancsoljuk, miszerint az egyszerű kanonokságná! előbbkeiő méltóságú egyik alkalmatos férfiút magatok közül, mint tanúbizonyságra hiteltérdemlő embereteket küldjétek át, a kinek jelenlété­ben Volfengri Mihály királynői udvari apród, mint a mi udvarunkból e czélra különösen átküldött emberünk mindenkitől, a kitől illeni fog, szorgosan, nyilván és titkon nyomozván és a fentnevezett apáczaurasszonynak a fenti módon megsebzett nevezett jobbágyait meg­szemlélvén, a fentelőrebocsátottakról tudja meg és nyomozza ki a teljes igazságot, s megtudván a fent­előrebocsátottakról az igazságot hívja perbe a fentneve­zett keresztesek mesterét a nevezett Nyulakszigeti apácza- úrasszonyok ellen a mi személyünk elé a most jövendő hamvazó szerdára (március 6) meghagyván neki, hogy 1 fentnevezett tiszttartóját és jobbágyait állítsa elő a (sze­mélyünk elé) és hogy haladéktalanul adja okát a fent előrebocsátott összes dolgoknak. És ezután ennek az egész eljárásnak sorát a pőrbehivott és az előállítani rendeltet nevével s a határidő közlésével nekünk hűsé­gesen írjátok meg. Kelt Visegrádon, Szent Bálint napja utáni legközelebbi hétfőn (febr. 18) az Urnák ezerhárom- százötvenkilencedik esztendejében. Mi tehát Fenséged parancsának engedelmeskedni akarván, mint kötelességünk a fentnevezett Volfengri Mihálylyal, Fenséged emberével a mi hiteltérdemlő emberünket, Albert mester kanonoktársunkat véltük a fentelőrebocsátotfak hűséges végrehajtására tanúbizony­ságul kirendelni, akik is végül hozzánk visszatérvén, nekünk egybehangzóig előadták, hogy ők a most leg­közelebb múlt Üszögös Szent Péter napja előtti leg­közelebbi szerdán (febr. 21.) mindenkitől, a kitől illett és szabad volt, különösen azomban Budavára kül­városában (a mai Vízivárosban), Felhéviz falujában (a Császárfürdő környékén) és a hol illett, szorgalmasan, nyilván és titkon a fentelőrebocsátottakról nyomozván, ilyen igasságot tudtak meg, hogy Lukachy fia János tiszttartó, Kovács János és Kovács László a nevezett felhévizi keresztesek jobbágyai a nevezett apácza- nrasszonyok fentnevezett Kelemen jobbágyát a Duna kikötőjében találván, halálosan megsebezték, a ki így megsebezve már kimúlt és a kinek holttestét saját szemeikkel látták. Továbbá ugyanaz a Kovács János és Kovács László a nevezett úrasszonyoknak szintén szent- miháiyi jobbágyát Pált megsebezték, de könnyen; továbbá, hogy Lukachy fia János a nevezett apácaurasszonyok fentnevezett jobbágyait elfogta, de a mint ő mondta, az ő ellenségeik fogatták el vele őket s egyet ezek közül láttak is abban a fogságban, a kit, a mim Kovács László mondta, vele fogatott el. Melyek megtörténte után a fel­hévizi keresztesek mesterét ugyanazon a napon, ugyan­azon Felhéviz faluban az említett apáczaurasszonyok ellen Fenséged személye elé a most jövendő hamvazó szerdára (márczius 6.) haladéktalanul pörbehivták, meg­hagyván, hogy a fentnevezett tiszttartóját és jobbágyait állítsa elő. Kelt csütörtökön, tudniillik Üszögös Szent Péter apostol napján (febr. 22.) a fentnevezett eszten­dőben. Hátlapján pedig ez áll: A király urnák a Nyulakszigeti apáczaurasszonyok részére a felhévizi keresztesek mestere és az ő bentirt tiszttartója és jobbágyai ellen tanuvallató és hamvazó szerdára haladéktalanul perbe hivó és előállítani ren­delő jelentés. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom