Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-13 / 15. szám
XXíV. évfolyam. fíáfeosszentmihái^ 1924, vasárnap, április 13, 15. mmu RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁK0SV1DÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kladóhivaial: Eákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetés! ár: Egész évre 60000. K Fél évre: . . 30000. „ Negyedévre: 15000. M Egyes szám Ara 1500 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Böjti konfereneiák. Kedves kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor e cikk keretében bekopogtatok lelketek csendes tanyáira . . . Mikor a tavaszi napsugár első csókjaira rügy fakad az ágon, s mikor az örökzöld levelei tövében kidugja fejét az avar alól a szerény ibolya: akkor az én lelkemet i3 áthatja a tavasz varázsa. Ilyenkor lelkemben is megzendül egy finomabb hangú húr rezgése és a szokottnál, a természetszerűnél többet mond; azt, hogy ne mindig a maga számára épitsen az ember, j hanem küzdjön, dolgozzék úgy, hogy hasznára legyen a köznek, a társadalomnak is. Magunk azután is számításba jöhetünk, amikor már eziránt leróttuk odaadó, jóakaró szeretettel kötelességeinket. A böjti konferenciák is e szép gondolatok szolgálatába álltak. A szónokok tartalmas beszédei nyomán szerető megértéjy sarjadt. Az- a kis világ, mely mind a 3 nap olyan g önyörüen kialakult, buzgósága nyomán szép intimitásokat, hangulatokat, örömöket kapott cserébe. Mindegyik szónok akaró keze a rákosszent- mihályi katholikusság kertjéből, a hivek könyes, fáradtmosolygás u életéből szedett össze egy-egy bokrétát, szin-konglomerátumot; mélységes meglátást, megérzést... Ezt a csokrot, mely örömeinket, szenvedéseinket, lélek- zokogásunkat és szeretetünket tartalmazza, szeretném elhelyezni a maga artisztikus szépségével, emlékül, a szerit kereszt tövéhez. A gyönyörű érvelések füzéréből néhány eszmét, gondolatot őriztem meg azok számára, akiket a kötelességteljesités, betegség, vagy más fontos ok távol tartott. Fenkölt gondolkodású, hitbuzgó, szeretett lelki- I pásztorunk: Pichler István plébános közvetlen, szép szavai vezették be mind a három napon a szónoklatokat. — Az első napon Farkas Edith alapítványi hölgy a »szenvedés fontosságáéról elmélkedett. — A szenvedés mélysége, kínja úgymond — belül a lélekben van. Ez a tűz tisztítja, edzi meg a lelket; azért ne félj- jünk a szenvedésektől, ha azok meglepnek minket. Akarjunk szenvedni, bár ne kérjük azt; de ha jő, álljunk meg előtte. A szenvedés nem elviselhetetlen, csak rá kell nevelni magunkat. Tanítsuk fiainkat engedelmességre, okosságra, önfegyelmezésre — leányainkat egyszerűségre, nagylelkűségre, de mind a kettőt olyan összehangzó szellemben, mint ahogyan a régi spártai ifjúságot nevelték. Ehhez a neveléshez azonban római jellemű szülők is kellenek. A németek már ezt a nevelői irányt követik, tanulhatunk tőlük. Két ut áll előttünk az életben: a szenvedéses — és a tucatélet útja. Válasszuk a szenvedés útját, mert ez vezet a krisztusi győzelemre. A második napon Németh László dr. a Szt. Imre kollégium prefektusa szónokolt, ki Marczell Mihály dr. kolleg. igazgatót helyettesitette. Arról beszélt, hogy milyen magyarázatot vallottak az emberek a vallás lényegéről régen és ma. Fejtegette, hogy a vallásban valami vonzó, szükséges jót kell látnunk, s nem valami olyat, amitől félni, retegni kell. Nem államügyész, börtönőr vagy rendőr szerinte a vallás, hanem felemelő, földöntúli erő, s ha bennünk igaz, meggyőződéses a vallásos érzelem, már itt a földön is mennyországi életet nyújt. Éppen ezért mindent magáért a jóért cselekedjünk s ne a másvilági jutalom reményében. Tetteink úgy a mélységben, mint a magasságban az Istent dicsérjék! „Gloria in excelsis il altis- simis Deo 1“ A harmadik szónok Vörös Fülöp domonkosrendi házfönök a szent keresztet választotta témájának. — j A földön vándorok vagyunk — mondá — mindnyájan \ és bizonyos utat teszünk meg. A lélek a végtelen felé 5 törekszik, örökkévalóság kell neki. Az örökkévalóságot ä pedig Krisztus, a szent kereszttel megszerezte részünkre. Tölünk függ tehát, akarjuk-e az üdvösséget? A kereszt soknak botrány, a pogányoknak pedig bolondság. Ezek nem ismerik a szenvedés megtorló és gyógyító hatását; pedig ez fék, korlát, orvosság a gonosz ellen, vagy pedig megérdemelt büntetés és elégtétel, melyet az ítélő isten ad a bűnösöknek. Amióta Istenfia a keresztet a vállára vette, hogy a gyalázat fáján elvérezzen, a szenvedést nemesi rangra emelte. A keresztről fény árad szét, mely a szenvedés éjjelét bevilágítja, szelid fényével világosságot vet a Krisztus előtt elmúlt évezredek sötétségébe, lánggal ég a Golgotán, ahonnan tovább sugárzik a világ végéig. Hogy e sok szép gondolatnak birtokosai lehettünk, arra alkalmat és módot Papp István nyug. jószágigazgató özvegye adott. Minden feltűnés nélkül, áldozatkészen ragadta meg az eszmét és vitte diadalra. A terem rendezésében Szabó Jánosné és Zimmerer Hugóné fáradoztak. Elragadóan szavaltak: Zsirossy Magda, György János és Veszptémy Győző. Hatásosan zongorázott Sándrik Márta. Kenessey Béla hegedűszámai, melyeket kiváló művészi tökéletességgel adott elő, szűnni nem akaró taps-orkánt váltottak ki a közönség soraiból. ; Az élőképek művészi elrendezése, valamint Balog Erzsébet tanárnő és Dansz Ferenc ügyes zongorakisérete elismerésre méltó. Végül a Mária Kongregáció énekkarának Kohajda Margit polg. fiúiskolái tanárnő vezetésével kifogástalanul előődott gyönyörű énekszámai a magasba, az aeternitas felé ragadták a közönséget, úgy hogy az ünnepség ! sikerének babérjaiból a legszebb ágat a Mária Kongregációnak és lelkes vezetőjének kell juttatni. „Ad astra.“ Csongor. lumpunk mai & oldal*
