Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-18 / 7. szám
6 oldal RSKOB WIDEKB 7. szám, CSARNOK. B .... ... ■ i----- iQ Pe tőfi Költőn Irta: György Lajos. Isten megadta, mire vágyott: A boldogságot . . . Nyájas szobában, pipafüstnél Derült, vidám a gondolat, Megifjodtak a lomha percek És most megannyi fut, szalad. A cél, mi nemrég messze csillant, Most átragyogja a szivet, S a szív, mi annyit, annyit fázott, Most él, melegszik és szereti Szeret — és Téged, drága asszony, Aki reája hullasz puhán, Aki a legszebb győzelem vagy A kósza lantos homlokán!... Csapkod a szél künt, hull az eső, Ritkul a lomb és tűn a nyár . . . S az esthomállyal, észrevétlen Alkonyba hány a szivsugár . . . Rezdül a lomb és jő a kétség, Süvölt a szél és kél a gond . . . Elszállt a füst, mi messze űzte S a kedv, a hit is elosont . . . Nagy fekete halom alatt, Jaj, de sokszor sütött a nap, Kivált, rózsám, subád alatt, Hej, beh sokszor sütött a nap . . . Gergely, Czövek a „vámlesi*, aki hajnaltól késön estig, éjszakáig is itt ügyelt, hogy az örlösök a szert, a vámot hiven Í leadják, volt a lisztlángos pogányi magyar oltárkőnek papja. Talán már száz esztendős is volt Gergely, ki még ifjú huszár korában nagy Napoleon császár vérteseivel összecsapta kardját. Gazdájától, a hajdú Páiházi úrtól most azért kapott bért, ellátást, ágasokra épült kis szomszédházban lakást, hogy őrlések idején a malomban üldögéljen s éppen csendes hivatala után is nevezték .vámlesi“-nek. A horgasorru, kisziksadt, madárkafejü vén embernek subájáról felhödzött a lisztpor. A csontok átragyogtak az izmokig száradt bőrén. Kezecskéje, ujjai olyan élesek, érett- színűek voltak már, mint a lehántott kérgü, füstön fényesített, bütykös vadkörtefa... S tálán nem is tuskó, hanem lókoponya volt az, melyen az öreg kucorogva — a malomház lihogó tüzénél — elüldögélt. Órákig nem mozdult ám vén szeméből olykor felcsillant, megvillant valamely különös igé- zetes fény. A lisztlángos pogány-magyar oltárkőnek igazi papja, rabja volt a százesztendős öreg. Egyszer, viharos éjszakán, vad, kóbor cigányok lopództak | a malomházba. Feltörték a harmas rekeszü hombárt, melynek ! fiókjaiba az őrlők mindenkor becsületesen ömlesztették a buza-rozs-kukoiica őrlés vámját... Az éber vámlesi asz«, m- j szédból kutyája ugatására áttipegett a malomházhoz, a rajta- ? vesztett zsiványok ekkor leütöttek az öreg hajdút s tüzts csóvát dugtak a malomház ereszetébe. Az égő malom tüze a csillagokig fellángolt, Gergelyt, a százesztendős vén vámlesit a hulló zsarát közül haldokolva húzták ki az összeszaladt hajdúk.- Mondjátok meg gazdámnak, hűségesen vigyáztam! — Ez volt a Gergely utolsó szava, nemsokára irtózatos robajjal, füsttel-lánggal, az áldást ontó pogányi magyar oltárköveket is enyészetbe temetve, összeomlott, tüzláng-tengerbe merült a vén malomház és bálványfájával, kerengő óriás kerekével a rejtelmes malomsátor is ... Móricz Pál. És fájón csendült át a lelkén: Szeptember végén . . . A malom pusztulása. Tulnét a város árkán az ősi hajdutelek lábjában terpeszkedett, mohosodott a vén szárazmalom. A malomház fojtott levegője a sok százados lisztillattal csiklandósan prüsszögésre ingerelt. A szabadtüzhely földbe ásott padmalyából századok óta szállingó füsttől pedig érett tajiékként piros-feketére színesedett a garat, lisztfogó vályú, sipóka, hombár, mérőce, homlok deszkáján „Anno 1670“ bevésetével az egész magasra emelt padkészség, hol kéreg alatt rejtőzködik a mozdulatlan, néma fenékkő — tetejében — az őrlésnél vidám bugással szaladó hékőve!. Kövér lisztpor, télesti tüzelgetéSek füstje, koromja tapadt a padlásnélküli gerendákra, rózsásbarna nádszálakból szőtt belső tetőre, a malomházat a külső malomkerék sátortól elválasztó nehéz, deszka falakra is ... Az ablaktalan, szellőztető-lyukas malomházba csupán a melegévszakban szürődölt napközi világosság, midőn nyitva volt az ajtó és az éhes napsugarak arany test ükkel meghengergetödztek a sipókából dúsan omló s ömlő édes fehér lisztben. . . marcona hajdúk — aranyfényességben látván az Ur-áldását — hálásan, hódolatosan mosolyogtak. Télen a csukott ajtós malomház tűzfészkéből cikázó fények lökődtek széjjel a sötétben bujkáló sarkokba, a gerenda- és deszka-épitkezesek rejtelmes zugolyai közé és a nyugodalmasan pipázgató kemény hajdú arcokra . . . Bundában, gubában, bekecsben, ködmenben, cifraszürben kucorogtak a padlóba vájt enyhős tüzüreg körül. A szőrkucsmás emberfejek felett az ősi magyar-isten titokzatos, morajló oltárjaként emelkedett a kővel, garattal, egész csodálatos építkezésével a malompad. Hullatta, árasztotta torkán a félhomályból fehéren kivilágító lisztláng áldást. ... És kintről, a száz és száz verébcsaládtól lakott gyékényes, nádfedeles malomsátor keringőjéből meg buson- gósan, vontatottan zengedezett az ősi pogány énekekre emlékeztető hajdudal. Midőn az őrletős, a szeres legény a somfafogu nagy malomkerékbe fogott lovait körben hajtogatta és együtemben órákhosszant dalolt: beköltözhető 3—4 szobás modern házat, villát v. lakást. Cim : Rákosszentmihály, Rákosl-ut 51. szám A |l| házat, telket, lakást jól akar venni vagy eladni, vagy W olcsó pénzkölcsönt akar, forduljon bizalommal Kiss József ny. áll. tanítóhoz, Rákosszentmihály: János- utca 14. az Eme ingatlanforgalmi irodája ügyvezetőjéhez. 08 mester «3? I fillaiL művészi modern fényképei széppé és fiatallá varázsolják. Rákosszentmihály Wni Corvin utca 16. szám Rákosi-ut sarok B E LYÁ ROSI SELYEM VÁSÁR BPEST, FERECZ1EK-TERE 4. állandóan dús raktár SEITEUABVEBAN E lapra hivatkozóknak 5 százalék engedmény. _____ NŐ I GYÁSZRUHA KÉSZÍTŐ VÁLLALAT Horváth és Halász Budapest, Váczl-utcza 26. Párisi-utcza sarok. pekele kelmék, kész női * ruhák, felöltök, keztyük, gyászkülönlegességek stb. dús raktára. Gyászruhák kívánatra 4 óra alatt készíttetnek. Telefon 861.
