Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-10 / 23. szám
XXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1923. vasárnap, junius 10. 23. széni RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG* HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÖLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 2000.?— K Fél évre: . . 1000.— „ Negyedévre: 500.— „ Egyes szám ára 50 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Veszett hirttnk kelt ... A János*utcai gyilkosságok törteiméi immár lassanként lekerülnek a napi szenzációk sorozatából. A bűnösök az ügyészség fogházában várják méltó büntetésüket. Az ügyes és szakavatott nyomozás fokozatosan kiderítette az ocsmány bűneset minden izgalmas részletét. Még egy idegekre ható nagy színjáték: a főtárgyalás és a világ napirendre tér a cinkotai bádoghordók nemkevésbbé ideg- feszitő második kiadása felett. A gálád bűnösök elveszik méltó büntetésüket és ezzel a megsértett erkölcsi világrend megkapja e földön elérhető elégtételét . . . Ellenben nem térnek vissza az élők sorába a nyomorultul elpusztított áldozatok és nincs „jóvátétel“, mely az okozott anyagi és erkölcsi károkat helyrepótolhatná. Sem a kiirtott családét, sem pedig Rákosszentmihály községét, amely szinteréül szolgált az esztendő legnagyobb arányú, s legkegyetlenebb, hitvány és alávaló bűnesetének. Mert meg kell azt tudni, hogy ebben a rut kriminális históriában fel sem becsülhető kár érte magát Rákosszentmihály községét is, amelyet alig akartak megismerni évtizedeken át erényei és értékes tulajdonságai révén, de egyszerre hírhedtté avatott a bűnügyi j szenzáció, amelyet csupán a buta véletlen és balszerencse j hozott vele mélyen sajnálatos kapcsolatba, holott, amint j már a múlt héten ugyanezen a helyen nyomatékosan hangsúlyoztuk, az egész utálatos esetnek a világon semmi köze sincs Rákosszentmihályhoz. Megtörténhetett volna az ugyanúgy bárhol egyebütt is és sem a vérengző gazemberek bestiális bandája, sem az áldozatok gyenge jellemű és hiányos erkölcsű társasága nem volt rákosszent- mihályi, csak a legújabb, gyászos idők zavaros emberhullámzásában idevetődött és nekünk soha sem kívánatos, itt voltaképen soha be nem fogadott idegenek j csapata, amely itt menedéket, kényszerű otthont, üzletet vagy harácsolásra nyiló alkalmat keresett. Az ügyben * bárminő alakban szerepelt személyek közül egyetlenegy sem volt idevaló és nem olvadhatott be miközénk; sem társadalmunkba, sem életünkbe bele nem illeszkedett, itt talajra, kapcsolatra nem talált, ismerősöket nem szerzett, szerephez semmi módon nem jutott, közénk tartozónak sem magát nem tarthatta, sem itt a társadalomnak egyetlen rétege magáénak nem tekintette. Mégis: mióta az újságok vastagbetüs közleményei a János-utcai halálvilla ügyével traktálják a szenzációra éhes közönséget, három, már befejezett rákosszentmihályi villavásárlás hiúsult meg közvetlenül a szerződés aláírásának küszöbén pusztán azért, mert a Vevők meggondolták magukat és kijelentették, hogy a kétes hírre vergődött községben nem hajlandók letelepedni s inkább más környéken keresnek nyugalmasabb otthont maguknak. Bárgyú előítélet, — ám mondja rá a jól tájékozott bentlakó — de teljesen érthető és magyarázható s a kártól, mely miatta reánk szakad, meg nem menthet semmi sem. A minden képzeletet felülhaladó áremelkedés úgyis megnehezíti jó idő óta az ingatlanforgalmat. Rákosszent- mihályon, hol még tavaly is sorra cseréltek gazdát az ingatlanok, ebben az esztendőben alig történt házeladás. Még csak éppen az hiányzott, hogy az ideszakadt gonosztevő társaság véres garázdálkodása veszett hírünket keltse és az együgyü babona teljessé tegye nyomorúságunkat 1* Nem, ilyen könnyen nem hagyjuk magunkat 1 Százszor is világgá kiáltjuk: „Nekünk ahhoz az egész társasághoz ezen a világon semmi közünk. Molnár Tóth József, a cinikus családirtó, a fosztogató bandita csak egy kopcihér embersalak, munkakerülő nagyvárosi söpredék, kommunista terrorfiu, aki vendégszerepelni jött ide, ahol egy tengerentúlról ideszakadt, kapzsi, civó- dásban élő s minden nemes erkölcsi tartalmat nélkülöző idegen családot véres cselszövényeinek áldozatául kiszemelt.“ « Teli torokkal tiltakozunk ellene, hogy ez emberek közifl egyet is valaki rákosszentmihályinak mondhasson és magunk iránt való kötelességünk, hogy ezt az igazságunkat minden erőnkkel köztudattá tegyük, a házunk táját pedig annál erélyesebben megtisztítsuk. Úgy kell lenni, hogy még most is és ezentúl annál inkább, szerencsésnek, tartsa magát mindenki, ha Rákosszentmihály polgárává válhatik, nemhogy miként a bélpoklo- sok halálszigetéről — meneküljenek innen a kishitű, felületes ás tájékozatlan emberek. H I R £ K. A sárga csikó gályái. A külső Kerepesi-ut mentén, innét a vasúti körtöltésen, a régi hires Grassalkovich hercegi kastély aljában, néhány szálas vén fa között — letűnt idők, vásarjárások, futó betyárok emlékéül — magányosan megmaradt, fennáll az ismert, emlegetett Sárga csikó csárda. Ma már nincsenek meg a beszálló állásai, óljai, a pesti vásárra jövő falusiak elkerülik. Inkább a fővárosi kirándulók, a kerékpárosok fürge csoportjai, a szomszéd .fináncok szokták felkeresni egy-egy itóka bor, sör irányában. De, a Csikó-csárda egyik sudár fájának hegyén, tetejében fészket vert gólyapáron — már évek óta — annál inkább sokszor, többen gyönyörködtek az utmenti villamosvasút számlálhatatlan ezernyi utasai közül a természetnek és a madaraknak megértőbb barátjai. Valamikor még a nagy- háború elején jöttek ide és raktak itt fészket ezek a népszerű gólyák ... A zord telek elmúlása után, mikor őket újból és újból viszontláttuk, kibékülten, gyönyörűségesen úgy éreztük, hogy ezek a kedves gólyák hozzák az igazi tavaszt. Úgy éreztük, hogy nem a rákosi-rét sárga virágaival, hanem a Sárga csikó gólyáinak érkezésével kezdődik mindig a tulajLapank mai iiáma & oldali
