Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-29 / 17. szám
XXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1923. vasárnap, április 29. 17. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÄZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 2000.— K Fél évre: . . 1000.— M Negyedévre: 500.— „ Egyes szám ára 50 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A pusztulásra Ítéltek. Érdekes rendelet érkezett a községházára. A rákosszentmiháíyira, meg szegény Csonka-Magyar- ország valamennyi községházára. A májusi élelmiszer-jegyeket nem szabad kiadni a köztisztviselők családtagjai, se cselédei számára, hanem csakis azok kapnak ezentúl lisztjegyet, akik családi pótlékban részesülnek. Más senki. Ezt a nyájas intézkedést sok egyéb hasonló előzte meg. Újra átvizsgálták és megszigorították a családi pótlékok ügyét. Megcsökkentették a közhivatalbeliek sokat hányíorgatott sovány és késedelmes ellátását és törülték az egyetlen cselédet is, aki számára a hatóság addig a legszükségesebb élelmiszerek legminimálisabb mennyiségét kiadta volt. A kőzhivatalnok ne tartson cselédet. Azért tanult drága költség és sok esztendei fáradozás árán, azért kínlódott silányul fizetett hivatalokban, a boldogulásnak még csak reményét is nélkülözve, hogy most a felesége mosogasson, súroljon. A cseléd számára nincs kenyér, nincs zsir, nincs só, nincs cukor. Az egyetlen cseléd számára sincs, aki pedig mindenütt szükséges, de gyermekes családoknál, ahol a segítség még inkább fontos és égető, — teljességgel nélkülözhetetlen. Mérhetetlen keserűséggel fogadták volt azt az intézkedést a közalkalmazottak, de megmaradt legalább az a sovány vigasztalásuk, hogy ha nem kapják meg a legszükségesebb élelmiszereket természetben, megvásárolják azokat valamelyest olcsóbb áron a hatósági élelmiszerjegyek alapján. Most pedig ezt az utolsó mentséget is elveszik töltik, mintha azt az osztályt, mely a nemzetnek mindenkor erőssége volt, valóban végső pusztulásra szánták volna. Törhetetlen hazaszeretettel és kétségbeejtő helyzetünknek teljes tudatával nyugszik meg a magyar köztisztviselő minden megpróbáltatásban, melyet a keserű sors reá mér és át kell látnia, hogy a nap- ról-napra sanyarúbb állapota kényszerhelyzetből származik, de mint a vizbefuló jajdul fel a segítségért, midőn a legújabb váratlan csapás lesújt reá Lehetetlent még sem kívánhat tőle senki és mégis csak meggondolásra méltó, hogy éppen ezt az egy értékes rétegét a nemzetnek ítéljék el a végső züllésre és nyomorult halálra. Valahogy talán lenne mód reá mégis, hogy ennyire mostohán ne kelljen elbánni vele? A vasúti kedvezményes jegyeket, az ugyneveLsipeimfe mai i zett Máv. arcképes igazolványokat ujeszíendő óta szintén szükebb marokkal mérik. Nem panaszkodtak ellene, s mi történt? Néhány hét múlva a Hév. kihirdette, hogy tisztviselő-kedvezményt csak azoknak ad, akiknek Máv. igazolványuk van. A legszegényebb hivatalbeliek: a dijnokok, az úgynevezett „ideiglenes hivatalnokok“, az altisztek, kiknek jórésztik évek hosszú sora óta becsülettel szolgál a közhivatalokban, járandóságuknak negyed-ötödrészét villamos vasúti jegyre fizethetik el, büntetésül azért, mert a főváros határán kívül laknak. Erről a képtelen helyzetről hetek-hónapok óta tárgyalnak a hatóságok anélkül, hogy valami enyhítő megoldást tudtak volna találni. Ellenben alig múlik el olyan hét azóta is, hogy a közhivatalok lerongyolódott, mindenéből kifogyott, tengődő népét valami újabb fejbevágás ne érné, mint amilyen lesz most, szép tavaszi május elsejére az élelmiszerjegyek elvonása. A drágaság óráról-órára nő. Fizetésről, olyan- ; ról, hogy abból meg lehessen élni, álmodni sem ■ lehet. A „drágasági pótlékok“, pénzbeli segítések ; hónapokkal mögötte cammognak az egyre rosszabb I gazdasági viszonyoknak és a legtöbb esetben a létminimumot sem biztosítják. Ne vegyék hát el legalább a mindennapi kenyeret és az illúziót, hogy ha ; lenne pénze, a szegény közhivatalnok a hatósági jegyekre méltányosabb áron vásárolhatna olykor vala ■ mit. ügy se bizonyos, hogy akkor is megvehetné- ha legalább a jegyeket nem vonnák meg tőle. Rákosszentmihály — Kiskecskemét Irta: Kecskeméthy Vincze. A szőlőtermelés. A szőlőültetéssel már két cikkben is foglalkoztunk. Most rá akarom vezetni a szőlőültető gazdákat, hogy miként is kell a szőlőt kezelni? Vannak talajok, jobbak és kevésbbé jók. A kevésbbé jó talajok a következő müvelésmódot birják meg: Itt csak fejmüveléssel lehet a szőlőt több éven keresztül fenntartani. Az erősebb talajokban, pl. fekete, kötött homokos talajban már különbőzőképen lehet nevelni a szőlőtőkét: lehet szálvesszőzni, combmüvelésre, bakmüvelésre, karikásmüvelésre, — amit Erdélyben általában használnak, — dolgozni. Ha ilyen művelésre rendezkedünk be, akkor mindenesetre törekednünk kell arra, hogy a talajt a műveléshez képest mindig kellő igänsn 8 ©Mai.
