Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-09 / 28. szám
Li Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, julius 9. 28. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁK0SVIDÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 240.— K Fél évre: . . 120.— M Negyedévre: 60.— „ Egyes szám ára 5 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Hősi halottak emlékünnepére. Áldozni jöttünk ünneplő ruhában, ünnepi szívvel, s zengő ritmusok A szív, a lélek dalba szőtt imája Ma égre szárnyal s ablakán kcpog. Áldozni jöttünk s múlt felé kitárul Lelkünk, a tépett, vérző nagy beteg S jelenbe hull, mint égető valóság, Az újra fájó, bus emlékezet... Irta: György Lajos. Emlékeztek ? Még néhány kurta éve Lángokban égett, izzott a világ, Emlékeztek? A testvér testvért gyászolt S fiákért sírtak az édesanyák. Gránát bömbölt a véráztatta téren, Jaj sikoltott a könnyes ajkakon. Vámot szedett az élet nagy kaszása, Vértóba hunyó, bus, nagy alkonyon. Virágot hoztunk, koszorút kötöttünk, Illatozzák a Hősök oszlopán, Akik korán a bus halálba törtek: Sok szép virág egy hideg éjszakán. S kiket te Rákos, zöld meződ ölében Oly sokszor láttál tornák szép során, Akik sirukból, mini láthailan árnyak, Ez áldozatra megtértek talán. Emlékezet, amely még most is éget, Emlékeztek ?.,. oh, üzzük messze, messze Legyen e szép nap. több, mint fényes ünnep, Egy szörnyű álom, bus nagy vég. etünk, A múltak arcát, ezt a bus valót, Legyen beszédünk több, mint puszta szó, Lázas álom, amelyből nagy betegként, Hiszen ma mind-mind ünnepelni jöttünk, Ölelkezésünk és emlékezésünk Csak lassan-lassan, félve ébredünk. Leróni egy szent, örökös adót. Legyen szivünkre szent áldást hozó. S még most is sokszor, lázasan riadva, Ünnepre jöttünk, múlt ijesztő képe, Hitünk keményebb legyen, mint a gránit, Mintha a harcok hangját hallanék, — A kö nybe lankadt Golgotha felett, Amit emlékül nékik alkotánk Emlékezés, — ez örök visszajáró Ragyogjon fel, mint fényes szép szivárvány, S úgy tudjunk élni, haíni, mint e Hősök, Kísértet képén szivünk feldobog. Az áldó, hi. ő, szent nagy kegyelet! Ha tettre hiv majd újra bus hazánk. Ércczé szilárdult, törhetetlen egység, Hivő jelen a vesztett múlt felett; Ez lenne legszebb, legdicsőbb adója Hálás szivünknek s méltó kegyelet. Ez lenne igaz, szent, nagy alkotásunk, S a sóvárogva várt magyar csoda, Múltért vigasz, a jövőért ígéret, Kegyelet 8 remény büszke oszlopa 1 Áldozni jöttünk, vesztett múlt felett zeng Imát az ajkak hangos éneke, Hallgasd Uram a mennynek ablakán át, Tekints le ránk óh, népek Istene! Borítsd kezed a bus magyar határra, Gyógyítsd szivünk, mit sors kínokra mart, Hozzád kiáltunk, hivő szent bízással, Kitárt karokkal: „Álld meg a magyart!“ Emlékoszlopavatás. A Rákosszentmihályi Testedzők Köre azt a dicséretes czélt tűzte maga elé, hogy az elsők közé siet a szerencséden végű világháborúban elesett hőseink emlékezetének kegyeletes megörökítésében. Az elhatározást nyomon követte a tett s immár ott áll az emlék, hogy látható jelül is hirdesse a meg- dicsőült hősök el nem halványulható emlékezetét és tanúságot tegyen e sokat korholt nemzedék hálás kegyeletéről. Dicséret illeti érette a sokat hányatott és újabban is egyre válságokon vergődő egyesületet, mely helyes vezetéssel jobb sorsra lenne érdemes és jobb sorsot is biztosíthatna magának. Ezt a dicséretet nem homályosithatja el az az el nem hallgatható körülmény sem, hogy a nagy és szent czél: hőseink dicsőségének emlékjele nagyobb arányú, maradandóbb és művészibb alkotást érdemelt volna s talán lehet igazuk azoknak, akik azt tartják, hogy ha megfelelő anyagi eszköz mai nyomorúságos viszonyaink között nem állhatott rendelkezésre, inkább várni lehetett volna a kivitellel addig, mig az állapotok meg nem enyhülnek. Annak idején Prokopp Endre építész tervezett művészi emlékművet, mely öiökmécsével Rákosszentmihály egyik szép terén hirdethette volna kegyeletünket. A község a pénzügyi nehézség miatt halogatta a mü megépítését. Ha az RTK, mint hirdeti, 150.000 koronát tud teremteni erre a czélra, úgy egyesült erővel csakugyan Ízléses, művészileg jelentős, szép és maradandó emlékkel lehetett volna Rákosszentmihály na k is igaz dicsőséget szerezni. Ám a sportegyesület magános utait járván, egyedül törtetett czéljára, el kell tehát fogadni azt az eredményt, amit elérhetett. A felavatás ünnepélye megszerezte azt a tisztességet községünknek, hogy józsef kir. herczeg fia, József Ferencz kir. herczeg megtisztelte Rákosszentmihályt látogatásával; megihlette György Lajosunkat, hogy igen szép ódájával tegye igazán ünneppé a felavatást. Ezt a költeményt lapunk élén találja a szives olvasó. A kir. herczeg bemutattatta magának a fiatal poétát és az ódát elvitte magával. Kiemelkedő mozzanata volt még az ünnepélynek Karafiáth Lapunk mai náma 8 oldal*
