Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-19 / 12. szám
XXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, március 19. 12. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre IGO.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— „ Egyes szám ára 4 korona. Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. A métely. A következő levelet kaptam közlés czéljáből: Tek. BALÁZSOVICH ZOLTÁN szerkesztő urnák! Kedves Barátom! Azt hallottam, hogy a népies nyelven Vörös Újságnak nevezett helyi lapban valami hitvány hazug féreg azt sugalmazta az újság nagytudásu szerkesztőjének, hogy az én sajtóperi tárgyalásom befejezése után örömmel mentem hozzád, mert a bíróság csak 2600 koronára bírságolt, pedig mi 3000 koronára számítottunk, tehát a 400 korona ktilönbözetet megisszuk. Kedves Barátom! Őszinte és igaz nyilatkozatot kérek tőled, mondd meg, volt-e ott szó ivásról és más hasonló dolgokról ? Mert mint a község vezetőjének kötelességem az igazság érdekében embertársaimmal megértetni, hogy községünkben egy emberi bőrbe bujtatott hazug és hitvány féreg garázdálkodik, melynek pusztító munkája ellen legjobb védekezés a tavaszi rovarirtás, tehát kártékony munkáját egyesült erővel kell megsemmisíteni. Azt, hogy kié volt a Szent István utczai közterület és hogy azt íri tulajdonította el és hogy miért büntették meg mégis a »Vörös erkölcsbiró“ czimü czikkemért, azt hiszem, Rákossentmihály községnek hazafias polgársága úgyis tudja. Nekem nincs mit takarni, nekem nincs mit szégyelni, amit a 92 §. alkalmazása is igazol. De a község lakosságának igenis meg kell tudni azt, hogy itt egy szervezett és minden becstelenségre kapható banda garázdálkodik, melynek fő törekvése a társadalmi rend megbontása és a közhatóságok tekintélyének lerombolása. Tehát össze kell fogni minden becsületes embernek, hogy a romboló munka folytatását megakadályozzuk. Rákosszentmihály, 1922. márczius 15. Szívélyesen üdvözöl Erenedits Sándor, főjegyző. Ennek a nyilatkozatnak az érdemleges részére mindenekelőtt a leghatározattabban kijelentem, hogy az »az ujságközlemény, mely ezt kiváltotta elejétől-végéig szemenszedett, ocsmány hazugság. Olyan, aminő abban a gyárban mindenkor készül és a szemforgató, czélzatos ferdítésekkel és alattomos lázitásokkal állandóan közéletünk megmételyezésén mesterkedik, amely előtt nem szent senkinek a becsülete, a szeplőtlen múltja, sok évtizedes, példás közszolgálata és közéleti szereplése; becsületes emberek kenyere, családjuk nyugalma és boldogsága; nem fontos és nem czél a haza és nemzet java, az ország jövője, a társadalom békéje, csak egy a fő, a maguk érvényesülő vágya, a kétségbeesett vergődés valami poziczió, szereplés, ábrándjaikban élő hatalom után. Ezeknek a czinkosoknak minden tettét, minden gondolatát csak az olthatatlan gyűlölet és kétség- beesett, legyőzhetetlen irigység irányítja. Szájukban a szó a rágalom, kezükben a toll a hazugság fegyvere. ; Veszteni valójuk nincs, tehát vakmerők, eszközeikben í nem válogatósak, egyre terjesztik a mételyt abban a » titkos, de hiú reményben, hogy az undorodás, mely nyo- \ mában kél, előbb-utóbb elkedvetleníti azokat, kiket áldo- ' zatul kiszemeltek. így folyik ez minálunk immár esztendők óta. ! Hónapok telnek el, mialatt hitvány nyelvöltögetéseike: figyelemre sem méltatjuk. Elvégre mi ebben az újságban ; azt Írjuk, amit mi akarunk és ami a közönségünknek ’ kell, mert mi nem úgy Írjuk az újságot, hogy a másikból fordítjuk le, mint ők a miénket, számról-számra, hogy minden szavát a saját gondolatviláguk hazug- ; ságaival ferdítsék el. Most is mélyen sajnálom, hogy ezt a drága helyet erre kell feláldozni, de igaza van Krene- dits Sándornak, hogy a romboló munkának végre gátat r kell vetni és joga van hozzá, hogy a rákent hazug- i Ságokkal szemben védelmet és elégtételt keressen. Nem pokolian mulatságos-e, hogy egy Krenedits Sándorról, a , magyar hazafi mintaképéről a jegyzői kar díszéről, a puritán tisztességü férfiúról merészelnek ilyen hangon irni : Rákosszentmihályon ? De hagyjuk mindezt. Azon a tárgyaláson az a beszélgetés egyáltalán nem történt meg. De ha, mondjuk j megtörtént volna, vájjon tisztességes ember-e az, aki mások egymásközti beszélgetését kilesi és tisztességes ■ toll-e az, amely azt leírja ? Tehát még akkor is hitványság lenne az a közlemény, ha ráadásul nem lenne hazugság. Lám, énnekem szavahihető tanuk mondották el, hogy egy valaki a bíróság előszobájában kárörvendő hangon fenyegette meg Szabó József építőmestert, hogy a község a kommunistákkal folytatott kártéritő perét (fajrtás) el fogja veszíteni és a perköltségeket a kép■ viselőtestület tagjai fogják megfizetni, mégsem Írtam meg, holott pedig kitűnő bizonyítéka lett volna annak, hogy az az érdekeltség milyen érzelemmel fűződik a kiérdemesült kommunistákhoz, hogy még ilyen emeletes ostobaságot is képesek ártatlan polgárok elrettentésére kiejteni a szájukon, bárha arról már a főjegyzőnk a képviselő- testület előtt nyomatékosan megtette a maga nyilatkozatát. Hallgatózunk, leskelődünk? Úri mesterség. . . . ; De miként lehet, hogy még így sem tudják az igazat meg- j hallani, megérteni, leírni. Erre teljességgel képtelen a | szervezetük. Egyébként ők most zajosan ünnepelnek. ; ízlés dolga. Olyan ítélet és olyan tanúvallomások után , más ember bizonyára a csendes hallgatást választaná, ; még ha az ellenfelét 2600 koronára el is Ítélték, (amely ítélet, mellesleg megjegyezve még nem is jogerős és a \ kir. táblán meg is változhatik.) Nem hiszem, hogy valami. ‘ nagyon örvendetes olvasmány lenne, ha például a vizsgálóbíró előtt tett tanúvallomásokat díszes csokorban összegyűjtve, valaki közreadná. Vájjon olyan nagy dicsőség a lóvasúti pénzekkel űzött visszaélés tanulLapunk mai száma 8 oldal*
