Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1922-02-19 / 8. szám

XXft évfolyam. RilosizettmlkAty M vasárnap, február 19, 8. Kéa RÁKOS VIDÉKE T4R94D%LMI, KÖZIGAZOATÄ1I £% KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS rAkosszentmihályi és rAkosvidéki egyesület és testület hivatalos lapia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 160.— K, Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— ,, Egyes szAm Ara 4 korona, Hirdetéseket telvesz a kladéklvatai. H lakásínség enyhítésének problémája. Társadalmi és közgazdasági életünkben a leg­fontosabb kulturális, gazdasági és szocziális kérdés a iakáskérdés, sőt továbbmenve a lakáskérdés nemcsak egyik ága a szocziális kérdésnek, hanem maga a szo­cziális kérdés. Egy túlzsúfolt lakásban el sem képzel­hető boldog, békés családi élet, mankakedv, életerő, lelkinyugalom és tiszta erkölcs. A lakasnyomor súlyos következményei a nagy gyermekhalandóság, a tuberko­lózis elterjedése és a tömeglakások lakóinak teljes erkölcsi lezüllése. A lakáskérdés rendezése elsőrangú kulturális, erkölcsi, közegészségügyi, gazdasági és szocziális kérdés. A lakáskérdés problémája nálunk már a háború előtt is foglalkoztatta az embereket. Még a háború alatt német példára felállítják a lakáshivatalokat és ekkor jelenik meg az első lakásrendelet, mely már kommu- nisztikus államhatalmi megnyilvánulás. Ez a rendelet megszüntette a tulajdonos szabad rendelkezési jogát háza felett. A forradalmak alatt érvényüket vesztették a szerződési jogok és a polgárok szabad költözését is teljesen megbénították. A lakbéreket maximálták és ez volt az oka a lakástermelés megszűntének. A nagy lakásínséget legtöbben a lakosság szapo­rodásával, az 5 éves világháooru okozta kivételes hely­zettel, az építkezés pangásával, az építkezési anyagok drágaságával, a felemelt munkabérekkel, töke és hitel hiánnyal magyarázzák. Azok azonban, kik ily magyará- 1 zatát adják a lakásínségnek, azok a statisztikai adatok i teljes hiányában vannak, mint majd azt később látni j fogjuk. > j A lakásínség egyik fő oka a lakáskereslet nőve- ; Kedése, a másik oka gazdasági. ! A lakásigénylésnél egységet nem az egyén, hanem \ a család alkot. Normális körülmények között a családok számával aranyosan növekedett a lakástermelés is, sőt ez utóbbi az előbbit időrendben az építkezés rentabili­tása folytán meg is előzte. A helyzet ma teljesen fordí­tott. A családok száma növekedett, de e növekedés nem áll arányban a népesség szaporodásával. A családok szaporodása Budapesten 19*2“/,, a népesség szaporodása csak 5*2% 19 tO óta. Más oldalról viszont azt látjuk, hogy a családtagok száma az egyes családi kereteken belül lényegesen megcsappant, ami végeredményben a háború óta a lakosság létszámát csökkentette. E szomorú tünetnek két fö oka van. Az egyik a gyermekhalandó- J ság, a másik a háború pusztítása a férfi lakosságban. ! Mindkét tényező csökkentette az egyes családi kereteken j belül a létszámot, anélkül, hogy az egyes családok lét- j számát csökkentette volna. t Egy másik megdöbbentő következménye a háború- * nak, hogy a férfi lakosság arányszáma a nőéhez képest Lapnnk mai a jelentékeny eltolódást szenvedett. Mig 1910-ben 1000 férfire 1030 nő jutott, addig ma 1163 jut. A rossz élelmezés folytán elhalálozott gyermekek és a háború pusztítása a férfi lakosságöan nem csőnken- tette a családok számát, mert hisz a családi keretek azért megmaradtak, az csak a népesség számát csök­kentette. A lakáskereslet másik fő okát a terjeszkedési vágyban a néprétegek politikai és társadalmi eltolódásá­ban, a vagyonra szert tettek és a munkásosztály lakás­igényének nagyobbodásában találjuk. A jelenlegi ala­csony házbérek mellett az emberekben nagy a terjeszke­dési vágy, úgy hogy ma azok is. kik azelőtt önálló lakással nem bírtak vagy kisebb lakásuk volt, ma nagy lakásokat foglalnak el, ahelyett, hogy igényeiket, — amint ezt az életszükségletek más terén megtették — változott gazdasági viszonyaiknak megfelelően a lakás tekinteté­ben is leszállítanák. A legutóbbi népszámlálás adataiból láthatjuk, hogy Rákosszentmihályon i910 óta nemcsak a házak, de a szobák száma is nagyobb mértékben növekedett, mint a népesség. A házak száma ugyanis 1033 ról 1575-re emel­kedett. A növekedés 52'/«. A lakosság ellenben 8972-* öl 11.373-ra, vagyis csak 26*6% növekedett. Egy házra Rákosszentmihályon 1910-ben 8*6 lakos esett, 1921-ben ellenben csak 72. A helyzet javulását még jobban mutatja, hogy 1910 ben egy szobára körülbelül 2*9 lélek esett, addig 1921-ben ez az arányszám már csak 24. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy Rákosszertí- mihályon látszólag lakásszükség ninc^ mert a lak- sürüség kisebb, mint a háború előtt, azonban azt is tudjuk az előbb elmondottak alapján, hogy lakásigény­lésnél egységet nem az egyén, hanem a család alkot. Tehát megdől azok állítása, kik a fenti statisztika alapján azt mondják, mint hasonló statisztika alapján azt egye­sek Budapesten teszik, hogy tulajdonképen lakásbőség van. Nem, csak egyes néprétegek jobban és kényelme­sebben laknak, mint azelőtt és így keletkezik ez az eltolódás. A lakosság lakásszükségletét nem anyagi ereje és társadalmi állása, hanem hatósági megállapítás alap­ján elégíti ki, nagyon olcsón. Az eset ugyanaz, mint volt a kommunizmus alatt az ipari készletek kiosztásánál. Aki utalványt kapott, vásárolt, mert az árut előállítási áron kapta. így a készletek hamar elfogytak ané'kül, hogy mindenkit kielégithettek volna. Ez egy másik főoka a lakásínségnek, mely gazdasági természetű. A háború okozta rendkívüli helyzet és kivételes államhatalom első sorban a lakbéreket maximálta s mig régebben a lakás költsége az egyes háztartásokban az összes életszükségleti költségeknek 20—25%-át tette, ez most a legtöbb esetben alig tesz ki 2-3%-ot, a meg­kötött jövedelműeknél Is csak 5—10%. Az általános áremelkedéssel és az emberek jövedelmének emelkedé­záiua 8 oldal*

Next

/
Oldalképek
Tartalom