Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-09-24 / 39. szám
39. szám BSKQB BIDEBH 5 oldal. Az RTK hírei. 1922. szeptember 17-én tartotta az RTK rendkívüli közgyűlését, melyen a belügyminiszter által leadott alapszabály módosítása, az évközben megüresedett tisztikar megválasztása és a lemondott választmányi tagok helyébe uj választmányi tagok megválasztása voltak a napirend fontosabb tárgyai. — Szeptember 24-én, vasárnap az RTK a jóképességü Testvériség SE csapatát látja vendégül, hogy lejátsza vele bajnoki mérkőzését. A mérkőzésnek eredetileg Bpesten kellett volna lejátszódnia, de a két csapat intézője úgy állapodott meg, hogy Szentmihályon játszák le a mérkőzést, mely d. e. 9 órakor az ifjúsági II., d. e. fél 11 órakor az ifjúsági I., d. u. 2 órakor a II. és d. u. 4 órakor az I. csapat mérkőzésével kezdődik. — Az RTK vezetősége kéri a mérkőzéseket látogató nagybecsű közönséget, hogy a pályának és a csapatnak jó hírnevére való tekintettel, a mérkőzést vezető bírót és a játszó csapatokat hangos megjegyzéseikkel és kiabálásaikkal ne zavarják, mert ezáltal úgy az egyesületnek, mint pedig a pálya hírnevének ártanak. A belügyminiszter urnák erre vonatkozó rendelete értelmében az ügyeleti rendőrközegeknek és rendezőségnek joga van ahhoz, hogy a pályán indolensen viselkedöket a pálya nézőteréről kivezesse és igazoltassa. — Köves Lőrincné, helybeli lakos, az RTK-ba történt belépése alkalmából, a felszerelés alapjára 1000 koronát adományozott, amiért ezúton is hálás köszönetét mond az egyesület. B ....--1....... a CS ARNOK. | O' I 'll. ■■■'■ It.....-■■' "1 n . i. ja----------IH Az Arany Bikában. Nemrég néhány napot Debreczenben töltöttem, ami különben nem is olyan fontos, csak azért említem, hogy egy kis hátteret fessek az alábbiaknak. Debreczenben voltam, ott is a hires Bikában. Délután volt s éppen ezért leültem a terraszra — rossz szokásomhoz híven — feketézni. Mig elhozták a feketét, gyönyörködtem a szemben levő fővárosias házakban és szinte bámultam a város nagy forgalmát. De ez nem fontos. Azaz dehogy nem fontos. Hát nem fontos az, hogy most, amikor szegény hazánktól annyi sok szép várost elraboltak, maradt még nehány — bizony tán csak egy- kettő — nagy városunk, mint Debreczen is, hol sok az emeletes ház, villamos jár az utczán és olyan nagy a forgalom ? Azt hiszem fontos!... A mellettem levő asztalnál egy jóképű bácsi ült csizmában, tiszta fekete ünneplőben. Ahogy itt nevezik, „cívis“. Jómódú, teli erszényü gazda Újságot olvasott. Néztem, nézegettem. Végre láttam egy igazi „cívist“. Szerettem volna beszédbe elegyedni vele. Már csak azért is: milyen az ilyen „civís“-nek a gondolkodása? Mindig hallottam, még az isko- s Iában, hogy igen tisztességes, becsületes, józan gondolkodású, f természetes eszü emberek. Igazi faj magyarok. S ez végtelen ? kiváncsivá tett. De nem tudtam, hogyan s miképp kezdjek j hozzá. Sőt az igazat megvallva nem is mertem, olyan tiszte- j letet követelő alakja és megjelenése volt. Éppen ezért, mert ( ilyen érdekes volt, mindjobban felcsigázódott kíváncsiságom, j Beszéljek vele, ez volt legfőbb vágyam. De hogyan? Hosszú tűnődés után elhatároztam, hogy állandóan \ rászegzem tekintetemet remélve azt, hogy észre vesz, s meg- j szólít. Úgy is tettem. Elkezdtem merően rézni. Néztem és f néztem ... Elmúlik néhány perc, még mindig néztem ... j Semmi. Nyugodtan tovább olvas. Ejnye, — szóltam magam- j ban, hát ez már igazán nem járja! már szégyeltem magam, j hogy ilyen ügyetlen vagyok. Na még egy próbát teszek, hátha I most szerencsém lesz! Újra kezdtem az előbbi játékot. Nézem f merően nézem. Egészen belefáradt a szemem a sok nézésbe, j végre egy mozdulatra lettem figyelmes; Ahá ... végre meg- ! mozdult 1 Na, talán most? j Kíváncsian várom a pillanatot..: Elnéz az újság | felett... rám néz ... (na talán most) egyszer csak újra az újságba bújik. Hűl... Erre már dühös lettem, rám néz s még sem vett észre, ez aztán bosszantó. Egyszerre leteszi az újságot maga elé, felém fordult, újra megnéz, — ugylátszik azon tűnődött érdemes-e beszédbe elegyedni velem — s ugylátszik jót nézhetett rólam, mert megszólalt. Megszólalt, mégpedig hozzám intézte kenetteljes szavait (oh menybeli jó Atya Isten, kinek köszönjem e megtiszteltetést). — Hajnye, de czudar világ van öcsém — mondja. — Igen czudar — feleltem, de mást nem tudtam mondani, annyira elfogódtam. (Ez a kimagyarázása annak, ha az ember megijed.) — Hiába, — beszél tovább — bebizonyosodik mind inkább az én elméletem. — Hogy hogy bátyám, — kérdem csodálkozva — magyarázza meg nekem. Hát öcsém, az úgy van, hogy azért van ilyen keserves állapot — igaz, hogy nemcsak nálunk, hanem mindenütt, — mert a világ folyása a férfiak uralma alatt csődöt mondott! — Hogy tetszett mondani ? Nem értem I Ejnye, de furcsái Tessek nekem ezt megmagyarázni. Vártam, mit fog ebből kihozni. Igen kiváncsi voltam. Végre kiszuszogta magát és elkezdé magyarázni a világot megváltó tanait. — Hát, öcsém, azt mondtam — figyeljen jól — az imént, hogy a férfiak teszik tönkre a világot. Hogy ezt megakadályozzuk, jó lenne megpróbálni, hogy csinálják az asszonyok a világ folyását. Nahát erre már igazán nem számítottam. Ilyen rötlet! Hogy az asszonyok dirigáljanak! Még az kéne). .. Égetett a kíváncsiság, vájjon mi a folytatása. Megkértem, hogy beszéljen tovább. — Szives örömest — mondta, örült, hogy talált egy pasit, aki meghallgatja. — Hát, tudja öcsém, a női nem praktikusabb, mint mi férfiak. Például az asszony azt mondja: „Mivel kívánatos, tehát meg kell csinálni“ De mi férfiak előitéletesek, számítók, nehezen mozgók, csökönyesek, lusták vagyunk (ő mondta, bocsánat uraim 1) azt mondjuk: „Igen kívánatos de . . . az nem megy olyan könnyen, nem fog stimmolni (igy mondta). . . igen ez nagyoe szép volna ... de kérem ez mindig igy volt... nem lehet a múlttal ily mostohán bánni... igaz ez nagyon kívánatos volna... de ha nem megy.“ A férfi azt mondja: igen ... igen ... de. A nő ellenben: igen ... tehát. A nő és férfi képességei között — ezt jól jegyezze meg öcsém — csők csekély lényegbeli külömbség látszik, a nő zseniális, a férfi tehetségtelent (Nahát ennyire lebeösmé- relni már csak nem hagyom lebecsmérelni a férfiakat — gondolom — s tiltakozni akartam, ö úgy látszik észrevette, hogy nekem nem tetszik valami.) — Hiába néz rám öcsém olyan furcsa szemekkel, ez igy van: Hát csak hallja tovább, ha már elkezdtem. A nő sohasem lesz képes olyan erőt kifejten, mint egy férfi, de gyakran képes arra, hogy feleslegessé tegyen egy haszontalan erőkifejtést. Nem folytathatta tovább, valaki köszöntötte s beszélni akart vele. De azért mint egy pontot téve előadásához, még ezt mondta: — Tehát a férfiak uralma csődöt mondott, jegyezze meg ezt jól öcsém, amit mondtam. Ma nem érti meg ezt, de majd meglátja, hogy igy lesz, s akkor emlékezzék rám, mit jósoltam, isten áldja! S mintha mi sem történt volna, elfordult s a komáját szórakoztatta ötleteivel. Nekem is elég volt belőle. Micsoda gondolat! Ez hát a józaneszü cívis ? Láttam az alföldi portákon magyar asszonyokat, akik czigarettáztak s a házi teendők helyett a legújabb divatról beszéltek, mert már náluk is az a fő, hogy ilyen meg olyan selyemruhájuk és lakkcipőjnk legyen. így fajult el a debreczeni czivis józan eszejárása. Az alföldi kúriákon pedig hűit helye a régi, magyar, jóságos nemzetes asszonynak. Vájjon mikor jön el az idő, hogy újra lepattog róluk a bolond idők idegen máza s újra nemzetes asszonyok készítik hófehér kötőben a hires debreczeni fonatost és a Bikában ismét a régi, tisztaeszű czivisek isszák a sert és vitatják meg a város dolgait?; Nem is lesz addig jó idő mifelénk, mig megint úgy nem lesz. Danis Győző. FARKAS J. és Társa Budapest, VI., Vilmos császár-ut 61/R. Állandó raktár mindennemű motorokban, gazdasági gépekben és eszközökben, u. m. ekék, boronák, szecskavágók, répavágók, darálók kézi és eröhajtásra, továbbá szivattyúk házi és kertészeti célokra. Háztartási cikkek. — Jutányos árak. — Pontos, lelkiismeretes kiszolgálás. Értekezhetni lehet: RÁKOSSZENTMIHÁLYQN, Regele lános-u. 7
