Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-09-24 / 39. szám
XXII, évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, szeptember 24. 39. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 480,— R Fél évre: . . 240.— „ Negyed évre: 120.— „ Egyes szám ára 10 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. idegen szemmel. — Levél a szerkesztőhöz. — Csak rövid ideje lettem a szép és kellemes JMkosszentmihály lakosa. Mint biharmegyei menekült, ijsejártam a főváros és környéke minden zeg-zugát, gogy magamnak és családomnak nyugalmas, uj ott- nont keressek. Hiába elpazarolt hetek után vezetett v véletlen ide s első pillanatban megszerettem ezt a (Islyet, ahol rövidesen letelepedtem és nyomban idehaza éreztem magamat. Valami titkos varázsa van nnnek a helységnek. Regéket hallottam rajongóiról s meséket hűtlen fiairól, akik ha elhagyták, mindig gasszavágytak lombos kertjei ^közé s gyakorta vissza it tértek megint. Most már megértem őket. A pompás awegő, keresetlen, egyszerű szépsége e kertvárosnak, laelyben érdekesen olvad egybe a falu idillikus egy- i9:erüsége a város forgalmával és kultúrájával és herék magyar közönsége, melynek jórésze, mint egy gflgy család él kedves társadalmi életet, megannyi titka kincse Rákosszentmihálynak. Kedves órákat töltöttem a kaszinóban, élveztem m műkedvelők meglepő játékát, gyönyörködtem az diibanda művészetében, láttam a lelkes versengést a ill.llásos célú mozgalmakban. Megbámultam az egy- iserü, szép és nagyarányú községházát, a nagy köz- smzgatási szervezetet, mely olyan szépen dolgozik, ilirtam a városias üzletekben, a forgalmas piacon, a Eiramitos Rákosi-uton. Láttam iskolai ünnepélyeket, osoltó parádét. íme, megismertem Rákosszentmihályt immost már tudom, hogy miért szeretem és becsülöm. Éppen ezért nem tekinthetnek okvetetlenkedő gsegennek, ha néhány apróbb-nagyobb tapasztalainkra rámutatok. Úgy vélem, hogy idegen szemmel jaesebben látom és hidegebben ítélem meg a dol- Bákat s talán olyasmikre is ráirányítom a figyelmet, linit az ősi lakos szeme — a megszokás révén, — swésbbé vesz észre, holott a boldogsághoz ezek az őiró dolgok is szükségesek s akik belefásultak a hUkülözésükbe, nem is gondolnak rá, hogy mennyire [ujjúkkal vannak. Hol is kezdjem csak, hogy rövid lehessek? néért van az, hogy Rákosszentmihályon tulajdonlapén szép villamos közvilágitás van, az utczák egy ;;ze azonban a világított területen is állandóan :ét? A lámpák egy része nem ég, —- vájjon még dig háborús jogczimen? Ahol pedig baja esik a pának, azt hosszú ideig meg nem javítják? A gyalogutak egy részével egyáltalán nem törődik senki. Egyes útátjárók (József- utcza' stb.) járhatatlanok, ha esős az idő. Egy kis erély és a közönség részéröl egy kis jóakarat, — nem vezetne célra mindnyájunk közös érdekében? Az utczákon nincsen névtábla. Idegen ember itt el nem igazodik. Az utczanevek körül is sok a zavar és bizonytalanság, a házszámozás pedig valami szeszélyes manó pajkos munkája lehet. Nem hiszem, hogy ha akármilyen nagy is a drágaság, mégis valamit ne lehetne tenni ez állapotok megszüntetésére. Drágaság! A feleségem panaszolja naponta, hogy itt sokkal nagyobb a drágaság, mint a fővárosban, még pedig nem csak a kiszállítás okozta — csekély költség arányában, hanem önkényes árakat szabnak piaczunkon, boltjainkban akárhányszor. Budapesten nagy divat az ellenőrzés és árvizsgálás, ha nem is sok eredménynyel. Valamelyest itt is elkelne. Nemkülönben a piaczi áruk, tej, miegymás minőségének gondosabb ellenőrzése. Mert itt is vannak bajok igen gyakran. A vasúti közlekedés drágaságáról nem beszélek Olvasom csaknem hetenként a zúgolódó panaszokat. Nagy igazságtalanság, hogy nem hallgatja meg senki, aki orvosolhatná ezt a főbenjáró bajt. De már arról igenis beszélek, hogy miként lehetséges az, hogy midőn egy községnek két villamos vasutat is juttatott a Gondviselés, még sincs megfelelőbb ^közlekedés ? Micsoda pokoli tréfa az, hogy Rákosszentmihályon is csaknem pont egyiúöben indul befelé a Rákosi-útról a körforgalmi is, meg a palotai vonat is és Budapestről is csaknem egyszerre indítják el mindkettőt, hogy azután jó fél, sőt néha háromfertály óráig ne álljon egyetlen vonat se a közönség rendelkezésére. Miféle kiszámított furcsaság ez, s ahol annyi okos ember lakik, hogy nem tudtak ezen az állapoton mindezideig segíteni? Ha nem szeretném Rákosszentmihályt, nem panaszolnám el mindezeket. Ha nem tudnám, hogy mennyire hozzáértő, derék a községi vezetősége, nem kérnék tőle orvoslást. De tudom, hogy a háborús zűrzavarok, a pénzbeli akadályok és valljuk meg, a megszokás tompította el a benszülöttek érzékenységét e kisebb rendetlenségekkel szemben, amiken pedig — hiszem, ha komolyan akarják — lehet segíteni. Ezért írtam teljes jóindulattal ezt a levelet, hátha használok vele a közérdeknek. Még csak egyet ezúttal: Idegen ember neheLapunlk mai száma & oldal.
