Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-09-17 / 38. szám
XXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 192^. vasárnap, szeptember 17. 38. szám TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 480.— K Fél évre: . . »40.— „ Negyed évre: 120.— „ Egyes szám ára 10 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Alapkőletétel. Igen kedves, megható és emlékezetes ünnepség zajlott le múlt vasárnap délelőtt Rákosszentmihályon. k A plébániaház alapkőletételére gyűlt össze a Templom I térre igen nagyszámú közönség, mely áhitatos figye- [ lemmel és meleg lelkesedéssel ünnepelte meg a régen r várt, kedves pillanat örömét. A templomnak a plébánia í telekre néző oldalán lombsátorban igen díszes, izlé- ! ses módon ékesített oltárt állítottak fel a buzgó I hívők, kiknek különösen a tüzoltó-testület tagjai r voltak segítségükre. Tíz órakor kordont vont az önkéntes tűzoltók 1 és a postás-csoport diszruhás tagjainak csapata az ) oltár előtt és megkezdődött az énekes tábori mise. i A meghívott vendégpap, Fekete Ferencz újpesti hit- > oktató mondotta, valóban fényes segédlettel. Ugyanis I meglepetésszerűen megérkezett Schwarcz Gusztáv dr. i rákospalotai apátplebános aki másirányu elfoglaltsága i miatt a meghívást eredetileg elhárította volt magáról b és maga is részt vett a segédletben, melynek tagjai v voltak kívüle még Pichler István plébános, Krier I József ny. esperes és Taraba József dr. hitoktató. Fekete lelkész az oltár mellől, evangélium olva- 8 sás után igen szép és bensőséges [hangú beszédet li intézett a hívekhez. Utalt Szent Márknak e napra előirt evangéliumára, melynél keresve," sem lehetett v volna találóbb példázatot lelni ez ünnepi alkalomra. 3 Elismeréssel szólt a hívek buzgalmáról, kitartásra d biztatta őket, vázolta a lelki élet szempontjából az \b építés jelentőségét és áldását, és Isten segítségét kérte a rákosszentmihályiak munkájára. A beszéd n mély hatást tett. Szentmise után az egyházi diszruhás papság :b az alapkőhöz vonult. A közönség elénekelte a Hym- n nuszt, majd a rendezősóg megbízásából Balázsovich S Zoltán mondott ünnepi beszédet, melyet általános jit figyelemmel hallgattak. A beszéd gondolatmenete körülbelül a követni kező volt: „Igen tisztelt ünneplő közönség! Az emberi életben az építés és rombolás szakadatlan lánczolatban váltja fel egymást. Minden fejlődés, építő munka után elmaradhatatlanul elkövetkezik az összeomlás, mely ismét romba dönti az ember alkotásait. A legszemléletesebben mutatja meg ezt Madách remekműve, mely végig kiséri az embert gész küzdelmes történelmén. Már-már kétségbe kellene esnünk e szizifusi munka meddősége miatt, ha nem lebegne előttünk a dicső végczél, ha nem adna az isteni kegyelem vigaszt és tartalmat küzdésünkbe és ném látnánk azt, hogy minden rombolás után a fejlődésnek újabb, magasabb foka következik, minden . elpusztult kultúra nyomán magasabb keletkezik s j minden csak a haladást és* előbbrejutást szolgálja. Ezek a gondolatok úgy jutnak most eszembe, ; hogy elmerengek rajta, hogy itt, a Szentmihály pusztán évszázadokkal ezelőtt már virágzó község állott, melynek temploma s nyilván parochiája is volt, amikre bizonyára éppen olyan büszkék voltak lelkes híveik, mint mi most, a magunk alkotásaira. A török hódoltság alatt pusztultad nyomtalanul a népes Pusztaszentmihály községe ugyannyira, hogy ma már csak tudósok kutatásaiból, levéltárak adataiból akadhatunk nyomára és tudományos kutatás i munkájára vár, hogy az egykori templom helyét s romjait felderítse. A szántófölddé, legelőkké vált hajdani község helyén, ime, ismét virágzó, fejlődő, népes magyar ; község emelkedik. Csak negyedszázaddal ezelőtt j kezdődött meg itt újra az építő munka s akik megindították, vállalták, bölcsen cselekedtek: legelőször még a világi községi szervezet megalakítása előtt a lelki életük berendezésére gondoltak és első gondjuk az volt, hogy az Urnák hajlékot építsenek. Itt áll előttünk á szép templom, mely a hívek áldozatrakész- j ségéből, közadakozásból épült fel és húsz esztendővel azelőtt megszerezte nekünk a nagy, a felejthetetlen ünnepet, amikor annak alapkövét tettük le. A munka lelkes buzgalommal haladt: eljött a templomszentelés [ nagyszerű ünnepe, az uj harangok megáldása, végül a toronyóra átadása, az utolsó örömünnep, amikor ugyancsak csekélységemnek jutott a szerencse, hogy a templom lépcsőjéről a nap jelentőségét méltathassam. Az volt az utolsó, mert mig a negyedszázad kétharmada zavartalan munkában telt el, a harmadik | harmad meddő volt. Az 1914 évvel ránk szakadt ! korszak megdermesztett, megállított mindent s nem hogy alkotásról, épitőmunkáról lehetett volna szó, hanem a meglevő megvédése- lett a legfőbb feladat, így maradt egy nagy hátrálék, amely nélkül egyház- községi berendezkedésünk nem teljes: a plébánia- ház építése, ami nem csak azért fontos, hogy lelkészünknek végre megfelelő otthona legyen, hanem azért is, hogy lelkészünk, ki valóságban és szivünk Lapunk mai száma 8 oldal.
