Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-09-03 / 36. szám
XXII. évfolyam, Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, szeptember 3. 36. szám RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY/ nagyközség hivatalos lapja. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁK0SVIDÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 480.— K Fél évre: . . »40.- „ Negyed évre: 120.— „ Egyes szám ára 10 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Legsúlyosabb gondunk. Emelik, nem emelik ... Nem emelik; már felemelték, még pedig igen nagyon felemelték — a villamos vasutunk viteldijait. íme, az uj tarifa lényegesebb tételei: Budapest-Rákosszentmihály: II oszt. 36 K., III oszt. 30 K. Menettérti jegy: 65 és 54 K. (de ezt csak Budapesten lehet váltani, tehát a szentmihályi lakosság semmi hasznát sem látja.) Bérletjegy: II.: 1220 K. III.: 940 K. Közalkalmazott: 350 és 220 K. Tanuló 90 K. Munkáshetibérletjegy: 140 K. Mátyásföld valamennyi állomására ugyanezek a díjtételek. Budapest-Czinkota: II: 42 K., III: 36 K. Menettérti: 76 és 65 K. Bérlet: 1440 és 1150 K. ; Közalkalmazott: 410 és 250 K. Tanuló: 90 K. Munkáshetibérletjegy 150 K. Budapest-Gödöllő: II: 120 K., III: 74 K. j Menettérti: 216 és 132 K. Bérlet 3000 és 2100 K. i Közalkalmazott 660 és 420 K. Tanuló 120 K. Munkáshetibérletjegy 240 K. Aki a pénztárnál nem vált jegyet ezentúl nem 10, hanem 30 K bírságot fizet. A lépcsőn utazók pedig ezt a kedvtelésüket 100 K „külön illetékkel“ tartoznak a rendes menetdijon és esetleg 30 K birságon felül megváltani. Az uj tarifából ennyi Ízelítőül és tájékoztatóul bizonyára elegendő,, Most pedig nem fogjuk sirámainkat, miként minden tarifaemelés refrénjeként újra elzokogni. Hiszen, ki tudja, hányszor kellene még ezután is mindig elölről kezdeni a szomorú nótát. A napilapok rövidebb-hosszabb zöngeményben elfujták a méla dalt most is, hogy hát a középosz- tályu, kimenekült, meg kintrekedt közönség létfen- tartását támadja meg az újabb viteldíjemelés és hogy az élelmezést megint drágítani fogja, mert viczi- nálison hordják be a környékről a zöldséget, miegymást és igy tovább. Ugyan mi haszna ? A szó elhangzik a levegőben és se ők, se mi nem tehetünk semmit. Drágulhat a hagyma meg a paradicsom, adja el a nyomorult kintlakó az őregapja fényezett keretű arcképét, mivel hogy egyebe, mit eladjon, régen nincs már, nem változtat a dolgon semmit. Fizet vagy nem utazik. Az árak emelkednek, minden drágul, drágul a vasút is, drágul hónaponként vagy | mint a kabaréban hallottuk — hetenként, mivel a Hév. három rejtélyes betűjének igazi megfejtése ez a teljes szöveg: „Hetenként érvényes viteldíjemelés.* Ne panaszkodjunk hát, csak egészen szerényen állapítsuk meg, hogy a határon kívül lakó, fővároskörnyéki lakosságnak egyik legsúlyosabb problémája ez idő szerint a közlekedés kérdése. Mert hónaponként 1220 koronás bérletjegy egyetlen személynek, csak a viczinálison, nem tréfaság. Ehhez hozzá kell még számítani a budapesti villamos viteldiját és a többi családtag útiköltségét s olyan összeg kerekedik belőle, amely akkorára növeli a kintlakás árát, hogy abból még manapság is csinos lakásbért lehetne fizetni a főváros belsejében! Milyen szerencse, hogy nem lehet csak úgy hirtelenében lakást kapni a viczinális birodalmán belül. Ugyan hányán menekülnének hanyatt-homlok kies és kedvelt villapalotájukból vissza a fővárosba? Nem tréfaság ez, a mi velünk történik. Orvosságát kellene lelni a veszedelemnek, mielőtt katasztrófaként nem súlyt reánk. Mert ha csak egy kis levegőhöz jut a nyomasztó lakásínség, katasztrófa szakad le reánk, ha ugyan kibírjuk odáig is. A budapesti villamosról hirdetik, hogy ujesz- tendőre mindenesetre átveszi a főváros. A helyi- érdekűt nem. Erről majd újév után kezd gondolkozni a kormány, hogy mit tegyen vele. Sokat nem igen művelhet, mert hiszen az államkassza is szomorúan beteg és az államnak sincs miből ráfizetnie az üzemre, ha csak — ami ritkán szokott sikerülni — valamikép olcsóbbá nem tehetné magát az üzemet s ezzel, lemondván egyúttal a nyereségről, nem tudná meggátolni a tarifa drágulását. A jóakaratot azonban megmutathatná. Nem bizonyos, hogy mennyi hasznunk lenne belőle, de az bizonyos, hogy Rákosszentmihályon ma igen sok ember azon méltatlankodik, hogy a Máv. körvasuton miért nem léptetik életbe a személyforgalmat. A második választókerületi polgárok köre évek óta harczol érette és egyik legfőbb kívánságának tekinti. Valóban nem járhatna nagyobb áldozattal, ha a Máv. ezt a kérelmet végre teljesítené. Talán enyhítene legalább egy sereg ember gondján és megnyugvást teremtene a lelkekben. Mikor ilyen szenvedések szakadnak ránk, az sem utolsó czél, hogy megnyugtassák az elkeseredett embereket. Annál inkább meg kell tenni, mikor nem is járhat valami főbenjáró áldozattal. Itt az ideje, hogy a község magáévá tegye lakossága egy nagyLapunk mai száma 8 oldal.
