Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-08-06 / 32. szám
Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, augusztus 6. 32. szám RÁKOS VIDÉKÉ tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. Rákosszentmihály nagyközség hivatalos lapja. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOS VIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÄZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 480.— K . Fél évre: . . 240.- „ Negyed évre: 120.— „ Egyes szám ára 10 korona. Blrdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Magyar jövő, Busan bandukolok a piacztéren hazafelé. Szürke, il késői alkonyat. Alig jár ember az utczákon, aki feli bukkan, annak is bánat és kétség ül a szemében. Napról-napra kétségbeejtőbb hírek rontanak í ránk. A világ üzéreinek piaczán még a megmaradt 3 csekélyke értékét is elvesztette a magyar korona, — ii idehaza pedig óráról-órára nő a drágaság. A légii utóbbi rettentő hullám jóformán még végig sem se- qpert rajtunk, már újabb meg újabb áradat zudul n reánk, egyik a másik után. A kereskedők be akarják s zárni üzleteiket, mert nem hajlandók rá, hogy érték- ií télén papirért elvesztegessék portékájukat. A Menet- i[ jegyiroda idegen vasút jegyét nem adja ki, csak ií idegen valutáért, a bankok pedig nem adnak el ide- ggen pénzeket, csak a zugtőzsérek és uzsorások arat- n nak. Az élelem, a tüzelő, a téli ruha. .. Istenem, nmi lesz velünk, mi lesz szegény országunkkal, mi »llesz a nemzettel? Hol ér véget ez a pokoli zuhanás saz ismeretlen mélység felé? Az emberek csak czivakodnak, egymást hibázhatják, egymást vádolják, gyalázzák es csudadoktor locsak nem születik. Nem érkezik el a várvavárt nagy isember, akinek pedig el kell jönnie, hacsak nem Ba halálitélet ez a bünhödés, amelyet a magyar most iwégigszenved. Ha pedig halál, mért nem sújt le |9egyszerre, miért gyötör lassú kimúlás válogatott ^kínjaival ? A tisztviselő utolsó holmiját is vásárra vitte tímár s maholnap éhínségbe jut. n jövedelem sehol »asern tart lépést a drágulással, legkevésbbé a fix [alkalmazású embereknél, legeslegkevesobé a közhiva- ßialok elnyűtt, elgyötöri népénél. De szenved az ingatag, vulkanos talajon mindenki s míg nyomorgunk, diepelodünk, rettegünk, a gyűlölet viv csatákat Körü- ö.öttünk. Osztályhai ez, küzdelem, viaskodás mindenfelé. A gyárakban pedig sztrájk akasztja meg a munkát, üüzvész oorzalmas langja csap fel minden éjszakán zés tehetetlenül vergődünk a gyilkos hálóban, melybe bádáz ellenségeink oeleszontoitak. Keserű merengésemből lélegzetvesztetten rohanó jífju alak riaszt fel. Kezet oldalára szorítva — mert a futástól nyilván szúrást kapott — fut, már-már thlfuiadva, a községháza felé. — Mi vaj, Bandi fiam ? kérdem megdöbbenve. — Tűz ban ... A moziban ... kiáltja rekedten. A Világ moziban! és szinte bedől a községháza kapuján. .. . Néhány pillanat és ott van a kis csapat a moziban, hol kemény dolguk lehetett volna, ha az isteni kegyelem ettől a csapástól meg nem véd bennünket... Másnap este éles sip szava riaszt fel asztalom mellől. Jól ismert hang kiáltja elfuladva: „Tűz van valahol 1“ Riadt lábdobogás. Emberek rohannak a községnáza felé. Felugrunk mi is és szaladunk ki. Északnyugat felé vörös az ég. Tűz fénye festi pirosra. Nekiindulunk a fényesség irányában, de már az első sarkon ott találjuk a fiukat, lihegve, fáradtan, amint kötelességtudóan összeverődtek. Messze van a tűz, valahol a nyugati pályaudvar felé. Másnap derült ki, hogy a Silos raktáraiban pusztultak el a maradék magyar milliók. Harmadnap, ma éjszaka, itt rovom a betűt az öreg diófa asztalon, régi, szép idők néma tanúján. Levelek, közlések kerülnek sorra ... Az Arany Janos kör tudományos előadást tart és a magyar költészet kérdéseivel bíbelődik. Ugyanazok a fiuk, akik tűzoltó sisakkal rohantak, hogy embertársaink vagyonát, ' életét, ha kell éhük árán megmentsék. Ugyanazok, akik Rákosfalván, a gyáréges veszedelmében a fenyegetett tetőt megszállották. Ugyanazok, akik néhány hónapi szervezkedés után Gödöllőn az emlékezetes diadalt aratták. Ugyanazok, akik a Petőfi emlékünnepet Rakosszentmihályon megszervezik. Ugyanazok, akik holnap az Annatelepen a magyar nóta hangjával rikatjak meg tőlünk távol szakadt barátainkat, akik holnapután a templomban az Isten szolgálatára énekelnek, majd az aranymisés plébános ünnepén muzsikálnak, majd a templomért és istenes czelokért a magyar szó dicsőségét a színpadról hirdetik, ugyanazok, akik mindig és mindenütt ott vannak, ahol jót kell tenni, szépet kell művelni, a hazáért lelkesedni és a magyarságért kell tanúságot tenni, akik ha kell, ott lesznek akkor is, ha életre megy a játék és a pályabér egy dicső nemzet újjászületése lesz. Drága, szép fiaim, én édes véreim, kik vagytok ti? A magyar intelligens fiatalság, a magyar közép- osztály uj nemzedéke, a magyar nemzetnek egyetlen és végső, de csalhatatlan reménységei Bár Kiönthetném elétek egesz, izzó lelkemet, hogy a szeretetet, mely benne ertetek ég, megerez- tethessem veletek. Boldog, aki a vér kötelékénél t •. vT:-ti • - ^ Lapunk mai uáma 8 oldal«
