Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-30 / 31. szám
XXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, Julius 30. 31. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS rAkosszentmihályi és rákosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH zoltAn. Előfizetési ár: Egész évre 240.— K Fél évre: . . 120.— „ Negyedévre: 60.— „ Egyes szám ára 5 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A cserkészkalap. Több heti táborozás után megérkeztek a héten cserkészfiaink a hevesi erdő öléről, hol jó levegőn, testüket edzve, önállóságot, életrevalóságot tanultak és sok-sok hasznos tapasztalattal meggazdagodva érkeztek haza az édes szülői házba. Elnézem a kis csapatot és feldobog a szivem, láttára a magyar jövőnek, a serdülő utódoknak, a kikre az a súlyos feladat vár, hogy jóvátegyék azt, amit apáik elrontottak, visszanyerjék azt, amit elődeik elvesztettek és a szomorú megpróbáltatások után újra dicsőségre vezessék ezt a lesújtott, meggyötört nemzetet. Elnézem a fiukat, amint arczukra pirosságot festett az üde szabad levegő, amint megfeszíti izmaikat az ifjúság ereje és rugalmassá teszi katonás lépéseiket a lelkesedés buzgalma. Milyen szépek, milyen kedvesek, milyen vidámak és reményt keltőek I Ügyes formaruhájuk milyen csinosan simul ifjú, karcsú testükre... Ez az igazi magyar, nemzeti hadsereg, a jövő hadseregei Mégis, miért olyan idegenszerüek ? Mintha valami amerikai mozikép cowboy csapata sürögne körülöttünk. Fejükön a jellegzetes, állszijjas nemezkalap, nyakukban a szabályosan felkötött színes kendő. Magyar cserkészfiuk ezek? Hát mért bujtatják őket a nemzetközi cserkészuniformisba, amely se nem szép, se nem célszerű ? Erre keresem a választ elmémben hasztalanul. Már régen motoszkál bennem ez a gondolat, végre egyszer kifejezésre kell, hogy jusson, ha még olyan népszerűtlen is. Ne vegyék rossz néven a magyar cserkészet tiszteletreméltó és érdemes vezérei, de úgy látszik, i ez a cserkész uniformis a magyar ember külföldi i utánzásának a szüleménye. Annak a megrögzött t magyar szokásnak, mely bírálat nélkül bámulja azt, \ ami idegen és nagy hódolatában szolgailag utánozza. L Megismertük a cserkészet nagyszerű intézményét, I bölcsen és okosan átvettük és utánozzuk, átlátván i annak nagyszerű nemzetnevelő hatását, sőt a magunk l porbasujtott helyzetében megtöltöttük a derék intéz- i ményt nemzeti gondolattal és ezzel olyan jelentő- 3 ségre emeltük, amelyet tisztelettel kell elismerni í minden igaz hazafinak. De mi szükség volt rá, hogy 3 egyúttal a nemzetközi jelleget mímelve, majmoljuk s az amerikai őserdők csikósainak, ott bizonyára czélszerü, de nálunk semmi értelemmel nem bíró ruházatát ? Ne öltöztessük cserkészfiainkat Zrínyi Miklósoknak, nem tartozik a dolog lényegére az sem, hogy hogy vitézkötéses huszárdolmányban verejtékezzenek. Legyen a formaruhájuk egyszerű, praktikus és ami szintén nagyon fontos, lehetőleg olcsó. A térdnadrág, a színes ing ezekből a szempontokból kifogástalan. De vájjon az ép magyar Ízlésnek tetszik-e az ame- rikás tótkalap, amelyben forró nyárban izzasztjuk a ruhájukra büszke ifjakat? Ez lenne a legalkalmatosabb viselet akkor, amikor ezrével hódolnak meg az emberek az egészségesnek bizonyult hajdonfővel járás elméletének ? Mért nem szoktatjuk erre alkalmas időben a cserkészfiukat? Amikor pedig föveg kell, mért nem adnak a fejükre valami könnyű, kellemes és valamennyire a magyar ízlésnek megfelelő fejrevalót. Az idei nyár egyik legforróbb napján ünnepély volt Rákosszentmihályon és a zsúfolt teremben a kis cserkészek is felsorakoztak. Elnéztem órák hosszat, j mint pereg le a verejték a kalapjok alól, de a szabály az, hogy kalapban kellett diszőrségként államok, ott • szenvedtek hát hősiesen. A gyötrésnek ez a módja aligha tartozik a czélirányos testedzés és ápolás okos I rendszeréhez, sőt meg lehetne koczkáztatni azt az | állítást, hogy ez a kellemetlen és dísztelen cserkészkalap nem egyéb, mint a régi világból ránkmaradt, jó, öreg, magyar — vaskalap. Azzal a nyakbakötött kendővel is nehéz kibékülni. Nem a franczia apacsok kendőjének a lekopott divatmásolata ez a nyakra akasztott micsoda, mint ahogy divatot majmoló ficsuraink és ifjú dámácskáink is annyira felkapták más alakban a viselését ? Van-e ' olyan doktor, aki azt ne prédikálná, hogy a bekötött, melegen tartott, elkényesitett torok a legnagyobb veszedelem ? A nyak legyen szabadon, edződjék meg, • s nincs mandula-, meg torokgyuladás, nincs meg- , hülés. A józanul öltözködő asszonyaink télen is meztelen nyakkal járnak s a galléros, nyakkendős férfiak vaczogva irigylik az edzettségüket. Tépjék le azt az utálatos keszkenőt a cserkészfiuk nyakáról, s ha egyébként szükséges nekik ez a ruhadarab, hordják : zsebükben, az övükben, a derekukon, de a nyakukba csak akkor kössék, ha fújja a szél a hódarát. Kicsi dolgoknak látszanak ezek, pedig igen fontosak és jelentőségesek. A cserkészet értékét és jelentőségét becsüljük meg, ha foglalkozunk vele s azt óhajtjuk, hogy ezt a kitűnő czéllal meghonosított, Lapunk mai száma S oldal.
