Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-15 / 3. szám
6. oldal. RÁKOS VIDÄKE 3 szám Magyar Szilveszter 1863-ban. Irta: Balázsovich Zoltán. (Folytatás.) (2) Lajos (karosszék mögül előre hajolva); Édes nagyanyám ! Mihály (hogy véget vessen az érzelgésnek, átmegy Marczihoz); Ej Marczi, öreg bajtárs, mit pislogsz ott, mint a csuka, — nem tudod, hogy bziiveszter éje van. Kiürült a kancsó, merítsd meg. Nem tanácsos manapság a magyarnak gondolkozni, tépeiódni, ha vitadni akar. (Ilonka Mihály nelyére ül, átö éli a nagyasszonyt. Elek leül hátsó asztal mehé Mihály helyére.) Marczi: Hozok nagy jó uram, hozok. De akkor se lesz máskép, mert úgy van az megírva, hogy még akkor is csak sírva vigad a magyar. (El.) Mihályi Te meg, fiú, olvasd már végig azt a fejezetet. Repül az idő s tz a szép este is véget ér a tünö esztendővel. Hejh, fiuk, mikor én olyan fiatal voltam, mint ti most, gyerekek, micsoda Szilveszter-estéket ültünk! Czigány húzta* csárdást roptunk ... (Lajos felesége lábai elé ül a könyvvel.) Marczi (jón a borral): Kislányodtól csókot loptunk. Mihály. Ha Íja kend, de megered a nyelve ... Marczi: Megkövetem ássan, tisztesség ne essék, de a mi igaz, az csak igaz. A tekintetes ifiur értett hozzá derekasan. Hetedik varmegyében hire vót, ha kirúgott a hámból, pedig ritkán maradt meg benne békességgel, a lányoknak meg úgy tudta tenni a szépet, hogy ... Mihály: Jó, jó, cimbora, csak most már elég a szóból. Volt ahogy volt. Elmúlt. Nem rajtam múlt. Én még ma is tudnám. (Marczi a táiczára rakott poharakat tölti. A többiek kezében lévő poharakba is tölt.) Nagyasszony: Csak lassan fiamuram. Nem vágtat már a fakó olyan tüzesen. Halljuk hát, mit mond az az írás? Ilonka: Igen, igen, halljuk. Lajos (fejét felesége ölébe hajtja, majd olvas): „A tatárjárás után nem maradt magyar a kipusztitott falvakban, nem maradt szemernyi gabona a hombárokban; holt tetemek és elhullott állatok boriták a felperzselt mezőket és mégis szüieték utána Róbert Károly, Nagy Lajos, igazságos Mátyás és magyar lobogó lengett diadalmasan az Adriától az Északi tengerig!I“ ... Mihály: Ó, boldog idők, soha vissza nem térő boldog, nagy idők I (Leül bal kis asztal mellé, poharát maga elé teszí. Elek melléje ül, poharával együtt csöndben kcczintanak.) Lajos (olvas). „Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! Megásád sírját a nemrég még dicsősége teljében fényeskedö magyar nemzetnek. Török és osztrák századokig tépték, taposták a magyart, mégis született a századok során egy Széchenyi, egy Kossuth. .. Megrázta magát a nemzet és megvívhatta minden idők legdicsőségesebb szabadságharczát... Mihály: Hadd abba, fiam. Ami ezutáp jött, az emészti el a mi szomorú, vigasztalan életünket. Nagyasszony: Sírba tették a nemzetet. • Elek: Világgá széledtek a magyarok elei, (hévvel), s akik itt lappanganak, azok is elnémultak. Minaly (lemondással): Egymással czivakodnak és pártok versengése emészti az erőt, ami még a nemzetben szunnyad. Nagyasszony (lemondással); Nincs igaz nagy ember. Nincs vezér. » Marczi (lesújtva): Kossuth apánk hontalanná lett... Ilonka: Petcfi elvérzett a csatasikon. Elek (tehetetlen elkeseredéssel): Nincs ki éleszsze a lelkek tüzét. Miháty: Nincs, aki egységet teremtene, hogy belőle erőt faka8zszon. Lajos (tehetetlen dühhel): Oláh bocskor Erdély bérczein. Elek (tokozott dühhel): A Kárpátok lejtőin cseh horda özönlik a magyarok földjére. Mihály (fájdalommal): Bácska rónáin szerbek járják a kólót. • • * Nagyasszony (siránkozva): Árpád országában osztrák lett az ur és elnyomott zsellér a magyar. Mihály (teljes meglörtséggel): És nincs mód és nincs remény, hogy bilincseitől valaha megszabaduljon... Hejh Világos, Világos !... Márta (másra terelve): Édes bátyám, miért csüggednek ennyire Szilveszter éjszakáján, így köszöntik az uj évet? Mihály : A tizennegyedik már azóta .. . Tizenhárom újév ... tizenhárom hiú remény ... Elek: Néhány perc múlva itt a tizennegyedik. Mindjárt éjfél s itt az uj esztendő megint... Lajos (felkel, Mihályhoz. Elek széke mellett középen megáll): És Dani bátyám még sem jő, holott megígérte, hogy tizenkettő előtt hazajön 8 velünk köszönti az uj év hajnalát. Ilonka: A városba ment, ugy-e Lajos ? Lajos: Pestre, igen. Elek: Gyakorta látni őt a magyar hazafiak között Mihály (Elekhez): Mióta elvonultunk itt, Elek fiam, csendes kis otthonunkba, hogy távol a főváros idegen zajától, békén éljünk fájdalmunknak, gyászolva elveszett hazánkat és szeretteinket, Dani öcsém „képviseli családunkban egyedül a jövőbe vetett bizodalmát. Őt nem tudta megtörni se Bach, se Schmerling, se Haynau; rendületlenül hisz ma is a csudában, mely megválthatna szenvedéseinktől. Ő még tud küzdeni bizodalommal a csüggeúés ellen, mely rajtunk úrrá lett. Lajos: Ő hagyta me«, hogy még ma felolvassam ezt a fejezetet, mely a magyar történelem tanulságaiból bizonyítja, hogy a legnagyobb bajban a legközelebb a segítség és a leghalálosabb pusztulás nyomán - mindig uj élet kél, uj fény, uj dicsőség, az elveszettnél ragyogóbb jövendő. Mihily: Oh, ha még egyszer úgy lehetne ... Márta: A nagyasszony elszenderedett. Elek: Elszokott szegény a virrasztástól, elnyomta az álom. Lajos: Fel kellene ébreszteni, de úgy, hogy észre ne vegye, hogy láttuk, hogy aludt. Ilonka (Lajos mellé megy): Daloljunk egyet. Mihály: Marczi, a hegedűm! Marczi: (Odaadja.) (Csokonai „Remény” czimü dalát Mihály játs^a, ismétlést szereplők éneklik. Zenéjét szerzetté Lavotta.) Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek lat szó csalfa vak remény, Kit teremt magának a vak, a boldogtalan, S mint védangyalának bókol untalan, Csalfa szájjal mit kecsegtetsz, mért nevetsz felém, Kétes kedvet mért csepegtetsz még most is belém? Csak maradj magadnak, biztatóm valál, Hittem szép szavadnak, mégis megcsalál. (Folyt, köv.) HIVATALOS RÉSZ. 12023/1921. Hirdetmény. Az 1921. évi házadó kivetési lajstrom közszemlére tétetett ki a községháza adóügyi irodájában (8. sz. szoba), hol megtekinthető 1922. évi január 9-től 16-ig. Rákosszentmihály, 1922 jan. 3. Rónay s. k. jegyző. Hirdetmény* Ismételten felhívjuk mindazon Rákosszentmihály község területén lakó 1900 és 1901. évi tzületésü férfi lakosokat, kik ezidőszerint tényleges katonai szolgálatot nem teljesítenek, f hó 15-től 22-éig déli 11 óráig a községi elöljáróságnál I-ső emelet 2. számú szobában lajstromozás végett feltétlenül jelenjenek meg Akik a nemzeti hadseregben tényleges katonai szolgálatot war teljesítettek, szintén tartoznak jelentkezni. Rákosszentmihály, 1922 január 12. Községi elöljáróság. Hirdetmény. Az 1921. évi 20%-os kincstári haszonrészesedési kivetési lajstrom közszemlére tétetett ki a községháza adóügyi osztály 8. sz. szobájában. Megtekinthető január 16-tól 23-ig. Rákosszentmihály, 1922 jan. 11-én Rónay jegyző. * Hirdetmény. Az 1922., évi föld- és házbirtoknak általános jövedelmi pótadójából levonandó kamat és életjáradék tartozásáról szóló vallomási iveket január hó végéig adják be a községháza adóügyi osztályába. Vallomási iv ugyanott kapható. Rákosszentmihály, 1922 jan. 11-én. Rónay jegyző.
