Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1922-07-16 / 29. szám

XXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, Julius 16. 29. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 240.— K Fél évre: . . 120.— „ Negyedévre: 60.— „ Egyes szám ára 5 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A villamos vasút uj tarifája. Az általános drágulás nyomán előrelátható volt, a .Rákos Vidéke“ olvasói pedig annál inkább tudták, hogy a villamosunk tarifáját újból felemelik. Már két hete jelentettük, hogy a tarifaemelés dolgát a vasut- igazgatóság felterjesztette jóváhagyás czéljából a kereskedelmi miniszterhez. Az emelés mégis meg­lepett és megdöbbentett mindenkit, részben azért, mert várakozáson felül kiadós lett, főként azonban a mód miatt, ahogy azt ezúttal életbeléptették. Eddig ugyanis mindig úgy történt ez a kel­lemetlen és méltán népszerűtlen művelet, hogy a felemelt díjszabás életbeléptetésének megszabták a határnapját és arról eleve értesítették a közönséget. Ezúttal azonban a vasúttársaságnak igen sürgős volt a dolog: telefonon kapták meg a közlést, hogy a jóváhagyás megérkezett és attól a percztől fogva drágábban árulták a jegyeket. Aki reggel váltott bérr letjegyet, még a régi áron kapta, délutánra azonban úgy megdrágult, mint a bécsi portéka csomagolás közben. Ugyanarra a vonatra egyik utas még 20 koronáért vehetett jegyet, a mögötte következőknek pedig már 30 koronát kellett fizetniük. Az izgalomnak, mely a viteldíjemeléssel termé­szetszerűen jár, ez a szokatlan eljárás uj táplálékot adott s bizony napokon át nem csekély ingerültség­ben tartotta elkeseredett közönségünket. Mert — elmondjuk- e talán tizedszer s huszadszor is — na­gyobb igazságtalanság és méltatlanság nincs annál, mint, hogy a mi közönségünknek fojtogató drágán kell az utazás bérét megfizetni. Olyan adó ez rajtunk, amely a húsúnkba vág és a vérünket szívja és nyo­morúságunkat elviselhetetlenné teszi. A mi közönségünk jövedelmének fokozódása egyáltalában nem tart lépést a terheink gyarapodá­sával. Az arány mind-mind nagyobb és igazságta­lanabb lesz. Az utazás pedig nekünk nem fényűzés, nem kedvtelés és nem szórakozás. Ha drága a szivar, kevesebbet szívok, vagy, ha úgy sem győzöm le­mondok a dohányzásról, férfiembernek egyik leg­nagyobb gyönyörűségéről és megrögzött szokásáról. Ha drága a sör, nem iszom; iszom vizet. Ha drága a hús, nem eszem, csak olykor, de kenyér legyen, j amit megvehessek és legyen valami étel, amit meg • tudok fizetni és vigyenek el naponta, hogy dolgoz­hassam és a rávaló nyomorúságos filléreket legalább megkereshessem. _______ Eb ben védelem kell, támogatás, segítség, nem az, hogy odalökjenek a sorsunknak. A vasutválla- lattól józan ésszel nem követelheti senki. Az nem jótékony intézet, az szintén érzi a maga súlyos ter­heit, de még ha túlzott követelésekkel állana is elő, — haszonszerzésre alakult részvénytársaság létére, bo­lond lenne, ha nem tenné, amikor teheti. Ugyanis ezerszer is meg kell gondolni, hogy a vasúti díjszabás árát csakis felsőbb jóváhagyással lehet megváltoztatni. A minden bejelentés és kopog­tatás nélkül ránktört legújabb emelés váratlan életbe­léptetésekor is nyilvánságosan kiírták, hogy ezt a tarifát a kereskedelmi miniszter 76273/922. VIII. sz. rendeletével jóváhagyta. Ezért aztán nincs mért perbe szánnunk tovább a vállalattal. Sőt nem akarhatunk perlekedni a kereskedelmi kormánnyal sem, hiszen bizonyos, hogy a drágulás végighullámzik minden vonalon és nem hagyhatja érintetlenül a vasúti díj­szabást sem. Veszendő lelkek vagyunk. Szerencsétlen időre születtünk. Egy nagy tragédiát élünk át s körülbelül a vizbefuldoklóéhoz hasonló a vergődésünk. Tudjuk kötelességünket és viseljük keresztünket. Csak azt ne kívánják tőlünk, hogy a többi honfitársainknál méltatlanul nagyobb legyen a keresztünk épen ne­künk és a hazafias önmegtagadásban nagyobb hősök­nek kelljen lennünk a nemzet többi fiainál. Már pedig a magyar középosztálynak ez most a külön­leges sorsa és abban is megkülönböztetett hely jut azoknak a családoknak, akiknek nincs egyéb bűnük, mint az, hogy a jó levegő, a csendes kis hajlék, a gyermekek s miegymás kedvéért a főváros környékén telepedtek le. Ez a sérelmes ránk nézve minden ilyen drágí­tásban és az a mi végzetes szerencsétlenségünk, hogy senki sem törődik velünk és védelemre nem méltat senki, soha. ............ Az uj villamos vasúti tarifa adataiból megemlít­jük, hogy ezentúl Budapestről Rákosszentmihályra II. oszt. 30 korona, oda-vissza 55 és 42 korona a jegy ára. Rendes bérlet II. oszt 780. III. oszt. 590 korona. Közalkalmazottnak 250 és 160 korona. Ta­nuló havibérlet 60 korona. Munkás hetibérletjegy 100 korona. Mátyásföldre ugyanennyi. Budapestről Güdöllőre egy menet 76 és 60 korona, tértijegy 135 és 110 korona Bérlet 1320 és 990 korona. Közalkalmazott 470 és 300 korona. ' Tanuló 80 korona, Munkás hetijegy 160 korona. Lapunk mai száma 8 oldal. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom