Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-02 / 27. szám
LJ XXII . évfolyam. Rákosszentmihály, 1922» vasárnap, julíus 2. 27. szóm RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÖLET ÉS TESTÖLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 240.— K Fél évre: . . 120.— „ Negyedévre: 60.— „ Egyes szám ára 5 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Évzárás. A szorgos és czéltudatos nemzeti és kulturális irmunkéval eltelt iskolai esztendőt Péter és Pál ünnepén gyönyörű ünnepséggel rekesztették be iskoláink. Nem as csak egy helyen, hanem különböző iskoláinkban orolt ilyen ünnepély; czélja ugyanegy valamennyinek, oflogy tanúságot tegyen ifjúságunk kitűnő neveléséről, löőkent arról a törhetetlen hazafias szellemről, mely »manapság minden iskolai nevelésnek legfőbb és jsegfontosabb feladata. Mert ma nem csak az ismere- Iseket kell az iskolának terjesztenie, hanem czél- »uudatos nemzeti irányban kell a magyar jövő számára sievelni az uj nemzedéket. Szóban, dalban, tudományban, játékban, sportban ennek az iránynak kell »diadalmasan kidomborodnia. A csütörtöki ünnepnapon lefolyt három iskolai ninnepély fényes diadal ünnepe volt a magyar nevelés gigyének és igaz dicsősége iskoláinknak. Ezúttal is siebizonyitottak, hogy ismerik kötelességüket és lelkes ixzeretettel teljesítették nem csak azt, hanem annál ookkalta többet. Ép testben, ép lelket, még pedig i(örhetetlen, lángoló magyar lelkeket nevelnek és a [éájuk bizott ifjúságba igaz magyar szivük lelkesedését as választékos tudásukat sikeresen beleoltva — formálják a kezükre bizott nemes anyagot. Szivet-lelket gyönyörködtető látványosság volt xz a három iskolai ünnepély, melynek jelentősége a imái időkben messze túlnő az iskola falain, mert a jmagyar jövő kérdésével forr egybe elválaszthatatlanul. Te Deummal kezdődött a nap templomunkéban, hol iskolánk népe megtöltött minden helyet. A polgári fiúiskola ünnepélye nagyobb kö- löönséget érdemelt volna, de a délelőtti alkalmatlan üüő sokakat visszatartott. A szép és lélekemelő ünnepélyről kellő fogalmat ,bd, ha ide iktatjuk annak teljes műsorát 1 1. „Nemzeti Jeligénk.“ Éneklik a növendékek. 2. Arató dal. Irta: V£lyi Nagy Géza, szavalta: qiipos Sándor I. a) oszt. tanuló. 3. Virág és pillangó . .. Hej, de teszi . . . Éne- [Islték az I. a) oszt. növendékei. 4. Az uj határon. Irta: Vályi Nagy Géza, sza- llalta: Papp Sándor I. b) oszt tanuló. 5. Vígan foly a halászat. Énekelték az I. b) xszt. növendékei. 6. A munka népe. Irta: Reviczky Gyula, szaluba Finán Tamás II. oszt. tanuló. 7. A száműzött dala. Szittya vitézek. Énekelték a II. oszt. növendékek. Az énekkarokat Regős József igazgató vezette kitűnő szakértelemmel. Az ő érdeme a derék, fiatal intézet színvonala és kitűnő hazafias szelleme is. Az igazgató az ünnepély végén a következő igen szép beszedet intézte a hallgatósághoz: Igen tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Tanulóifjúság! Égy költői hasonlattal kezdem évzáró beszédemet... „Csendes országút az élet és mi rajta vándorok“ — mondja a költő. Minthogy minden hasonlat, mint mondják, sántít, tehát ez sem födi a tiszta valóságot; de képletesen véve a mondást, igaznak fogadhatjuk el. Igen, vándorok vagyunk mi mindannyian, csak az utaink nem egyenlők, csak a pályánk különböző. Az egyiket szivárványos szépségek és délibábos tündérképek hívogatják, ellenben a másik könnyben sirró szemeivel csak beborult eget lát, fáradt lábaival minduntalan csetlik-botlik az elet göröngyös útján s a tövisszurások gyakran véresre sebzik. Az előbbi a széles ut, az utóbbi keskeny, melyről az evangélium is beszél. Ez utóbbi, ami utunk is; ezt választottuk, mert ennek az egén ragyog a „Stella Maris“ a reménységnek csillaga s ennek az útnak a határán világit a szent kereszt! Az ut mellett mértföldjelzők vannak. Minden esztendő végével egy ilyen útjelzőhöz érünk és bizonyos számú év elmúltával eljutunk az ut határához, a végállomásra: a kikötőbe. Itt aztán számon kérik tőlünk sáfárkodásunkat. Ez lesz az igazi beszámoló ! Fiuk! Ti Isten után minden jót szülőiteknek köszönhettek. Tőlük nyertétek az életet, az ő gondoskodásuk biztosítja jelen és jövő boldogulástokat: azért tehát szülőiteknek mindenek fölött szeretettel, hálával és engedelmességei tartoztok. A szülők pedig, kiknek Isten teremtő munkájából egy parányi rész jutott, ne feledjék egy pillanatra se, hogy a gyermeki lélek egy szikra Istentől, melyért mindenkor felelősek. Mi hivatásos védői vagyunk e szikrának: a léleknek, melynek tisztaságát megóvni iparkodunk minden homálytól, minden árnyéktól. Mi a szellem köszörűsei is vagyunk, kik a tudomány különböző köszörű köveivel, módszereivel igyekszünk minden jó gondolatot, minden szép szót és nemes tettet maradandóvá, állandóvá tenni. Lapunk mai száma 8 oldal*
