Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-06-25 / 26. szám
Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, Junius 25. 26. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS rAkosszentmihályi és rAkosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 240.— K Fél évre: . . 120.— „ Negyedévre: 60.— „ Egyes szám ára 5 korona. Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. Használ-e a szép szó? A Rákosszenímihályi önkéntes ttizoltótestület parancsnoksága kérte fel a Rákos Vidéke szerkesztőségét, hogy Rákosszentmihály közönsége előtt még egyszer és teljes nyomatékkai tegye szóvá a testület ügyét. Jól meg kell érteni, nem a derék és mindig 1 áldozatrakész közönségünk újabb zaklatásáról van 2 szó. Sőt éppen ezt akarják messze elkerülni. Éz a 1 közönség az újjáéledt tűzoltóságunkkal szemben is i megtette a kötelességét. Elhalmozta adományaival a í testületet, felkarolta a fényes sikerű tüzoltónapot. I Szeretetét, veleérzését ismételten kimutatta. Talpra is ü állt a fiatal csapat, sőt akadt, mint tudjuk, nemeslelkü, i bőkezű támogatója is, melynek pompás felszerelését £ köszönheti. Működő tagjai lelkesedéssel, odaadással 3 dolgoznak érette és ritka szép sikereket értek el 3 csudásan rövid idő alatt. Mindez rendén van, s nincs benne semmi hiba. \ A baj csak ott van, hogy a tüzoltótestület fentartása, mint i minden élő, működő szervezeté, állandó és folytonos ií táplálással lehetséges csupán. A táplálék, amit a testület fc állandóan megemészt, pénz, pénz és pénz. Úgy kell rí neki, mint az emberi szervezetnek a mindennapi rf kenyér. Pénz nélkül meg nem élhet, közhasznú és n nélkülözhetetlen üzemét fenntartani nem lehet. A tűzoltóságnak kétféle tagjai vannak: mükö- b dők, akik idejüket, erejüket, munkájukat áldozzák fi fel és állandóan testi épségüket koczkáztatják érette-----és pártoló tagok, akik néhány korona évi tag8 sági dij lerovásával támogatják az intézményt. Ezek- d bői a szerény tagsági dijakból és az adományokból )1 kellene a ttizoltótestületet föntartani. Itt azonban n némi bajok jelentkeznek, még pedig súlyos és ko- n moly bajok. Ugyanis a közönség, mely szívesen it támogat esetenként minden jó czélt, annál inkább a li tűzoltóságot, s önként ad, amennyit csak tud, ugy- il látszik unja az egyesületesdit, irtózik a kötelezettsé- iggektől, bármilyen csekélység legyen is ma, hiszen ül- b dözi adó, drágaság, nyomorúság, s minden, borzad a >3Íkötelékektől, a köteles fizetésektől és igy, — fájdalom----igen csekély számban jelentkeztek a pártoló st tagok. Ez a pénzforrás tehát igen-igen sekélyes, juugyannyira, hogy abból megélni valóban lehetetlen. A másik pénzforrás, az örökös koldulás, a közönségnek szüntelen zaklatása adományokért a tüz- Icpltóknak nincsen Ínyére. Önérzetük, saját maguk önfeláldozó készsége szeges ellentétben állana ennek a rendszernek a fentartásával. így hát ezen az utón sem juthatunk előre. A község maga, mint pártfogó, nem volt szűkkeblű a testülettel szemben, — legutóbb is a nyári lakások révén befolyó hatósági jövedelemből engedett át tekintélyes részt a tűzoltóságnak, — ámde még ez is édeskevés. Ha sok lenne, sem volna elég, azonban már is úgy áll a dolog, hogy az kezd kiderülni, hogy ez a jövedelem szintén igen sovány kenyér lészen. A nyári lakásokról, ime, eddigelé az mutatkozik, hogy igen csekély számban leledzenek községünkben. Talán negyven nyári lakást jelentettek be a községházán, ami csekély kis jövedelmet jelent. Bizonyára lesz még több is, — az iskolai év befejezése után különösen, — de hát mindez csekélység ahhoz, ami a tüzoltótestület fentartására szükséges. Az, hogy község költségvetését újabb adóteherrel sújt nem óhajtandó törekvés. Ettől a módtól óvakodni kell mindenképen. Miből éljen tehát tűzoltóságunk, holott pedig élnie kell, annyi bizonyos. A felelet rövid és egyszerű: kinek van leginkább szüksége a tűzoltóságra s kik látják működésének legnagyobb hasznát ? A helybeli háztulajdonosok; nekik van rá szükségük mindenekfelett. Kiknek a kötelessége tehát a testület fentartása elsősorban? A helybeli háztulajdonosoké. Rajtuk tehát a sor, hogy a tüzoltótestület fen- tartását elsősorban magukra vállalják. Nem kell ettől sem megijedni: nevetségesen csekélység, amit tőlük kérnek. Adjon minden háztulajdonos 50 koronát évente a tűzoltóságnak. Ez évi 50,000 korona jövedelem, s elég arra, hogy az intézményt nagyobb nehézség nélkül fenn lehessen tartani. Sok-e manapság erre a czélra, egy-egy háztulajdonos részéről 50 korona évenként? El lehet-e képzelni, hogy ezt az összeget meg ne fizesse minden háztulajdonos ? Most már, hogy idáig eljutottunk, a módokról kellene valamit beszélni. Tudniillik, úgy érzi a tűzoltóság is, s mindenki, akit illet, hogy sokkal, de sokkat emberségesebb volna, ha a háztulajdonosok ezt a csekélyke obulust a maguk jóakaratából lefizetnék s nem várnának arra, mig annak viselésére rákényszerítik őket. Mert igy is el lehet képzelni a dolgot. Ha a kéményseprés diját be lehet közadók módtára hajtani, talán lehetne törvényes formát találni erre is, akár szabályrendelet alkotása, akár egyéb czélravezető intézkedés révén. Akkor aztán Lapunk mai száma 8 oldal«
