Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-06-11 / 24. szám
24. szátri XXII évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, juníus 11. rákos vidéke í4asAa/UMi, közicí^íss^íAíi és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 240.— K Fél évre: . . 120.— „ Negyedévre: 60.— „ Egyes szám ára 5 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Választás után. A pestkörnyéki kerületben a választások eredménye az lett, hogy a lajstromos szavazás révén három szociáldemokratát, egy egységes Bethlen-párti és egy liberális ellenzéki képviselő nyerte az egymáshoz kapcsolt huszonhárom község mandátumát, így tehát: Miakifs Ferenc, Szabó Imre és Sdy Endre szociáldemokraták, Tamássy József dr. egységespárti és Fábián Béla dr. liberális ellenzéki az öt megválasztott képviselő. I i A szavazatok aránya a következő volt: Szociáldemokraták ................ 45829 Eg ységes párt...................... 10953 Li berális ellenzék ................ 7039 Ke resztény ellenzék............... 6369 < Ke resztény egység tábora ... 6133 Függetlenségi párt............... 2153 Ho nvédemi párt ............ 1433 Ne mzeti szocialista blokk_ 1423 A kerületben összesen 81.332 szavazatot fogadtak el, 28C0 szavazatot megsemmisítettek. Jóslásunk tehát, hogy a szociálisták lesznek a legerősebbek s kivülök a Bethlen-párté a vezeíőhely, teljes mértékben igazolódott. Az eredmény azonban mind e mellett nagy meglepetést kelteit, mert a szocialista szavazatok ekkora tömegére senki sem számított. A roppant szervezettség, az összetartás és 'a fegyelem azonban megmutatta mire képes. Ellenben a polgári pártok erejének szélforgá- csolódása újabb ékes példája az örökös széthúzás, gyűlölködés, versengés eredményének. jA kerület vezető körei előre látták ezt és ezért hangoztatták szüntelenül az összetartás és békés együttműködés szükségességét, azonban az örökös j békebontók mit sem adtak rájuk. Most is egymásra ■ acsarkodtak, egymást kisebbítették, egymást gúnyolták * szinte kéjes kedvteléssel. Hazafias működésűknek I megvan ime, a méltó jutalma. A négy kerületből egyesített pestvidéki lajstromos kerületnek régi képviselői: Budavári László, Taszier Béla, Ólán Dániel és Milosevics János valamennyien kimaradtak a nemzetgyűlésből. Az apró pártoknak I nem jutott egyetlen mandátum sem. Három párt már a jelölések során elesett, öt pedig a választáson szenvedett végleges vereséget. Legfontosabb eredménye a választásnak, hogy Tamássy Jó séf dr., a pestkörnyéki közellátási kormánybiztos bejutott a nemzetgyűlésbe, mely személyében kiválóan értékes tagot nyer, a vármegye, a járás és a Rákos vidéke pedig hathatós, jóakaratu és kellőképpen tájékozott szószólót és pártfogót. Ezt az örvendetes sikert csak az keseríti meg kissé, hogy Staub Elemér ny. h. államtitkárnak viszont már nem jutóit mandátum. Helyette a polgári választóközönség széthúzása segítségével a harmadik szociáldemokrata jelölt lett képviselő. Holott pedig ennek a férfiúnak mindenképen ott lenne a helye a parlamemben, ahol világos fejű, szeplőtlenül hazafias és puritán jellemű, intelligens emberekre van leginkább szükség. De nem tekintve se politikát, se Staub Elemér egyéni kvalitásait, a józan és megengedett önzés szempontjából is súlyos vesztesége egész környékünknek, hogy az ő szavának súlyát a képviselői mandátum nem sokszorozhatja meg. Végre egyszer lett volna képviselőnk, aki a vérünkből való vér, aki itt nőtt fel, itt él közöttünk, együtt érez, együtt szenved, együtt boszankodik velünk mindenben, a mi sorsunk osztályosa; törekvéseink, vágyaink, érdekeink közösek; gondolkozásunk egyenlő: mekkorra előny lett volna erre a vidékre nézve, ha ezt az embert odaemeli, ahol érettünk eredményesen cselekedni képes lehetett volna? Tékozlók vagyunk; elszalaszt- juk a legjobb alkalmat, elszórjuk a legerősebb fegyvert. Vessen magára, aki ezt elfogultságból, engesztelhetetlen gyűlölködésből önző osztály-, párt- vagy egyéni érdekekből előmozdította. Vessen magára, igy akarták-e, Staub Elemér vagy egy szociáldemokratával több képviselő ? Érdemes volt ezért pártosdit játszani és magunkat gyengíteni.? De hiszen nem is szabad igy beszélni. Illik-e a magunk veszteségén keseregni, — illik-e, habár helyi közérdekből is — felhánytogatní a bűnt, hogy egymást gyengítettük esztelenül és lelkiismeretlenül, holott ez a szegény nemzet esztendők hosszú sora óta egyebet sem müvei, mint, hogy éppen önmagát gyengíti ? Lapunk mai 8
