Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-08 / 2. szám

6 oldal.

EÄKOS gfilDEKB

2 szám

Mesesi N 100, Giusztin József 100, Tauter N. 40, Nonn János József 100. Kreszán József 100, Andrássi N. 50, Szabó József 50, Reiszer József 10 korona, összesen 1555 korona Az adományokért hálás köszönetét mond a Hadröá helybeli vezetősége.

Adományok. Bodánszky Tivadar lakostársunk Szabó József építőmester utján 100 koronát adományozott a plébánia alapja javára, — Mojzsik Gusztáv lakostársunk pedig ugyancsak 100 koronát juttatott erre a czélra, mint a ,'árga csikó“ előadása alkalmával tett fellilfizetést. — Isten fizesse meg!

Kocsi a villamos alatt. Hétfőn este a szinházi vonat utasai nem találták a csatlakozó rákosszentmihályi vonatot a Nagyitcze állomáson. Jó ideig várakoztak reá hiába, mignem kiderült, hogy a H. vonat, melynek fogadásukra meg kellett volna érkeznie, a Toros-utczánál elakadt. Egy „öcsit ütött el, mely vigyázatlanul elébe hajtott. Hosszú időbe telt mig rendőrt kerithettek, aki a balesetről jegyzőkönyvet vehetett fel. Ezalatt a Nagy itczénél az éjjeli utasok egyre csak vártak; a nagy sárban senki se akart gyalogszerrel útnak eredni. Végre is az állomás főnöksége segítő motort kért Czinkotáról telefonon. Az utasok majdnem órai késedelemmel igy jutottak végre haza Szentmihályra.

Nem kell a szomszédba menni. Szép, művészi képeslevelezőlapokért, finom levél papirosokért, Írószerekért, kalendáriumért nem kell a szomszédba menni. Olcsóbban megkapjuk idehaza az özv. Huszlicskáné Szentkorona-utczai üzletében, melyet napról-napra jobban felkarol közönségünk. Helyes üzleti érzék és szolid megbízhatóság igy virágoztat fel egy vállalatot.

Anyakönyvi hírek. Rákossszentmihályon 1921. deczem- ber havában születtek: Andrej József Miklós, Dóra Gyula, Lusták Te>éz, Ellenbacher Borbála, Dániel Lajos Antal, Götz Imre Henrik, DaMczi Jolán, Nándory Klára Ilona, Netting Magda, Szekeres Teréz és Sztojanovits Irén. - Elhaltak: Henyey Kálmán, özv. btádler Pálné sz. Wagner Mária, Hlavsza Károlyné sz. Spacsek Jozefin, Korbai Istvánné sz. Boldizsár Erzsébet, Verbőczy Anna, özv. Csengery Jánosné sz. Kecske- methy Erzsébet, Zsebeházy Erzsébet. Székely István és Kovács Erzsébet. - Házasságot kötöttek: Ódor Pál és Molnár Borbála, Klier Antal btrencz és Garai Gizella Anna Emilia, Orbán Mihály és Remete Anna, Domokos Árpád Lajos és Búza Gizella, Weigert Lajos és Raffay Rozália.

KAlmRfßStfi Ha szép és tartós szinü festett ruhá ___________ óhajt, bármely divaiszinben is, úgy

vegytisztító bizalommal PAPP GYULA ion”*:;

J szőrme-, bőr-, vegyiruha-, csipke

és függöny tisztító-intézetéhez. Gallér, kezelő, férfiing tükörfénnyel. Rákosszentmihály, József-utcza 44. Régi fürdővel szemben. Fiók vállalat Netling-féle üzletben Rakosl-ut és Korvin-utcza sarok.

flipen hcuúcórlóc Cacaó, kávé, valódi Franck, UlüoU Ut/Vctod' idő. Rjzs? búzaliszt, likőrök, rumok, borok hüvelyesek, háztartási czikkek. Száraz szin- szappan, la 25 korona. Amerikai tisztitott petroleum a legolcsóbb ár- \\7pi cincii Rakosl-ut és o ban kaphatók ** ciOA.iiq.1 R&kcczi-ut sarok.

UAGYAR C0NFEKTI0 Jf iÜVEK R. T.

Ezelőtt: l

INGÁR LIPÓT BUDAPEST,

MY., KOSSUTH LAJOS-UTCZA 2.

Iskolai tzihkek, irászerek ban és kicsinyben a budapesti I j

áraknál is olcsóbban. Egyesületeknek s tantestületeknek j 20% os árengedmény, iskolai osztály megrendelést is ju- j lányos áron szállítok. Viszonteladóknak s nagyobb hiva- I tatoknak rendelést gyári áron eszközlök. özv. Huszlieska Jánosné, Szentkorona-utca 42. sz. \

»D

1

CSARNOK.

Magyar Szilveszter 1863-ban.

— Alkalmi játék. (Előadták a Rákosszentmihályi Nagykaszinóban 1921 dec. 31-én) Irta: Balázsovich Zoltán.

Személyek: A nagyasszony Mihály Dani

j fiai,

Lajos. Mihály fia, Ilonka felesége,

Etek, 1 i.ta, 1

Má-ta, j a nagya88zony unokái. Marczi, hajdú.

Történik 1863-ban egy pestkörnyéki pusztán.

(Nagyasszony karosszékben ül, lábánál Márta, másik oldalo- Lajos, Ilonka, balháttérben bontott asztal mellett Mihály p: pázva Elekkel borozgat - Marci kiszolgál, poharakatujra tölt^

Lajos (olvas): Vigasztalan sötétben élünk. Végig jártuk a megaiazás, a megpróbáltatás, a nyomorúság minden útját* százszor is megsiiattuk eltiport, meggyalázott, elveszett hazánkat. Elhulltak legjobbjaink, országunkat idegen hordák szállották meg . .. Nemzeti létünk rombadőlt és többé nem lelheti honját a hazában a magyar ... De mégis titkon él lelkűnkben a reménynek egy "biztató f sugara s egy hang azt suttogja keblünkben szüntelenül: nem, nem veszhet el örökre nemzetünk 1 ...

Elek (hevesen): Nem. Nem 1 Élni fog, élnie kell 1

Nagyasszony: Úgy úgy fiaim, csak higyjetek, bízzatok, lelkesedjetek, ti fiatalok vagytok, tiétek a jövő, az élet, a remény . . . csak a miénk, öregeké a vigasztalan fekete halál. Ugye szegény Mihály fiam?

Mihály (v gasztalva): Ne szólj igy, édesanyám. Na csüggedjünk, megérjük még mi is azt a csodaszép napot, amikor eíosziik a sötétség felettünk... Megharsan a trombitaszó és feitámadnak még agykor a magyar vitézek, ifjú daliák tolonganak a megtépett zászló alá.

Marczi (lelkesen): Ha még egyszer azt izeni, mindnyájunknak el ke 1 menni . . .

Elek (hevesen): Ott leszünk, ott leszünk 1

Nagyasszony: Csakhogy akkor már mi onnan felülről imádkozunk majd a magyar zászló diadaláért . . .

Mihály (feláll majd járkál hátul): Van még magyar ifjú, lesz még nemzedék, mely újra nagy embereket szül. Csak egyszer megszülessen az a nagy magyar, aki ismét kivezeti nemzetét a pu-ztulásból!

Elek (feláll, hátul középen Mihályhoz): Mindig megszületett még, 1(00 esztendő óta mindig megszületett, valahányszor porbahullott a vérző nemzet I

Nagyasszony: Óh, drága szép gyermekeim 1 Hát nem volt elég az uram, a fiam, a testvérem, — titeket is azért szült boldogtalan magyar anyátok, hogy véretek váltsa meg a haza szent szabadságát?

Mihály: Édes, jó anyám, a vértanú halála a megdicsőülése. Megszületése az örök élet dicsőségére. A szentek életét is haláluk napján ünnepeljük, nem a világraszületésük évfordulóján. E a magyar sors. (leül a nagyasszony balján.) A magyar anya, ma a dicsőséges halál örök életére nevel gyermeket s mindaddig nem születünk életre mi magyar emberek, mig hazánk újra fel nem támad. Addig a nagyszerű halál gyermekei vagyunk mindannyian.

Ilonka Istenem, milyen sötét szavak)

Lajos: És milyen igazak.

Nagyasszony: Ne taníts erre magyar asszonyt, ember I Mit nem adnánk oda, szivünk vérével együtt, hazánk, ha követeli tőlünk. Csak én már gyenge, öreg vagyok. Engem már az önzés vezet. Édes, szép fiam, én drága ártatlan unokáim I

Mihály: Anyám I (Kezét csókolja.)

honka (eléje borul): Nagyasszony I (Elek hátulról kezet csókol, majd Marta haját simogatja.)'

Nagyasszony: Gyertek ide a szivemre gyermekeim. Itt, ha közelemben vagytok, erősnek, fiatalnak érzem magam 8 gyászos boldogtalanságomban is olyan végtelenül boldog vagyok... (Folyt, köv.)