Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-08 / 2. szám
XXI! évfolyam. Rákosszentmihály. 1922. vasárnap, január 8. 2. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖ£fGAZGATÁ?l ÉS KÖZG/tZO/ISÁGl HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIOÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal Rákosszentmihály Szentkorona-ntca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész evre 160.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— w Egyes szám ára 4 korona. Olrdeténekol felvesz a kiadóhivatal. Jegyzetek egy kis hir nyomán. Szerényke kis hir jelent meg az utóbbi hetekben többszörösen megismételve a „Rákos Vidéke“ hasáhjain. Az derűi ki belőle, hogy a Rákosszentmihályi Nagykaszinó, ennek az intelligens községnek vezető társadalmi egyesülete nem tudja a könyvtárát rendeztetni, mert számos olyan tagja akad, aki az olvasásra kölcsönvett könyveket hosszú hónapok óta nem szolgáltatja vissza, bárha a kaszinó vezetősége erre a hivatalos lapjuk utján és egyéb módon ismételten felszólította és bárha a késedelmeskedők mindannyian jól tudják, hogy a könyvet csak záros határidőig szabad maguknál tar- taniok, szabálytalan eljárásuk pedig egész sereg embert foszt meg attól, hogy a miattuk még mindig zárva tartott könyvtárt használhassák és lelkűk épülésére és szórakozásukra az abban felhalmozott szellemi kincseket élvezhessék. Jó alkalom ez az eset arra, hogy néhány őszinte szó essék a magyar társadalomnak egy idült lelkibeíeg- ségéről, jobban mondva erkölcsi nyavalyájáról, amely annyi embernek okoz sürü bosszúságot, kárt, kellemetlenséget és keserűséget Mert nem az az érdekes, hogy a kaszinó egy csomó figyelmetlen és hanyag tagjával bajoskodik. Ezt az ügyet majd elvégzi a maga módján, hanem az az érdekes, hogy ez a néhány soros megismétlődő hirecske, ameiy a hanyag könyvtári olvasók i közömbössége miatt sopánkodik, valóságos vetítő fénycsóva arra a csúf szokásra, imely nálunk évtizedek óta meghonosodott s amelyet semmiféle nevelés és lelki művelés eddig ki nem irthatott a tömegekből: a tulajdon szentsége nem vonatkozik a könyvekre és a gavallér tisztességtudás csődöt mond, mihelyt kölcsönvett könyvekről van szó. Magyarországon kölcsönvett könyveket nem szoktak visszaadni s az a finom gavallér vagy feddhetetlen uri- hölgy, aki a világ minden kincséért hozzá nem nyúlna ahhoz, ami a másé, — a legnagyobb lelki nyugalommal tartja magánál hónapokig, sót évekig a kölcsönvett könyveket és ha nem nagyon zaklatják érte, az sem okoz neki lelkifurdalást, ha soha vissza nem adja jogos tulajdonosának. A könyv nem érték, nem vagyontárgy szabad préda vagy jelentéktelen semmiség. Rut szokás ez; olyan erkölcsi posvány, amelyet ki kell irtani tüzzel-vassal, minden erővel. Meg kell bélyegezni; iskolában tanítani, társadalmi utón hirdetni és megvilágítani hitványságát és le kell szoktatni róla az embereket. A könyv manapság különösen nagy érték, még pedig nemcsak a pénzbeli árát tekintve, hanem szellemi tartalma miatt. Hiszen ha valaha, úgy ma legfőbb nemzeti érdek, hogy a magyar műveltségében gyarapodjék és fejlődjék. Van-e erre jobb eszköz, mint a jó könyv? Van-e kevesebb lehetőség arra, hogy az emberek jó könyveket szerezzenek, mint manapság, amikor az elsőrendű szükségleti czikkeket se tudják megvásárolni a nagy drágaság miatt? Kinek van ma pénze drága könyvekre 1 Ha valaha, úgy most és ezentúl lesz igazi nemzetnevelő hivatása minden nyilvános könyvtárnak, minden jó könyvnek. Ha valaha, úgy most és ezentúl lesz igazi szükség olyan jószivü felebarátokra és igaz honfiakra, akik az értéket, mellyel a szerencse ókét megajándékozta, a rendelkezésükre álló könyveket nem zárján el poros szekrények mélyére, hanem jóbarátaiknak, ismerőseiknek kölcsön adják, hogy az értéket, 'mely bennük rejlik, köz- kincscsé tegyék és minél szélesebb körben terjesszék. De lehet-e kívánni ezt, amíg az az erkölcsi felfogás uralkodik, mely a könyv pontos és lelkiismeretes visszaadását nem tekinti a korrektség elengedhetetlen feltételének? Sokkal fontosabb és jelentősebb dolog ez, mintsem első tekintetre látszik. Érdemes ezzel végre komolyan foglalkozni. Az erkölcsi szeplőtlenségben nincs és nem lehet megalkuvás. A becsület és tisztesség apró és nagy dolgokban egyenlő. Olyan nemzedékre van szüksége a magyarságnak, amelynek erkölcsi érzéke ép és meg nem alkuvó. Amely éppen olyan foltnak tekinti a becsületén, ha valaki könyvet tulajdonit el, mintha pénztárczát lop. Amely megérti és átlátja azt, hogy milyen nemzeti érdek, hogy a drága és hozzáférhetetlen könyvek közkézen fo- ' roghassanak és nem hanyagul akadályozza, hanem tehet- t sége szerint előmozdítja azt. Akkor majd nem kell \ nyoicz hónap múlva számonkérni a könyvtáraknak a ; vissza nem adott könyveket s akkor majd szívesen köl- j csönadják a magánfelek is egymásnak a birtokukban j levő müveket. A magyar nemzetre nagy feladatok várnak. Egyik ? legerősebb fegyvere lesz hozzá a müveit lélek és erkölcsi ; tisztaság. Ehhez szükséges, hogy az elburjánzott gyomokat szorgalmasan irtogassuk. | Rákosszentmihály — Kiskecskemét Irta: Kecskeméthy Vincze. A múltkor megemlékeztünk a föld munkálatairól, í de a föld nem csak az ásásból és forgatásból él, hanem ) annak táplálék is kell. Még pedig a tapasztalat azt ; mondja és azt bizonyítja, hogy úgy a mező*, valamint a \ kertgazdaságban a fő mester a trágya. Mert bármilyen ! tudományosan és szakszerűen ültetjük és veteményezzük a magvakat és palántákat, ha ama tápláló anyagokat Lapnak mai száma 8 oldal.
