Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-07-03 / 27. szám
XXL évfolyam. Rákosszentmihály, I92Í. vasárnap, Julius 3. 27. szám TiimOALm, És «özgiz»as4gi hetilap. RÁ&OSSZEXOIIHÍLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOS VIDÉKI E3YESÖLET ÉS TESTÖLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 8ALAZS0VICH zoltAn. Előfizetési ár: Egész évre 120.— K. Fél évre: . . 60.— „ Negyedévre: 30.— „ Egyes szám ára 3 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Kacagányos ősök . , . Irta: Móricz Pál. Korai még a reggel, szokott mindennapi sétámon baktatok — a gyereknek szükséges tejecskéért — a palotai Határ-ut felé. Erre már ritkábbak a házak. Kukorica, krumpli, árpa, rozs, búzatábláival - a tájnak alföldi jelleget adva — bontakozni kezd a szép magyar mezőség. Rakosfalva irányában kellemesen zöld a rétség selyme. Buda-Szentendrének a Duna párájában elmosódó hegyei az ezeresztendcs múltat csóvázzák elém, a szép mezőségen pedig a pacsirták buzdító éneke mellett kaszájokat pengetik, suhintgatják a szorgos palotai gazdák, menyecskék, akikhez — ó higyjétek el, nincsen ennél nagyobb boldogság — kis szülőfalujok tornya elinteget... Az édes harangszó is elhallszik a munkálkodókhoz. Ilyen hamvas, harmatos -reggelen szivemhez szeretnék ölelni minden magyar virágot. A hét-ház begyöpe- sedett zsákutczáján a mezitlábos, tatárképü, okosszemü kis fickó mellett sem tudok elmenni közömbösen. A libapásztor gyerek aznapi leczkéjét fennhangon magolja: Kacagányos ősök, Vitéz, daliás hősök... vadászzsákmány, lovas harczoknál meg a buzogányos* csákányos, görbe kardos, nyilas, karikás ostoros ősmagya karja szabadon mozoghatott a testhez simuló, könnyed ; kaczagány alól... Bizony az őstörténelem, ősélet, ősszokások, hagyományok, nyelv- és lélek kincseinek ezer gyöngyét, gyémántját hozzá lehet illeszteni egy-egy ilyen összó és kifejezés értelmének megvilágításához; mivel azonban a magyar lélek ilyen elmélyiíését, a magyar értelem ilyen czéltudatos, mindenekfeletti magyarrá ; kiművelését idegen népek nyugati mintáján, kaptafáján ; dolgozó iskoláink — annyi sok más egyéb veszendő értékkel együtt — nem nyújtják, a magyar ön- és céltudat, akarat és törekvések, érzések és eszmények, az egész tisztább magyar lét elfakulása, pusztulása balvég- ; zetszerüleg következik. És a mai iskolák, mintha csak ! a magyarság, a gyökeres fajiság temetőkertjei lennének, ! ahol az eredendő ősmagyar élet, a titokzatos nemzeti élet szent büvszavait, mint a kacagányos ősök esetkéje jellemzőleg bizonyítja, értelem, lélek nélkül magoltatják... Pedig ameddig a nyugati rontástól fel nem szabadítjuk tévelygő magyar lelkeket: ameddig legfőbb büszkeségünk és akaratunk nem az lesz, hogy mindenekelőtt és csakis magyarok és magyarok legyünk, a kacagányos ősök emlegetése csufolkodás és az isteni eredetű [Árpádok örökében a Kun Bélák is bármikor próféták, vezérek lehetnek. — Kis fiam! — mondom, lassítva a lépteket, — . ugy-e vizsgára tanulod ezt a verset? — Igen! — a bátor gyermek már mutatta is könyvét, Körösi nevű tanár szerzeménye ez a könyv és a gyermek „Az ős hajdan kor“ fejezet alatt az Árpádok í idejéből magolt valamilyen csengő-bongó, mondva-csinált versezetet. Láttam, hallottam, hogy a gyermek a szava- ' kát jól megtanulta. A rigmus csakúgy muzsikált az ajkáról, s most inkább arra lettem kiváncsi, vájjon a szavak értelmét, lelkét megfogta-e ? Próbaképen felvetettem : ; — Fiacskám, meg tudnád mondani, hogy milyenek , voltak azok a kaczagányos ősök? — A gyermek az j ősök szó értelméről kezdett beszélni valamit, annál i inkább értelmetlenül meredt rám, midőn csökönyösen a kaczagányos-ős, a kaczagány szó értelmét firtattam, j — Ézt én nem tudom, — végül szégyenlősen ' bevallotta, — erről nem magyarázott nekünk a tanító ur. ; Megállottám néhány pillanatra és pár szóval, ős- \ magyar szüléink ide-oda útjairól — a csodás Ázsiában, 1 síkon, hegyek között, tengerek mellékén — beszélni kéz- j dettem. Midőn jószágot neveltek, vadásztak, halásztak \ az ősök, tigrissel, párduczczal, hiuzzal, medvével, farkas- j sál bátran ölre mentek s a harcos nép réz, ezüst kapocs J müvekkel, fonatos szijakasztókkal vette vállára, hátára \ a kacagányt, a merész küzdések árán elejtett fenevad • ' bőiét. A viszontagság ellen jó takaró volt az ilyen büszke fl polgári iskola évzáró ünnepélye. Szeretnék költő lenni, hogy méltóképen be tudjak számolni arról a felejthetetlen délutánról, amelyen egy kis csapat magyar honleány igézetes álomba ringatta a szivünket és jó két órán át, mint búvár a drága gyöngyöt, megkérgesedett szivü hallgatók, gondtalan ifjak és fásult lelkű aggok szeméből csillogó könnyek füzéreit csalta elő . . . Nem a megszokott, kedves, derűs iskolai ünnepély volt a polgári leányiskola évzárása, hanem valami nagyszerű élmény, amely gondolatokat termel, érzéseket fakaszt, valami csudálatos gyönyörűségben részesít, kialudt lelkesedést uj lángra lobbant és elhamvadt reményeket uj életre kelt. Mint valami remek szimfóniában az érzések és hangulatok csillogó szálai csudás harmóniában olvadnak egybe . . . Polgári iskolánk ezen az ünnepélyen megmutatta a magyar jövőt, amelyet magyar honleányok, magyar anyák fognak megalapozni. Megmutatta, mi lehet máma a magyar iskola feladata, s minek kell lennie. A néhány hónapos szorgalmi idő alatt hihetetlen eredményeket értek el. A tornagyakorlatok, melyeket Krenedits Sándorné és Simkovits Mária vezetett, bámulatos fegyelmezettségről Lapunk inul száma 8 oldal»
