Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-06 / 6. szám
XXI. évfolyam. Rákösszentmiháiy, 1921. vasárnap, február 6. 6. szám rARSlDAUH, KÖZIG\2<3%rÁ41 ÉS KÖZGüZDASifil HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— w Negyedévre: 20.— „ Egye« szám ára 2 korona. Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Amen.* Rend és biztonság. Azt az örvendetes hirt halljuk, hogy n rákosszent- mihályi csendőrség a közrend biztosítása érdekében sokat Ígérő újításokra szánta el magát. Négy alkerületre osztja be a községet és minden alkerületben állandóan négy^-őrszeme fogja végezni az őrszolgálatot, a huszon- kéttagu Örs többi tagja pedig a hivatali teendőkkel bajoskodik és a bűnügyi nyomozásokat fogja végezni. A fő dolog ebben a hírben az, hogy a község közterületén ezentúl mindenkor csendőrőrszemek is őrködnek a biztonság és rend fenntartásán; hozzá kell számítanunk ehhez az államrendőrség őrszemeit és akkor abba a kecsegtető ábrándba ringathatjuk bele magunkat, hogy valaha ismét biztonságban érezhetjük a házunk táját ebben a helységben, amely évtizedeken át köztudomás szerint arról volt nevezetes, hogy éjjel-nappal minden lakosa nyugodtan és zavartalanul élhetett. Békes- séges biztonságát ugyan meg nem zavarta semmi sem, ha csak nem véletlenül évente egy-két tyúklopás, vagy minden három esztendőben egyszer el nem vittek három üveg ottfelejtett befőttet és egy pár lyukas papucsot a hideg télben árván magára hagyott villaépületekből, ahol esetleg menedékhelyet keresett valami elkeseredetten bujdosó csirkefogó. Csaknem egészen a háború elejéig eszményi állapotok lakoztak ezen a vidében, csak az utóbbi évtized óta romlik évről-évre a biztonságunk elannyira, hogy fényes nappal fosztják ki a templomunkat, Isten tudja hányadszor már, hordják el a kerítéseket és kapukat ország világ szemeláttára, szedik le tolvajkezek a villamos vezetékeket, lopkodják és pusztítják rakonczátlanul a világítótesteket, elragadnak mindenféle ingóságot, fehérneműt, lakott házak népes udvaráról, törnek fel kamarákat és ólokat, úgy annyira, hogy ma már sem magántulajdon, sem közvagyon biztonságban nincsen és pusztul s veszendő minden érték, de sőt gonosz ösztönből, vagy perverz kedvtelésből — rombadől az is, ami nem is haszon a tettesnek csak veszteség mások, a többiek számára. Ezeket az állapotokat kell elszenvednünk akkor, amikor a hajdani három szál csendőr és néhány álmos községi rendőr helyett államrendőrség és csendőrség szervezett testületé őrködik a vagyonúnkon. Mindössze az a különbség, hogy annak idején a bundájában szunyó'. káló alabárdos bakter mellett a becsület, tisztesség és I erkölcs állottak őrt láthatatlan regementben, mig ma a í puskás és kardos közegeknek a romlottság, erkölcsi | züllöttség és gonoszság pokoli seregével kell felvenniük j a küzdelmet. Tűrjünk békén és dolgozzunk, építsünk, csino- j sitsunk. A romokból újat, szebbet, jobbat alkossunk. Ez a kötelesség, tudjuk jól. Ezt prédikálják, ezt követelik, akik a sülyedésből, a nyomorúságból uj, boldogabb és szebb életre szeretnék kivezetni ezt a vérző és szenvedő ! nemzetet. De ahhoz, hogy dolgozhassunk, hogy a kedv, j a bizalom, a remény, az energia visszatérjen belénk, • nyugalom és biztosság kell. A rend a legfőbb alapja mind ennek. Ezt a rendet, ezt a biztosságot szerezzék vissza nekünk. A csendőrség is, meg a rendőrség is egyesült erővel. A csendőrség, amely — ime — szép tervet eszelt ki és dolgozni akar, hogy a tavasz keltén, ! amikor a fásítás nagy munkája is megkezdődik, bizton- ! Ságban legyenek a keserves munkával kiültetett drága J csemeték. Se tolvaj kezek, se elvetemült gyermekek ne tehessenek kárt bennük. És a rendőrség, amelyről a minap kiderült, hogy még mindig csak fele erővel szállotta meg községünket, mert a másik felét nem tudják Rákosszentmihályon elhelyezni. A Szent György telepre tervezett rendőrkaszárnya, amelynek legénységét papiroson már egy esztendeje ideosztották községünknek, nem képes hajlékot találni, holott pedig ezen a 'rendkívül nagy területen az őrszemek szolgálata csak akkor lehetne eredményes, ha elegendő számban hálózhatnák be az egész községet. Hát bizony ezen a bajon segíteni kell, még pedig mielőbb. Valamikor mégis csak előfordul, hogy árván ; marad egy ház, vagy kihal a gazdája, vagy elszármazik innét. Ha van jogosultsága a közérdekből történő rekvi- ! rálásnak, erre a czélra csakugyan az lehet Isten és ember előtt! A legelső alkalommal, mely kínálkozik, foglalják le a megürülő lakást, házat és költöztessék oda azt a huszonnégy rendőrt, akire Rákosszentmihálynak még : jussa van. Ez mindennél fontosabb és sürgősebb és minden egyébként méltánylást érdemlő magánérdeknél ' előbbre való. Csendőrség és rendőrség, — amelynek becsvágyó és szakavatott vezetősége úgyis ambiczionálja magának, hogy a védelme alatt álló területen rendet teremtsen, — egyesült erővel mutassák meg minél hamarabb, hogy mit tudnak: vessék meg a polgárság alkotó munkájának | alapját: teremtsenek végre rendet és biztonságot 1 (bz.) „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.“ Lapunk mai száma 8 nídal.
