Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-07 / 32. szám
XX!. évfolyam Rákosszentmihály, 1921. vasárnap, augusztus 7. 32. szám RÁKOS VIDÉKÉ TiíSStOUVI, KÖ£iGAZGATÁ?I ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. szAvios rákosszentmihAlyi és rAkosvidéki egyesület és testölet hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: balAzsovich zoltAn. Előfizetési ár: Egész évre 120.— K. Fél évre: . . 60.— „ Negyedévre: 30.— „ Egyes szám ára 3 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Tempiomépités. Czinkota-Sashalom derék polgárai évekkel ezelőtt j hithíi buzgalommal és lelkesedéssel elhatározták, hogy a rohamosan fejlődő telepen az Urnák templomot emel- ! nek. Akkor még ehmanntelepieknek nevezték őket s akkor még kicsiből állott az ilyen nagyszerű vállal- , kozás is. | Százas bizottság alakult a telepen, mulatságokat, j ünnepélyeket rendeztek a templomalapra; gyűjtéseket i kezdtek, sőt tiz-husz filléres czédulácskákat árulgattak \ azzal a jelszóval, hogy egy-egy tégla az Isten háza j épületéhez. Szépen indult a dolog. Lelkes, jámbor, derék i emberek irányították és jó példát: választottak az iker szomszéd Rákosszentmihály ékes példáján buzdultak fel. Itt is szerény iskolateremben dicsérték hajdanta — nem is olyan nagyon régen — az Urat, a vasárnapi sörözéseknél adtak össze néhány szerény koronácskát, hogy abból ráérő lelkipásztort hozzanak ki és misét mondassanak vele. Aztán egy-két esztendő alatt összctánczolták — gyűjtötték a templomalapot, amelyből csakhamar díszes istenháza emelkedett, dicsőségére az Urnák és dicséretére a szentmihályi jámbor híveknek. Az Ehmann-telep vezéreinek is dagadozott a keblük nyolcz esztendővél ezelőtt, a mikor a legutóbbi templom , mulatságot rendezték. Fényes eredménynyel járt. Néhány j ezer koronát is hozott talán a szent czélra s a mi még { ennél is szebb volt, ott versengett támogatásával, segit- ! ségével a telepiek mellett a szomszédos községek, tele- J pék társadalma, hivőserege és testvéri szeretettel hozta j meg a maga áldozatát és élesztette a reményt, hogy a j telep is nemsokára felékesitheti magát a legszebb épü- j lettel, az Ur templomával. Azután, . . . azután eldördült a merénylő fegyvere, ; ott Sarajevoban, hangja végig zúgott egész'Európán és ; — azóta nyolcz szomorú, keserves, véres, nyomorúságos jj esztendő telt el s ma itt vagyunk, deli leventékből, meg- í tépett, vérező koldusokként. Hol vannak a tervek s hol í a remén} ek? ... | Mivé lettek az Ehmann-telepi templomalap büszke í ezresei ? Koldusfillérek, a melyekből a templomnak ta- j Ián a kapufélfáját se lehetne megépíteni I A telep pedig | egyre fejlődik, idestova önálló községgé alakul, már van | önálló lelkésze is, istentiszteleteit azonban szűkös iskola- j szobában tartja, vagy a ki be nem fér, a szomszédba sétálhat templomlátogatásra. ( Most, hogy a csapások kábulatából kissé magához ! kezd térni porbatiprott nemzetünk, lassanként kezdünk j a jövőre gondolni. Egyszer csak lesz feltámadás ebből j a tetszhalálszerü dermedtségből. Egyszer csak megindul * újra a nemzet újjáépítő munkája és egyszer csak mégis újra folytathatja ki-ki a maga munkáját, ott, ahol a vészek viharja megszakította. így gondolkodnak a derék sashalmiak is. Az első lépést, amelyet majdan tenni akarnak, az Isten dicsőségére, minden reményünk és bizodalmunk kutforrásának szentelik. Az első tégla, amely majd a telepen az épitő munka során megjelenik, az Ur házának alapzatául szolgáljon, az első tető, mely uj épületet beborít, a templom hajója fölött emelkedjék. Újra kezdik a munkát, ott ahol elhagyták. Nagyobb, súlyosabb ma ez a munka, mint volt nyolcz esztendővel ezelőtt; eredménynyel is sokkal távolabbról kecsegtető, mint lett volna annak idején. De tespedni nem szabad, mozgás, cselekvés az élet. Akarni kel), akarni bátran a pillanatnyilag lehetetlent is, mert minden lépés közelebb visz a kitűzött célhoz s az erős, bizó akarat már maga a fél siker. Ki tudja, egy-két esztendő csodát tehet, csodáknak lánczolatját láttuk most is egy évtizeden át. Szomorú csodákét. Nem láthatunk-e vájjon örvendetes csodát is valaha ? És ki tudja, a ma, a pénz értéktelenségének idején felhalmozott tőke nem fog-e váratlan eredményt kamatozni, amikor egyszer, akár talán hiiteien váratlan is, értéke nő a pénznek és lehetővé válik, a ma lehetetlennek látszó? Nem szélmalom harcz a sashalmiak vállalkozása, hanem tiszteletreméltó, bátor és előrelátó kötelességtel- jesités. Kalapot kell emelni előttük, hogy újra talpra ugorva, folytatják munkájukat ott, ahol a katasztrófák évadja előtt félbenhagyták. Újra megkezdik a templomalap .gyűjtését.* Újra dolgoznak, ötletes, fortélyos, czél- tudatos eszközökkel. A nyolcz év előtti templombizottság feléledt újra s most augusztus 14-én megtartja 1914-ben elmaradt mulatságát a templom alap javára, újra testvéri szóval hívja segítségül az istenfélő felebarátokat, segítsenek verejté- kes munkájában. Tempiomépités; munkára emberek! Vállvetett, becsületes • munkára, ki ki tehetsége, ereje, képessége szerint. Sok kicsi sokra megy; kis eszközökkel js nagyot lehet művelni. Jöjjenek a szomszédok, a környékbeliek, jöjjenek, akik Isten dicsőségére szolgálni akarnak, uj hajlék kell az Urnák és megcsufolt, istentagadók raja taposta országunknak uj templomokra, hitre, vallásra, megtisztult erkölcsre van legnagyobb szüksége. Abban a hajlékban ezt hirdetik, a magyar jövendő erejét gyűjtik össze, — jertek magyarok, jöjjetek testvérek, hordjuk össze azt az istenházát, ha másként nem, akár téglánként is! Csonka Magyarország — nem ország. Egész Magyarország — menyország. Lapunk mai isxáma 8 oldal. *
