Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-15 / 7. szám
7. száu ráesl^jíismjl 3. oldal. maradhat. Mészáros késsel kell kioperálni a fekélyt. A gyöngédségünk nem kellett, — talán nem is volt helyénvaló — most már az illetékes ügyészség is meg fogja hallani a kiderített adatokat, a tisztességes társadalom nem foglalkozhatik többé velük, itt nincs keresni valójuk, mondá. Zugó éljenzés fogadta az előadást, mely után Pender K. Farkas megdöbbenve azt kérdezte*, hogy miért nem juttatták a bizonyítékokat a bizottság elé ? — Mert ezek az okmányok nem a kaszinó tulajdonai, hanem a közhatóságé. Hét úriember bizonyította, hogy meggyőződött az írásba foglalt tényekről. Nem hittek nekik s gúny tárgyává tették, támadásokra használták fel, a kompromittáltak puszta állításait ellenben kétségteleneknek tekintették. Folberth Gusztáv rámutatott arra a tényre, hogy a közgyűlésen ő is jelen volt, tudja, hogy fel akarták tárni a tényállást, de éppen az ellenzék nem engedte szóhoz jutni a bizottságot és nem akarta meghallgatni az adatokat. Keresztes István dr. tett még talpraesett megjegyzést : — Egy szó szúrt szemet, úgymond, amely valóságos villamos szikra. Azt mondja valamire a tizenötös jelentése, hogy a „legsovinisztább hazafias felfogás szerint“ ... Mondja pedig czinikusan, szinte gúnyosan. Én nem restellem, kimondom, igenis, olyan legsovinisztább hazafi vagyok és örvendek, hogy az lehetek. A választmány erre névszerinti szavazással kizárta a tagok sorából: Schramek Emilt, Balázs Antalt, Keitner Józsefet, Pataki Ferencet, Grócz Imrét, Sárossy Istvánt, Farkas Imrét és Weisz Ignácot. Harminczöt tag volt jelen, harmincz a kizárásra szavazott (csupán egy törülte közülök Schramek nevét), öten pedig nem szavaztak. Végül bejelentette az igazgató, hogy két tag, Schramek és Pataki levélben bejelentették kilépésüket, ezt azonban nem lehetett figyelembe venni; a kizáratás ellenük már folyamatban volt. Ezután a jelentésnek Balázsovich Zoltánra vonatkozó részével foglalkoztak. Krenedits Sándor rámutatott, hogy nyilvánvaló személyes hajszát folytatnak Balázsovich ellen, akinek húsz éves működése ismeretes mindenki előtt. Felolvasta a Rákos Vidéke múlt évi márczius 23-iki számának első czikkét, amelyet Balázsovich irt, s amelyet a leglelkesebb^ hazafias szellem hat át. A következő számban György Lajos neve alatt, a terror idején jelent meg az a czikk, amelyet a bizottság kifogásolt, de amelyet nem a szerkesztő irt. Akkor valamennyi magyar lap kénytelen volt átengedni magát az erőszaknak s valamennyiben ilyen közlemények jelentek meg, anélkül, hogy azért valaki a hazafias szellemű hirlapiróinkat és szerkesztőinket elitélhetné. Végül bemutatta Budapest polgármesterének rendeletét, amely Balázsovich hivatali (és vörös sorozó bizottsági, hivatalos) működését az ő saját kérelmére vizsgálat alá vevén, teljes mértékben igazoltnak nyilvánítja. Indítványozza, hogy a meghurczolással szemben szeretetükről, bizalmukról és becsülésükről biztosítsák őt s ügyével tovább ne foglalkozzanak. Igen zajos éljenzéssel fogadta a választmány a javaslatot, melyet egyhangúlag határozattá emelt. Balázsovich Zoltán megindultan mondott köszönetét. A Gondviselés a kellemetlent is kellemessé tudja tenni, midőn ebből az esetből is alkalmat kovácsolt, hogy a jóleső szeretetnyilvánulás örömét élvezhesse. Azt a czikket nem ő irta: névvel jelent meg, de annak írója sem volt kommunista. Mindkét forradalmat nemzeti jelszóval csinálták meg. Az elsőt azzal, hogy független Magyarország lesz, a másodikat az ország területi integritása jelszavával. Ezzel akkor minden becsületes magyar embert félrevezettek. Álláspontját a márczius 23-iki czikkben fejtette ki. Ez azonban nem tetszett a kommunistáknak: fenye- gették;;*gyüléseken akasztófát kínáltak neki, zaklatták s a lapot be akarták szüntetni. Akkoriban az volt a vélemény, hogy a garázdálkodás néhány hét alatt véget ér. A budapesti napilapok kivétel nélkül meghajoltak a terror előtt, abban a hiszemben, hogy a vállalataikat megmenthetik s ezzel csak szolgálatot tehetnek a közügynek. Kacsó parancsolt akkor, méltó társaival. Más szellemű lapot ki nem szedtek, ki nem hordtak volna. Ő azonban nem volt képes arra, hogy kívánságuk szerint írjon. György Lajos megtette szívességből, hogy megírta, ő azonoan ilyen lapot még ideiglenesen sem akart kibocsájtani s nyomban megszüntette a lap megjelenését, mielőtt még a kommunisták tényleg betiltották volna. Ennyi az egész. A választmány szívesen fogadta Balázsovich felvilágosító felszólalását. Ezzel az odiszus ügy remélhetőleg végleges befejezést nyert. A választmányi ülést Csabány A. János alelnök vezette. Jegyzőkönyvet Kecskeméthy Vincze és Krenedits Gyula hitelesitették. Az ülés további folyamán az igazgató javaslatára a Move márczius 15-én rendezendő nagyszabású kuituresíélyére átengedték a Kaszinó nagytermét. Táncz nem lesz, mert a hadsereg nem tartja a mai időkben illőnek a zajos mulatozást, ellenben kiváló fővárosi művészek részvételével rendez magas színvonalú előadást. Végül hét uj rendes tagot vettek fel, akik a következők: Kovács József, Mészáros József, Muzsik Zoltán, Németh Béla, Rafalovszky Ágoston, Schwarcz József, Szimedre János. ft bünlajstrom. A „Rákos Vidéke" soha személyes ügyekkel nem foglalkozott. Nem kenyerünk a szennyesmosás, még akkor sem, ha bármennyire rászolgált valaki arra, hogy dolgaival a nyilvánosság foglalkozzék. A kommunista világ vétkesei közül is kímélettel voltunk azok iránt, a kik felett eddig csak a társadalom itélőszéke mondott igazságot, nem a büntető bíróság foglalkozott dolgaikkal. Társadalmunk szomorú sebcstiitjeivel szemben is hívek maradtunk mindeddig humánus elveinkhez, bárhogy provokáltak, kíméletesek maradtunk még velük szemben is. Most azonban a Nagykaszinó vezetősége kötelességünkké tette, hogy egy sereg meg- hurczolt és meggyötört tisztes férfiú erkölcsi éléglé- teléül is részletesen ismertessük a kizárt tagok bün- lajstromát, ami arra is felettébb jó, hogy hadd lássa meg Rákosszentmihály közönségé, hogy kiket akartak megvédeimezni közéletünknek egy idő óta leghangosabb tagjai és miként végezték a szerecsen mosdatás rosz- szui sikerült munkáját. íme az eredeti hetes bizottság javaslata: hogy
