Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1920-02-29 / 9. szám

2. oldal.

l#í;v • OT*»?

RÁKOS VIP

Játszik elegáns grófot, vagy világfit és a következő ruhákban jön a színpadra: Zsaketthoz sárga czipőt vesz és frakkhoz fekete nyakkendőt és dupla gallért, az ingben fekete gombok. A szmokinghoz fehér nyakkendőt köt és piros gyöngyházgombot aggat az ing mellébe stb., szóval ízléstelenül öltözködik. Az bizonyos, hogy ma nem lehet költséges ruhákat csináltatni, de legalább azt a fáradtságot venné magának, hogy megnézné valamelyik jobb szabóság békebeli árjegyzékét, amelynek elején ott olvasható a szigorú szabályzat, amelyet még ma is könnyű megtartani: frakkhoz fehér csokor, szmokinghoz fekete csokor, Ferencz Józsefhez hosszú szürke, vagy feketefehér mintás nyakkendő. Az életben ma úgy öltözködünk, ahogy tudunk, de a színpadon minden szereplőnek kifogástalan ízléssel és összhanggal kell öltözködni. Erre a hivatásos színészek is sokat adnak, tehát a műkedvelő is ehhez alkalmazkodjék. A fontos azonban emberünknél, ugylátszik az, hogy ott legyen a színpadon és beszéljen, szerepeljen. Miután igy alaposan kimükedvelte magát, honi szokás szerint az ország tönkremenése fölött érzett bánatában berúg és poharakat tördel, feltéve ezzel ízléstelenségeire és tapintatlanságaira a koronát... .

Az elméleti tárgyakon kívül rendkívüli órákban tanítani kellene az ildomos viselkedés és a társadalmi érintkezés alaptörvényeit is, hogy az ujra- épülő Magyarország ifjúsága méltó legyen az európai értelemben vett müveit emberekhez. Mert a műveltséghez szorosan hozzá tartozik ez is és fontosságát nem szabad lekicsinyelni. Figyelő Gábor..

Farkas Elek czimére.

Rettenetes vihar dühöngött. Orkán tombolt, zápor zuhogott. Nyomában, még alig szakadt meg az ég kárpitja, ai iszapos lében felszínre kerülnek a mocsarak és odúk lakói. Varangyos békák, giliszták, ilyenkor tolakodnak az ember szeme elé.

Ilyenféle manapság a mi közéletünk széles ez országban. Furcsa, soha nem látott, sőt nem ritkán gyanús alakok kerülnek homloktérbe. De nem szabad túlságosan elkeseredni. Majd ha felszikkad a sár, a nap széles korongjából ránk özönlik az életadó meleg fénysugarak kévéje, megtisztul újból az udvarunk, rendbe jön a házunk tája. A mindenféle ázalagok eltűnnek ismét oda, ahonnan a napvilágra jöttek.

Te tőled azonban túlságosan merész játék, Farkas Elek, amit itt velünk, mi előttünk űzöl. Vájjon az emberek gyarlóságában, rossz emlékezőtehetségében bizol-e vakmerőn, vagy a humánus érzésében, a melyet régtől fogva kitapasztaltál? Nem tudom, de annyi bizonyos, hogy hazárdjátékos vagy. Éppen ezért vigyáznod kell, hiszen tudvalevő* hogy a hazardőr előbb-utóbb tulfeszii a hurt s a végén mégis csak elhibázza a számítást. ..

Ilyenformán játszol a tűzzel most te is. Nyomtatott papirosodon otromba, gyalázatos hazugságokat firkálsz rólam és kötekedel, szemmel láthatóan ingerelni akarsz. Puszta szerencséd, hogy olyan sületlenségeket és ostobaságokat hordasz össze, amik annyira kézzelfogható hazugságok, hogy sem' engem nem bosszantanak, sem publikumot nem kaphatnak. Igazén nem teszem meg azt a szívességet, hogy szamárságaidat czáfolgassam, hiszen ha a te hazugságaidat akarnám czáfolni, akkor hétről-hétre meg kellene töltenem ezt a lapot, amely valóban nem arra való. így is bocsánatot kérek t. olvasóinktól, hogy ezzel a szennyes ügygyei disgusztálom őket, de egyszer és remélem, utóljára — jól bevált elvünk ellenére — kivételt kell tennem, hogy rendre utasítsalak.

Amit rólam hazudtál, Farkas Elek, arról legyen elég annyi, hogy aljas és ostoba rágalom. Sokkal érdekesebb azonban, hogy kirohanásodban bizonyítványt állítasz ki róla, hogy nem csak írni nem tudsz

— ami régi közvélemény, — hanem még olvasni sem. Ugyanis azt olvastad ki a leczkéből, melyet tőlünk kaptál, hogy én a te szegénységedet hánytor- gattam volna fel. Nos hát, ezt vagy nagyon ravaszul ókumláltad ki, — alkalmas hangulatkeltés czéljaból, — vagy a sötét butaság szelleme hitette el veled. A tehetetlen konkurrenczia éhségéről beszéltünk, s ezt te a saját személyedre fordítottad. Most, hogy ime megmagyaráztam, igazítsd helyre. Erre neked kitűnő sémád van a Wein-féle ügyből: „félreértés a hozzáfűzött következtetések tárgytalanok.“

Egyébként minden betűdben a sárga irigység tombol. A tehetetlen irigység. . . Tudod mit, megtanítalak a boldogulás titkára: imádkozzál és dolgozzál, szeresd az embereket, bárminő utálatosak és hálátlanok is és — mindig igazat beszélj és irj. Próbáld meg: meglásd, isteni megnyugvás száll szivedbe, valami felsőbbséges béke és nyugalom és le fogod nézni az olyan törtetőket és izgága, irigy, rosszmájú, rágalmazó és az érvényesülés dühödt vágyának eszközeiben nem válogató embereket, aminő szánalmas vergődésedben magad is vagy.

Ám igen bölcsen téved vala, ha mesterkedéseid színhelyéül más területet választottál volna, nem ezt. Ezt egészen önzetlenül mondom ezúttal is. Az emberek ugyan türelmesek, én is az vagyok, de mégis .. . Hiszen én hagylak élni, én tőlem boldog és dús lehetsz és nagy férfiú a honnak nagyobb dicsőségére, csak azt kötöm ki, hogy velem ne szemtelen- kedjél, mert azt nem tűröm el. Se tőled, se mástól, senkitől. Én nem irigyellek, mint te engem, hiszen ha nem lennék igazi felebarát, az első napon, a mikor itt újból megjelentél, kiűztelek volna e paradicsomból. Nem tettem és nem tettük, én és barátaim. Tőlem élhetsz és boldogulhatsz, azt sem fogom észrevenni, hogy a világon vagy. Sőt akár a Császárfürdőbe is eljárhatsz s még azt sem kívánom neked, hogy olyan okod legyen reá, mint nekem, — sajnos

— van. Ezt bátran irigyelheted is. Ellenben mellesleg megsúgom, bár igazán nem érdekes, hogy tavaly nem voltunk a Császárfürdőben, sem nem egyebütt. Elég baj, de igy van. Nem engedtek a kommunisták, a kiknek te a sánczot építetted a vörös seregük védelmére, nagy szorgalmasan, hogy meg ne lássanak . . . Kis ellenforradalmár a mellényzsebben.

Mondom, csinálj, a mit akarsz: csak kettőt ne tegyél: Velem ne foglalkozzál és ne kérdezd meg, hogy miért írtam rólad, hogy a múltban már levitéz- lettél. Ne is találgasd olyan vicczesen, mint legutóbb cselekedted. Ne, ne, nagy népszónok és pártvezér,