Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-22 / 8. szám
1 11 2. oldal.- ■ _ R A A szentkorona-utczai csoda követendő példát ad és sok mindenre megtanít. Tükör, amelyben a jelen idők emberének fegyelmezetlensége és lelkiismeretlensége Vigyorog szégyenkező arczába. R czipőtisztitó! A czipőtisztitók harcza. A Palermó- kávéház előtt Hussein Ali már hosszú idő óta tisztítja a járókelők czipőit. Egy ideig tanítványa volt Ritter József katona, aki felszabadulása után mellette ütötte fel sátorfáját. A konkurrenczia miatt a két ember összeveszett és ügyüket a járásbíróságra vitték. Csépay járásbtró a hálátlan tanítványt 8 0 korona pénzbüntetésre ité te. A tárgyalás szenzacziója azonban az volt, hogy Hussein elpanaszolta, hogy azelőtt 10UO koronát keresett naponta, amióta azonban konkurrense akadt, csak 5i0 koronát keresés ebből nem tud megélni. Tisztelt czipőtisztitó Ur, úgyis mint elégedetlen hazafi és mint nagyrabecsült hatalmas szellem — szállók az Úrhoz! Bocsásson meg, hogy soraimmal háborgatom felséges nyugalmában, de, én szerény, dolgos munkása ez országnak, megdöbbenve olvasom a lapban, hogy ezelőtt még naponta ezerből meg tudott valahogy élni, de most, a piszkos konkurrenczia folytán 500-ból sem tudja életét tengetni és panaszkodik. (Nem 1000 krajczár ez ugy-e, hanem ha jól értettem korona?) Hát én is bizony azt erősitgetem, hogy bajos megélni és első pillanatra ökölbe szorult a kezem, kedves Hussein Ali, azután pedig el kezdtem nevetni, keserűen. Nem is akartam zavarni abban, hogy talán véletlenül e sorokat olvasva, ropogósra sült libáját ne tudja megemészteni, s utána pompás tortáit re tudja élvezni és hogy a pezsgő ne csuszszon le a torkán, azért, mert egy proletár, aki véletlenül nem csizmát tisztit, hanem immár idestova 15 éve közszolgálati alkalmazott, fel meri alázatos szemeit vetni önhöz. Csak egyet akartam kérdezni vagy inkább kérni: Szeretném önhöz vezetni a tisztviselők deputáczióját, hogy ha oly kegyes lenne, talán úgy szieszta után, egy pompás havanna füstjénél megmagyarázná, tágra nyílt szemünk világától meg nem zavartatva és korgó gyomrunk zenéjétől nem háborgatva, hogy miért nem lehet napi 500 koronából megélni? Mert látja, kérem, úgy áll a dolog, hogy talán akkor belenyugodnánk abba, hogy mi napi 30 koronából élünk és meg kell élnünk. De nem csak hogy meg kell élnünk, de nem is panaszkodunk. Ha mindnyájan panaszkodnánk, akkor olyan jajszimfónia töltené meg Budapestet, sőt az országot, hogy ön, kegyelmes uram, belesiketülne és akkora szélvihar támadna a sóhajtásainkból, hogy elvinné pucczuló-ládájat a világ másik sarkára. Ha pedig nem fogadhatná alázatos deputácziónkat, akkor talán magántitkára utján írjon a kedves szerkesztőhöz, aki eljuttatja majd sorait hozzám, hogy e problémát tisztán lássam. Egy azonban bizonyos, hogy ha én lettem volna a bíróság elnöke, amelyen ön ezt a páratlanul szemtelen kérkedő kijelentést tette, akkor úgy rúgtam volna ki önt, hogy Kelet-Afrikában ébredt volna fel, ahol nem lehet 500 koronát keresni, — mert az emberek nem viselnek czipőt. » Egyebekben pedig maradok alázatos tisztelője Figyelő Gábor. De most már legyen elég ... Döbbenetes hatást tett a „Rákos Vidéke“ múlt heti száma, a mely a Rákosszentmihályi Nagykaszinó ügyéről beszámolva, végre is kénytelen volt a kommunista kapcsolatuk révén kompromittált volt tagjainak bünlajstromát nyilvánosságra hozni. Ha eddig akadhatott valaki, a ki jóhiszemű tévedésben, vagy félrevezetve védelmébe vette a szerencsétleneket, most már többé tisztességes magyar ember ilyen szerepre nem vállalkozhatik,.ha csak nyíltan a kommunisták védelmezésének hitvány bűnét vállalni nem akarja. Bizonyára vége szakad tehát ennek a mocskos ügynek is, mely annyi sok gyalázatot hozott társadalmi életünkre. De most már elég lesz abból a piszkos hajszából is, a mely az én személyemet választotta czél- táblájául s a melyet keresztényi türelemmel és a nyugodt lelkiismeret felsőbbséges lenézésével tűrtem el mindeddig. Kijelentem azonban, hogy erre többé hajlandó nem vagyok. Múlt számunkból a kellő felvilágosítást a legjáratlanabbak is megtalálják azokra a rosszhiszemű és ostoba vádakra, a miket tehetetlen dühükben ellenségeim lelkiismereílenül világgá szórtak ellenem. Legutóbb valami lopott hivatalos nyomtatványnyal akarták tüntető módon bizonyítani azt, a mit soha senki sem tagadott, hogy mint fővárosi hivatalnokot a proletárdiktatúra alatt (vagy másfélszáz társammal együtt) sorozó-bizottságba rendeltek ki. Erre az együgyüségre nincs mit mondanom. Hivatali működésem felülbírálására egyedül a saját hivatali felsőbbségem hivatott. A szentmihályi idétlen pletykálkodás következtében magam kértem ezt a felülbirálatot, a melynek eredménye teljes elégtételt nyújtott nekem. Végszóképen ideiktatom Budapest polgármesterének erre vonatkozó döntését, mely a következő: Budapest főváros polgármestere. 568. szám/1919. biz. Tárgy; Balázsovich Zoltán kérelme önmaga ellen vizsgálat elrendelése iránt. Rendelet: . Balázsovich Zoltán azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a proletárdiktatúra alatt sorozóbizottsági tagsági, illetve elnöki minőségében kifejtett működését és ezzel kapcsolatosan a diktatúra alatt tanúsított magatartását tegyem vizsgálat tárgyává, s amennyiben szükségesnek mutatkoznék, vele szemben a fegyelmi eljárást indítsam meg. Minthogy a lefolytatott előzetes vizsgálat semmiféle irányban sem derített ki olyan adatot, mely a fegyelmi eljárás alapjául szolgálhatna, sőt __________________________> ______________ll
